"Bannon és Priebus továbbra is az a hatékony vezető csapat maradnak, mint a kampányban, egyenrangú partnerekként dolgoznak majd a szövetségi kormány átalakításáért, eredményesebbé, effektívebbé és produktívabbá téve azt"
- tudatta vasárnapi közleményében Trump átmeneti stábja.
A nyilvánosságra hozott információk szerint a duó Mike Pence leendő alelnökkel is szorosan együttműködik majd a beiktatási ceremóniáig.
Trump külön nyilatkozatban méltatta régi-új segítőit:
"Örülök, hogy a kiemelkedően sikeres csapatom az ország vezetésében is mellettem áll majd. Steve és Reince magasan kvalifikált vezetők, akik nagyszerűen dolgoztak együtt a kampányban és történelmi győzelemre vezettek minket."
Bannon a sajtóban megköszönte Trumpnak a bizalmat és örömét fejezte ki, hogy ő lehet az egyik, aki meghatározhatja az elnöki politika irányvonalát.
Priebus hasonló hangnemben kommentálta a kinevezését, a hála szavai mellett abbéli reményét is kifejezte, hogy segíthet Trumpnak "minden amerikai elnökévé" válni.
Hogy változott ezzel a politikai játszma?
A döntés határozottan új fényt vet a tegnapi cikkünkben felvázolt szituációra. Trump ezzel a húzásával óvatos kötéltáncba kezdett:
Priebus kinevezésével a Republikánus Párt elitje, illetve a kongresszusi többség felé tett komoly gesztust, ám Bannon egyenrangú pozícióba juttatásával szavazói és a washingtoni rendrakás híveit is biztosította arról, hogy nem mond le eredeti céljairól.
Most már csak az lesz a kérdés, hogy Priebus valóban a rendszer olyan szerves része-e, mint azt egyes csoportok állítják, illetve Bannon képes lesz-e kellően egyensúlyozni befolyását? Egyelőre ez még a jövő zenéje.
Hamarosan eldől, hogy Trump tényleg "lecsapolja-e a mocsarat"
Az, hogy a Donald Trump elnökségéhez fűzött reményekkel ugyanúgy befürdik-e a világ, mint Barack Obama változást ígérő kampányához fűzött bizakodással, hamarosan kiderül.Az üzletemberből lett kényszer-republikánus politikus ugyanis - az agyonhiszterizált, identitáspolitikába fulladó kampány ellenére - főleg azzal az ígéretével került a Fehér Házba, hogy "lecsapolja a mocsarat", azaz keményen rendet vág Washingtonban és felszámolja az ottani korrupt politikai gépezetet.
Ki, mit nyert a vásáron?
Trump szempontjából a döntés talán az egyetlen lehetőség volt arra, hogy kibújjon a szenátus és a pártvezetés által számára állított csapdából:
ha Priebus tényleg árulást tervez ellene, akkor ellensúlynak ott lesz a személyéhez és az adminisztrációjához feltétlenül hűséges, a washingtoni elittel szemben gyanakvó és kritikus médiaszemélyiség, aki garancia lehet arra, hogy az elnök ne térjen el túlzottan az eredeti irányvonalától.
Azzal, hogy mindkét férfi közvetlenül neki tartozik felelősséggel és sok döntést csak közösen hagyhatnak jóvá, úgy tűnik Trump egyelőre remekül bebiztosította magát (ez a stratégia amúgy sem idegen a milliárdostól, hisz az üzleti életben is így szervezte cégei menedzsmentjét).
Bannon-nek elképzelhetetlenül nagy előrelépés a kinevezés, ami személyes elköteleződést és függést is jelent egyben, míg Priebus esetében azon múlik a nyereség mértéke, milyen jól tud sáfárkodni újkeletű befolyásával és képes lesz-e kompromisszumok, illetve a kongresszussal való kiegyezés felé terelgetni az új elnököt (pozíciójából fakadóan erre nagyobb esélye van, hiszen az apparátus több száz tagja fölött rendelkezik majd, ahogy arról is ő dönt, milyen ügyek kerüljenek személyesen az elnök elé).
A helyzet további érdekessége, hogy a nehéz döntésekben Trump állítólag inkább Bannon szavára ad Priebus-éval szemben, így ez egy újabb rivalizálási pont lehet a két tanácsadó között.
Médiaguru a mennyekben
Stephen Bannon, a Breitbart News ügyvezetője, aki a Goldman Sachs egykori, kiábrándult bankára, könyörtelen elitellenes mentalitásáról, valamint arról híres, hogy nem szeret finomkodni a politikában.
Az amerikai Rágalmazásellenes Liga nem is késlekedett elítélni a médiaguru kinevezését, és "a központi amerikai értékek ellenségének" nevezték a férfit.
A rinocérosz természetű Bannon ugyanakkor hajlandó egyezkedni, ha érdeke úgy kívánja. Jól mutatja ezt, hogy Priebus-szal is hatékonyan együtt tudott működni a kampányban, annak ellenére, hogy állítólag nem tartja nagyra a republikánus politikust, s gyanakvó vele szemben a kongresszusi házelnök, Paul Ryan-nel ápolt jó kapcsolata miatt.
A kinevezéssel a Breitbart-médiabirodalom sem járt rosszul: a New York Times szerint a "szélsőjobboldaliként és populistaként" aposztrofált médiacsoport a közeljövőben párizsi, berlini és kairói szerkesztőségekkel lehet gazdagabb (Alexander Marlow főszerkesztő az amerikai lapnak úgy fogalmazott: próbálnak olyan országokban terjeszkedni, ahol az utóbbi években egyre népszerűbbek a nemzeti pártok és ahonnan sokan olvassák a Breitbart tartalmait).