Az Isszik-köl a világ második legnagyobb sós tava a Kaszpi-tenger után, amely kedvelt lakóhelye volt a lovas népek számára. Ennek ősi nyomait próbálják feltárni orosz és kirgiz szakemberek, akik 2007 óta végeznek feltárásokat a tónál.
Szkíta város és ipartelep
A 2007-ben végzett ásatáson egy ősi szaka (közép-ázsiai szkíta) település romjait találták meg a feltárást végző régészek. Ugyanabból a korból a félelmetes keleti lovas nép temetőjét is megtalálták, ami arra utal, hogy a szkíta törzsek az ókorban benépesítették ezt a területet is.
A terület a Selyemút egyik megállója volt, ahol a megtermelt javakat kicserélték. A Tomszki Állami Egyetem búvárai eddig 200 tárgyat hoztak fel a tó aljáról, amelyet szkíta mesterek munkáját dicséri. Kerámiákat, gabona késélező szerszámokat, rituális bronztárgyakat és fémöntéshez szükséges alapanyagokat és eszközöket felhoztak a felszínre. A leletek alapján valószínű, hogy a tó partja a fémművesség egyik ipari központja volt.
Máté apostol nyomdokán
Az egyik kerámia edényen ősi szír betűket fedeztek fel, ami a régészek szerint arra szolgál bizonyítékul, hogy a tó közelében a középkorban egy keresztény kolostor lehetett. A környékben olyan mendemonda terjengett, hogy oda temették el Máté apostolt, Jézus 12 tanítványának egyikét, aki a társával együtt Keletre vitte el az új tanítást. Voltak olyan történetek, ami szerint Kis-Indiában közelében, Núbiában halt meg. Dimitrij Gorn, a Tomszki expedíció igazgatója szerint az előkerült töredék igazolhatja, hogy a középkorban, a XIV. században keresztény közösségek létezhettek a térségben. A közelből egyébként elég sok szír feliratos, keresztény sírkő is ismert, amelyet még Sz. Malov publikált az 1960-as években.
Ezek is alátámasztják Marco Polo velencei utazó és a többi mongol-kori utazó állítását, miszerint Közép-Ázsiában, a XIV. században még virágzó keresztény közösségek voltak, ezek azonban nem Rómától függtek, hanem leginkább nesztoriánus egyházon belül működtek.