Erdélyben egyre csökken a magyarok száma. A siralmas folyamat mögött több ok áll. Egyre több magyar hagyja el Erdélyt élhetőbb jövőt keresve. Mások eltitkolják magyarságukat, de az egyik legaggasztóbb folyamat a vegyes házasságok terjedése. Erdélyben szinte nincs olyan család, amelyben legalább egy román ne lenne.
Ami az igazi baj, hogy egyre több ilyen családban a gyerekek már nem is tudnak magyarul. Vannak családok, ahol a román fél megtiltja a gyerek magyar nyelvű oktatását, mivel ekkora az utálat irántunk. Rengetegszer jelenik meg a magyar sajtóban olyan szomorú hír, hogy a román nacionalisták meggyalázzák a magyarok emlékműveit, és az is gyakori, hogy köztereken megszólítanak: „románul beszéljetek, mert Romániában éltek”.
Öregjeink mesélik, hogy régebben nem volt ekkora az utálat és „elkorcsosulás”, mint ma. Felvetődik bennem a kérdés, hogyan jutottunk ide? A válasz egyszerű, egy szóból áll: multikulturalizmus. A multikulturalizmus jegyében olvad bele az erdélyi magyarság a románságba. Ma már nem kellenek a kommunista módszerek, amikor is erővel olvasztották be a kisebbségeket a többségbe; ma már elég liberálisan gondolkozni és jön minden magától.
Minden az oktatásban kezdődik. A gyerekek itt kötnek barátságokat és alkotnak képet a világról, s mindehhez rengeteget tesz hozzá, hogy milyen oktatásban részesülnek. Mit is mondhatunk, amikor az erdélyi gyerek már az alsó osztályokban megtanulja, hogyan is volt a december 1-i egyesülés, hogyan masíroztak Gyulafehérvárra a román hadak, vagy amikor a középiskolai történelemórán olyasmiket tanul, hogy miként éltek itt a dákok (a románok úgynevezett ősei), és hogyan jöttek a magyar hódítók és hogyan szállták meg Erdélyt.
Ekkor dől el az is, hogy a gyerek milyen társaságba keveredik: ha román iskolába jár, románok a barátai, román a közössége és szégyelli bevallani előttük azt, hogy ő más.
Csak „örülhetünk” tehát mi magyarok, hogy egy ilyen liberális társadalomban élünk, ahol papíron mindenki egyenlő, csak a gyakorlat épp azt mutatja, hogy egyes népcsoportok egyenlőbbek, mint mások. Lassan talán mi is odajutunk, mint kárpátaljai magyar testvéreink: harcolni fogunk egy olyan népért, amely évtizedeken át megalázott bennünket, és érzékeltette velünk, hogy nekünk nincs helyünk őseink földjén.
Aggasztó a helyzet tehát, Árpád nyelve Erdélyben fokozatosan eltűnik! De bízzunk abban, hogy egyszer az égiek megkegyelmeznek népünknek, gyerekeink pedig nem szégyellni fogják magyarságukat, hanem olyan büszkék lesznek rá, mint amennyire öregapáink voltak!