A szent élete
Máté vámszedő volt addig, amíg Jézussal nem találkozott. Az ő tanítása miatt egyik napról a másikra felhagyott munkájával és a mesterhez csatlakozott. Az apostoli névjegyzékben a hetedik helyen, közvetlenül Tamás mellett foglal helyet, ami azt jelenti, hogy fontos szerepet töltött be a keresztény közösség életében, minden bizonnyal Jézus legszűkebb tanítványai köréhez tartozott, azokhoz, akik végig kitartottak mellette. Ők jutalmul pünkösdkor megkapták a Szentlélek adományát, a nyelveken való prédikálást. Máté Tamáshoz hasonlóan keletre ment missziós utakra: a korai feljegyzések arról adnak hírt, hogy az apostol Kis-Indiában, vagyis Etiópiában és a pártusok között prédikált. Van olyan legenda, hogy eljutott az Isszik-köl tó partjára. Az apostol nemcsak követte Jézust, hanem meg is örökítette mestere élettörténetét és tanításait, műve, a Máté evangéliuma ma is az Újszövetség része.
A búza ünnepe
A magyar éghajlat alkalmas az őszi búza vetésének. A munkafolyamathoz számos, különleges hagyomány kapcsolódik, amelyet őseink hosszú évszázadok alatt hagyományozódtak apáról fiúra. Egységes álláspont alakult ki, hogy a búzát Máté napján jó vetni. Mivel a búza volt az élet, a szent gabona, ezért a vetés napján tilos volt kenyeret sütni, sőt még a kemencében lévő hamut sem volt szabad piszkálni.
A munkafolyamat nagyon korán, hajnalban megkezdődött: Algyőn már napfelkelte előtt kimentek a földekre és a vetnivaló búzát zsákostul a földhöz ütögették, valószínűleg attól reméltek bőséges termést. Mohácson szakajtóban vitték a búzát a helyi templomba megszenteltetni, majd azokat a többi vetőmag közé vegyítették, hogy a szent magvak bőséges termést hozzanak, és az áldás átragadjon más magvakra is. Volt olyan hely, ahol vetés előtt a búzával teli zsákot feldobták a háztetőre, hogy három napig érje a harmat. Mindegyik szokásnak ősi, a táltoshitig visszavezethető hagyománya volt, a jó termést mágikus műveletekkel akarták biztosítani. Volt olyan hely, ahol Máté napján nem szántottak, mert úgy vélték, hogy a bevetett földet később felveri a gaz. Göcsejben egész héten tartózkodtak a vetéstől, nehogy a szemek helyett gaz teremjen a földön. Volt, ahol a gazosodást úgy próbálták kivédeni, hogy a virágvasárnapi szentelt barka hamuját üszög ellen szórták a vetőmag közé. Székelyföldön a hétnek annak a napján fogtak a vetéshez, amelyiknek éjszakáján először jelent meg az égen a Fiastyúk.
Ünnepi készülődés
Nemcsak a búzaszemeket készítették gondosan elő, hanem a szent munkának megadták a módját. Aznap a ház népe megmosakodott és tiszta ruhát öltött, ezzel jelezték, hogy nem mindennapi munkára indulnak. A vetőmagot régen a karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból szórták a földbe, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A vetők a munka megkezdése előtt keresztet vetettek és imádkoztak és csak utána fogtak neki a munkához. Így adtak tiszteletet az életnek is hívott búzaszemeknek. A palócföldi Hollókőn a gazda a vetés végén a földnek mind a négy sarkára térdelt és úgy imádkozott. A székelyek is imádkoztak, majd a vetéshez levették kalapjukat, ezzel tisztelegtek a gabona előtt. Göcsejben az első szántás első fordulóján a gazda az ekeszarvára akasztotta az olvasóját és imádkozott.