Az Újszövetség leírja Jézus megdicsőülését a Tábor-hegyen. Fontos mozzanatai a ragyogó fény, Mózes és Illés megjelenése és a felhőből az Atya szózata. Ezt a napot már az 5. században is megtartotta a keleti egyház, onnan került át nyugatra. Az első ábrázolások pedig a 6. század közepétől maradtak ránk, főleg Ravennában. Az ünnepet III. Kallixtus pápa a nándorfehérvári győzelem hála emlékezetére tette az Egyházban egyetemessé. Ez Kapisztrán révén a franciskánus obszerváncia dicsősége is. A Táborhegyen megdicsőülő Salvator oltalmába helyezte magát a magyar szalvatoriánus provincia. Ezt követően az Úr színeváltozásának a napját az 1493. évi esztergomi tartományi zsinat parancsolt ünnep rangjára emeli. Különös egyezés
A magyar falvakban nem elsősorban erre az ünnepre készültek, hanem a gyümölcsök beérését várták. Ebben az időszakban kezd színében elváltozni a szilva és a szőlő. Szegedi, kiskunfélegyházi és kunszigeti hagyomány szerint ezen a napon kezd a szőlőfürt tarkulni, hiszen az isteni szőlőtő is most változott el a Tábor hegyén színében. Az egyezés miatt a Balaton-felvidéki hívek kápolnát emeltek a szőlőhegyeken, illetve régen körmenetben vonultak a hegyekre. Manapság elterjedt szokás, hogy a templomba viszik a szőlő első zsengéjét, amelyet a szentmisén megáld a pap, majd szétosztja a hívei között.