Három lényeges tanulsággal mindenképpen szolgál az Inotára szállítandó, rákkeltő azbeszt-esete. Az egyik, hogy a hulladék-gazdálkodás hazánkban még mindig egy rendkívül gyümölcsöző üzletág (esetünkben 1,3 milliárd forintot ér); a második, hogy hiába a nemzeti együttműködésre vonatkozó szép ígéret, az embereknek továbbra sincs beleszólása az életüket közvetlenül befolyásoló döntésekbe (sőt, csak cinikus, vagy épp hisztérikus válasz érkezik a hatalom részéről, ha néhányan az okokat firtatni merészelik), végül pedig azt is látni kell, hogy a határozott, együttes lakossági fellépés igenis meghátrálásra kényszerítheti a döntéshozókat.
A közösségi elhatározásra ugyanis szükség van, hiszen a profitérdek, természetéből adódóan, hangsúlyosabb, mint az egészséges, élhető környezethez fűződő alapjog.
Holdbéli táj
A keskeny aszfaltcsík borús, élettelen dombok oldalán vezet az inotai hulladékkezelőhöz. Mire megérkezünk, már a helyszínen van néhány tucatnyi demonstráló, akik azzal a céllal jöttek el a lerakó bejáratához, hogy valahogy feltartoztassák, lelassítsák a cementgyárból a rákkeltő azbeszt szállítmányt idehordó teherautókat.
A háttérben a "domb" (fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Magánszemélyként Galambos István, a Jobbik Várpalotai Szervezetének elnöke jelentette be az egész hetes figyelemfelkeltő demonstrációt, aki miután körbevezetett minket, jó hírrel is szolgált: hétfőn egyetlen szállítmány sem érkezett a hulladéklerakó területére.
Ahogy arról beszámoltunk, egy spontán lakossági akció során pénteken szintén a telephez látogattak környékbeli lakosok, akik arra voltak kíváncsiak, hogy vajon az előzőleg Kontrát Károly, fideszes országgyűlési képviselő által megígértekből mennyi valósult meg. Csalatkozniuk kellett, ugyanis hiába ígérte meg a munkálatok leállítását a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, a teherautók megjelentek aznap.
Inota sorsa
Sokat szenvedett már Inota, és ez a környék, nem hiányzott az életünkbe most ez az azbeszt-ügy – sóhajtott fel Bite Zoltán, a demonstráció másik szervezője, a nemzeti párt külsős testületi képviselője.
Az évtizedeken keresztül tartó ipari környezetszennyezés eredményeképp nagyon sok ember halt meg rákosmegbetegedésekben a környéken. A végbélrák aránya itt a legmagasabb az országban, ami a kohászat után hátramaradt salaknak a hatása – bökött az egyik háztömbméretű domb felé Bite Zoltán.
Most azért is nagy az elkeseredettség az inotaiak körében, mert volt arra esély, hogy a rekultivációs folyamatoknak hála, az ipari mellékterméket sikerül elfedni, azonban az ideszállított azbesztet most ezekkel a dombokkal akarják elfedni – meséli. Azaz, most újra megbolygatják ezt az egészet, pedig imitt-amott már a zöldítésnek is volt látható eredménye.
A közösség tiltakozik (fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Együttműködés?!
A demonstrálókat ugyanakkor nem csupán az azbeszt ideszállítása, és annak egészségügyi kockázatai aggasztják, de felháborítónak tartják azt is, hogy az egészről még csak nem is tájékoztatták őket. Igaz, nem is állt ez egyetlen kormányzati szereplő szándékában sem.
Ez persze nem meglepő, ugyanis a kormányhivatalok április 1-jei átszervezése óta a felelősségelhárítás, a hátrafelé-mutogatás, illetve a jogelőd hibáinak felemlegetése jellemzi a hivatali döntésmechanizmust, és éppen ezért valószínűleg jobbnak látják ha nem tud a lakosság erről a zavaros helyzetről. Az Inotára szállítandó azbeszt ügyét jelenleg ugyanannak a Pest Megyei Kormányhivatalnak kell megoldania, amelyre még vár az Illatos úti 2.800 tonna veszélyes hulladék is.
Az üzenet (fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Ha nincs az a félmondat...
Május 9-én, szombaton az egyik kereskedelmi televízió híradójában egy elejtett félmondat szólt arról, hogy a kormány úgy oldotta meg a Zagyvaszántó-Lőrinci cementgyárnál uralkodó állapotokat, hogy a magas azbeszttartalmú törmeléket Inotára szállítják – folytatta Bite, majd egyből hozzátette: hétfőn már jöttek is az első kamionok.
Állítólag erről az önkormányzat sem tudott, de hivatalosan is csak a múlt hét közepén érkezett egy határozat. A történetet rendkívül jól jellemzi, hogy a hivatalos dokumentumban nem szerepel sem a környezeti kárrendezés kezdődátuma, sem pedig a helyszín (Inota) konkrét megnevezése. Az viszont egyértelműen kiderült belőle, hogy 33 ezer tonna szennyezett törmeléket fognak a cementgyárból elszállítani a következő 3-6 hónap során.
Sajnos, a magyar közélet, politikai morál eljutott arra a szintre, hogy még csak annyi gesztust sem gyakorol az alattvalók irányába, hogy legalább egy minimális szinten tájékoztassa őket. Azonban, ez a régi időket idéző mentalitás, ez a titkolózás a XXI. század gyors kommunikációs csatornáival átszőtt világában inkább tűnik pro-aktívnak, de ez már legyen a Fidesz-kormány baja.
Csak a pénz
Egy másik demonstráló is szót kért, a férfi azt nehezményezte, hogy egyáltalán megmozgatják azt a lőrinci azbesztet. Ő elismeri, hogy az ottaniaknak is elege van már a betegségekből, de szerinte megoldható lett volna egy egyszerű szarkofággal is elzárni a törmeléket a külvilág elől. Igaz – tette hozzá sejtelmesen -, az a technológia valószínűleg nem is került volna több mint egymilliárd forintba. Ez az egész a pénzről szól, errefelé úgy tudják, hogy az azbeszt semlegesítésére vállalkozó Partner-Depónia Kft. Demján Sándor érdekeltségi körébe tartozik – figyelmeztet az inotai tüntető.
Eligazítás - jobbra, kockás ingben Galambos István, (fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Egyetlen alternatíva
Számunkra egyetlen alternatíva létezik – vette vissza a szót Bite Zoltán -, hogy ne hozzanak ide több azbeszt-tartalmú hulladékot, és amit eddig ide hordtak, azt szállítsák el! Ha szükséges, a követeléseinket a parlament előtt is elmondjuk – hangsúlyozta. Mindehhez Galambos csak annyit fűzött hozzá, hogy az előtt is értetlenül állnak, hogy miért eshetett erre a cégre a Kormányhivatal választása, hiszen a Partner-Depónia korábban nem foglalkozott veszélyes hulladék-gazdálkodással.
Igazi nagynevek
Stílusosan, a Várban tartották meg a várpalotai lakossági fórumot, több száz érdeklődő előtt. De nemcsak a civilek számára tűnt fontosnak ez a meghallgatás, a kormány államtitkári szinten (V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára) képviseltette magát; de jelen volt Tarna Richárd kormánymegbízott (Pest Megyei Kormányhivatal), Simon László kormánymegbízott (Fejér Megyei Kormányhivatal), és dr. Bartus Adrienn (Környezetvédelmi főosztályvezető, Pest megye), akinek egy héten belül másodszor kellett kiállni a nép elé – ugyanis múlt hét szerdán a Budapest IX. kerületében kellett magyarázkodnia az Illatos út miatt.
Legalább háromszázan voltak (fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Egy hiányzó azonban mégis akadt:
Talabér Márta, Várpalota polgármestere hogy-hogy nem éppen ezekben a napokban tölti a szabadságát...
Nyilván így vette elejét azoknak a kínos kérdéseknek, amelyek arra irányultak volna, hogy vajon a városvezetést mikor és hogyan tájékoztatta a kormány az azbeszt-szállítmányról. Mert ez egy eléggé megkerülhetetlen probléma. Ugyanis elképzelhető, hogy nem vert volna ekkora hullámokat ez az egész, ha higgadtan, hetekkel korábban elmagyarázták volna, hogy a Partner-Depónia Kft. rendelkezésére áll olyan technológia, amely kiküszöböli az egészségügyi kockázatokat (pl.: szálmegkötő anyag használata), ehelyett viszont a sunnyogásnak köszönhetően az Ég sem mossa le a gyanút erről a projektről.
Államtitkárok - Kontrát és V. Németh (fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Persze, közelítsük meg egészségesen a történteket. Végre, a civil lakosság derített fényt egy titokban lejátszott, állami közbeszerzés-mutyira. Nekünk, ez a verzió jobban tetszik.
Vigyázat, vámpírveszély!
A közmeghallgatásoknak megvan az a diszkrét bája, hogy könnyen válik a rendezvény szimpla politikai show-műsorrá. Ennek megfelelően, a kifejezetten erélytelen, fideszes Katona Csaba alpolgármesternek azért annyit sikerült elérnie, hogy Galambos István, jobbikos képviselőnek ne adjon szót, miközben a testület baloldali tagjai hosszú percekig tömjénezték saját magukat.
A vita odáig fajult, hogy Galambos végül kénytelen volt beülni a közönség soraiba, onnan próbált szót kérni, és amikor már egyre többen követelték, hogy hallgassák meg az ő véleményét is, Katona végül is engedett a nyomásnak. Galambos is kiemelte, hogy csak egyetlen alternatívát lehet elfogadni, végérvényesen hagyják abba a lerakást, és amit eddig leraktak, vigyék el. Ez a helyiek akarata, a kormány pedig tartsa ezt tiszteletben.
Kérdésére, hogy a kormányzat részéről van-e szándék a helyeik akaratának végrehajtására, nem kapott választ.
Annyi legalább azért kiderült, hogy nem Kontrát Károly érdeme, hogy néhány napig nem érkezett további mennyiség, a beszállítást végző cég technikai okokra hivatkozva állította le a szállítást.
Nincsenek vámpírok (fotó: Béli Balázs / Alfahír)
A bullshit-generátort azonban V. Németh államtitkárnak sikerült kiütnie. Miközben folyamatosan a hallgatósága hozzáértését hiányolta, cikizte, kitört belőle az igazi parlamenti fideszes-gőg is:
aki szerint veszélyes az azbeszt, az azt is elhiszi, hogy a denevér éjszaka bemászik a szobába és kiszívja az emberek vérét – mondotta őfelsége államtitkára.
Ezzel nehéz vitatkozni.
Természetesen - ahogy az várható volt, végül nem közelítettek az álláspontok, a kormányhivatal nem mutatott hajlandóságot arra, hogy leállítsa az inotai szállítmányokat.
Galambos István ezért ígéretet tett nekünk arra, hogy folytatódik a péntek óta tartó demonstráció-sorozat, és kedden is ugyanúgy ott lesznek majd a keskeny asztalcsík mellett, a borús élettelen dombok oldalán.