A szlovákiai borkalauz igen igényes, szép és informatív kiadványnak tűnik. Az embernek elsőként az ugrik be, milyen már, hogy mi, magyarok nem adunk ki hasonló színvonalú angol nyelvű útmutatót. Aztán, ahogy felütjük az első oldalt, szembe jön velünk valami olyan ordas hazugság, amely még a történelmi tényekkel hagyományosan laza kapcsolatot ápoló északi szomszédjainktól is mellbevágó.
Az egész oldalas fotón egy Pozsonyban készített Palugyay márkájú pezsgő látható. A képaláírás szerint
a Titanic első osztályán ezt a palackot szolgálták fel az utasoknak.
Ez akár egy kifejezetten érdekes információ is lehetne, amelytől dagadhat a magyar kebel – és engem az se zavar, ha a szlovákok is büszkék rá. A döbbenet akkor éri a figyelmes szemlélőt, amikor tekintete a címkére téved, amelyen a
„Bratislava” felirat
olvasható.
Ama hírhedten makacs természetű tények a következők. A tragikus sorsú tengerjáró hajó
1912 áprilisában süllyedt el.
Pozsony akkoriban a Magyar Királyság része volt, az „ezeréves szláv rabság” végéig, a cseh megszállásig még kerek hat esztendő volt hátra. A koronázó városban pedig az égvilágon senki se hallott Bratislaváról – még a nagyjából tízezernyi, a lakosság 15%-át kitevő szlovák polgár sem. Ők ugyanis
Prešporoknak, vagy Prešporeknek
hívták otthonukat.
Ha tehát az 1842-ben, a Liptó vármegyéből származó magyar nemesi Palugyay família által alapított pezsgőgyár olyan haladó szellemiségű lett volna, hogy a pozsonyi nemzetiségek nyelvén is készített volna palackjaira címkéket,
akkor sem nyomtathatta volna rá „Bratislava” nevet.
Azt ugyanis csak a cseh megszállás után kezdte el megismerni a város. Az első hónapokban maga az új hatalom is gondban volt, hogyan nevezze el friss zsákmányát, még az amerikai Wilson elnök előtt tisztelgő „Wilsonovo mesto” is szóba került. Végül 1919. március 26-án döntött úgy a prágai parlament, hogy a várost a „Nagymorva Birodalom” egykori fejedelméről, Vratislavról nevezzék el.
Tehát a Titanic szerencsétlenül járt vendégeinek
hét esztendővel korábban
biztosan nem szolgálhattak fel „Bratislava” feliratú pezsgőt. Tehát vagy egy 1919 után készült palackot tettek a borkalauz első oldalára, vagy – és ez tűnik valószínűbbnek - egyszerűen
igénybe vették a Photoshop sokoldalú szolgáltatásait.
Ami engem illet, én már tűkön ülve várom a Bratislavára hívó magyar országgyűlési meghívóleveleket, vagy az 1878-as párizsi világkiállításon érmet nyert „Pivovar Stein” feliratú sörös palackot is. A tehetséges szlovák grafikusok kreativitásának semmi sem szabhat határt. Illetve sajnos egyszer már szabtak, a Trianon palotában. Azóta ezer évre visszamenőleg szabad a vásár...