Bálint Natália operaénekesnő, emellett nemzetközi kapcsolatok elemzőként is aktív, azonban nem csak ezek miatt csenghet ismerősen neve, hanem markáns közéleti véleményvállalásáról is. 10 éve Stuttgartban él, itt végzett a zeneművészeti főiskolán és ismerte meg férjét, Alekszejev Jevgenyij zongoraművészt, aki a szerzőtársa is. A házaspár a karantén alatt megannyi online koncertet ad, melyeket több ezren kísérnek figyelemmel. S mivel koncertéhes időket élünk, klipjeikre is nagyobb hangsúlyt fektetnek.
Az énekesnő Békejel című dalának videóklipje – melynek fókuszában a bántalmazás, a hatalommal való visszaélés, a családon belüli és a rendszerabúzus áll – hétfőn debütált. A klip Magyarország első, közösségi finanszírozásból létrejött videóklipje, s mintegy 130 ember adakozott a gyűjtés keretében. Hangsúlyozottan nem csak a nők elleni erőszakra fókuszálnak, ugyanis kiállnak a bántalmazott férfiak mellett is. A klipben olyan bátor hölgyeket láthatunk, mint Renner Erika, Orosz Bernadett, Makai Viktória, Pintér Marianna Manka, Bódis Beáta, akiknek ügyéről, harcáról sokat hallunk. Róluk, a Békejelről és a nyilvánosság erejéről is beszélgettünk Natáliával. Interjú.
Mik a Békejel című dalának előzményei és milyen indíttatásból készült el hozzá a videóklip?
A dal refrénje kétéves, először az a szó ugrott be: zárkazár. Ha egymás után sokat ismételgeti az ember, nem lehet tudni, hol a vége. 2018 októberében, amikor Magyarországról visszatértem Németországba, útközben a lelkemben volt egy fiatalember története, aki arról beszélt, otthon büntetésvégrehajtási tiszt volt, azonban útépítőként kezdett el külföldön dolgozni alulfinanszírozottság miatt. Sokat beszélgettem vele, a zárkazár szó pedig az általa elmondottakból jött, végül megszületett a dal refrénje szöveggel és dallammal. Hagytam is pihenni, de amikor Kertész Ágnes ügyéről hallottam, úgy éreztem, készre kell írnom a dalt érte, valamint azokért a hölgyekért és férfiakért, akik a rendszer, illetve a családon belüli erőszak miatt szenvednek. Már korábban is olvastam Renner Erikáról, majd Orosz Bernadettről, akiket nem védett meg az állam. Én is voltam bántalmazott olyan kapcsolatban, ahol fizikai és mentális erőszaknak is ki voltam téve. Pontosan tudom, mennyire kilátástalan kilépni ebből. A társadalom szinte kivétel nélkül az áldozatot hibáztatja, mert nem tudják, hogy a bántalmazók alapvetően nagyon kedvesnek mutatják magukat. Erről is szól a dalnak az a része, hogy Bűvkörben tartott manipulált bábok. Az, ami egyes társadalmakban végbemegy, például az egy elnyomó rendszer iránti rajongás is hasonló dinamikákat mutat. Ugyan megígértem a hölgyeknek, hogy a klippel kapcsolatban nem a politikára fogok koncentrálni, de nem rejtem véka alá a véleményemet: a kritikátlan támogatottságnak a gyökere ugyanaz, mint a családon belüli erőszaknál az áldozatkilépésre való képtelenségnek; fel sem merül, hogy máshogy is lehetne.
A dal versszakainak a dallamát a férjem komponálta, én pedig szöveget írtam rá. Hiszek abban, hogy ezt föntről kaptam, egy kegyelmi állapot volt. Ezután megkerestem a hölgyeket, s segítségünkre volt Joó Géza rendező, producer, aki hozta magával Szilasi Andreát, akinek lenyűgöző ötletei voltak.
A klipben Fejes-Tóth Gábor képző- és zeneművészt is láthatjuk a gonosz férfi szerepében. Gondolkodtak esetleg azon, hogy bántalmazott nők mellett férfiak is láthatóak legyenek?
Sok bántalmazott férfit ismerünk, a nők mellett őket is képviseljük, nevüket, arcukat azonban nem vállalták. Hihetetlen, hogy a férfiakon mekkora a nyomás ebben a maszkulin világban. Nem mernek kamera elé állni. Szemléletváltásra lenne szükség a társadalomban, illetve sokat kellene beszélni is a bántalmazás kérdésről. Főleg a karantén alatt, amikor drasztikusan megemelkedett a családon belüli erőszak statisztikája.
A videóklipben szereplő hölgyek esetei igen nagy visszhangot kaptak a médiában, a klip pedig őket „gyűjtötte össze”. Volt már az Önéhez hasonló vállalkozás?
Zséda Ajtók mögött című dala a családon belüli erőszakról szól, azonban nála annyira nem volt direkt a tálalás, mint nálunk. Úgy látom, sajnos a művészi megfogalmazásra a társadalom egyre inkább immunis. Egyre kevésbé értik az emberek a szimbólumokat, mert annyira telítve van a lelkük, ehhez pedig a média áldatlan tevékenysége is hozzájárul.
Mennyire meghatározó a nyilvánosság ereje?
Orosz Bernadett szavait idézve: az állam akkor nem védett meg, ezért a nyilvánosság erejéhez fordultam, amely megvédett. Renner Erika is csak és kizárólag ebben bízhatott, kiállt a nyilvánosság elé úgy, hogy nőként a legérzékenyebb pontján érte a bántalmazás. Ahhoz, hogy ezt így felvállalja, hihetetlen bátorság kellett. Ő és a párja, Balogh Attila első pillanatban azt mondták, benne vannak a klipben, mert szerintük is csak és kizárólag a nyilvánosság ereje az, ami segíthet az áldozatoknak.
Mindezek fényében Ön miben látja a megoldást?
Azok az áldozatok, akik még benne vannak egy bántalmazó kapcsolatban, rettegnek, hiszen elhiteti velük a bántalmazó, hogy ők egyedül vannak, senki sem szereti őket, értéktelenek. Egy olyan társadalmi szemléletváltásnak kellene történnie, amelyben az áldozatokat szívesen fogadjuk, ahol van normális törvényi környezet, ahol nem kell a megvetéstől, kiközösítéstől félni, s esetleg még anyagi segítségre is számíthatnak a bántalmazottak. Az államnak mint szervezetnek ebben nem kellene részt venni, csak támogatnia a nem kormányzati szervezeteket, amik ellen most legjobban küzd a kormány. Civil szinten kellene ezt megoldani: ne legyen benne direkt pártpolitika, azonban miután a politika szó azt jelenti, közélet, kizárni sem lehet belőle! A bántalmazottak segítése és a konzekvens hatósáig fellépés nemzeti minimum kéne, hogy legyen.
Azoknak, akik bántalmazottat ismernek, nem szabad elfordulni, csak egyet szabad kérdezni, azt, hogy miben tudok segíteni? Nem csak udvariasságból, hanem őszintén, hogy az ember érezze, számíthat a másikra. Mi is ezért állunk ki, és Orosz Bernadett is ezért hozta létre az egyesületet (BÉKE, vagyis Bántalmazottak Érdekképviseleti Egyesülete – a szerk.), melyhez én is csatlakozom.
A klipben van egy jelenet, melyben egy fehér és egy fekete ruhás nőt láthatunk egymással szemben. Minek lehet ez a szimbóluma?
Az erdő mint környezet egy túlvilági állapotot jelképez, de mutathatja a belső békénket is, a helyet, ahol szembenézünk önmagunkkal. A fekete ruhás nő ugyanaz, mint a fehér ruhás, azért sem látszik az arca. Egyfajta szembenézés ez önmagunkkal, megbékélés a múlttal, a szégyen fátylának ledobása. A szereplő gyakorlatilag erőt merít, hogy kilépjen a fényre, ami a nyilvánosságot jelenti. S minél többen lépnek ki oda, annál többen veszik észre, nincsenek is egyedül. Ekkor erősebbek lesznek a jók a rosszak ellen. Gyermeki idealizmussal hiszek a magyar népmesében: a jó elnyeri jutalmát, a rossz megbűnhődik. Idealista módon kell vágynunk erre, s nem szabad kompromisszumokat kötni, hiszen vannak abszolút igazságok.
A jelenet közben egyébként a Kis kece lányom dallama hallható, mely visszatérő motívuma az életemnek. Nem hiszek a véletlenekben, így egyértelmű megerősítő jelnek vettem, hogy miután felvettük a dalt, találkoztam egy kollégámmal, aki kezébe véve egy gitárt elmondta, tud egy magyar dalt, s elkezdte ezt játszani.