Nagy port kavart, amikor tavaly szeptemberben Orbán Viktor Vietnamban bejelentette, hazánk egy 18 milliárdos kórházépítésbe kezdett a délkelet-ázsiai országban. A beruházást az Eximbank finanszírozza, a kötött segélyhitelprogram keretében.
De például tavaly decemberben - Szijjártó Péter külügyminiszter személyes ígéretének megfelelően - Magyarország 149 millió euró (46,9 milliárd forint) keretösszegű kötött segélyhitelt ajánlott fel Srí Lankának is. Szintén az Eximbankhoz rendelt kötött segélyhitelből.
Évekig akadályozták, majd meglépték: 18 milliárdból építenek Orbánék Vietnamban szuperkórházat
Az állami hírügynökség szerint Orbán Viktor miniszterelnök különleges kapcsolatot szeretne kiépíteni Magyarország és Vietnam között. A kormányfő eképpen hétfőn Hanoiban, a Nguyen Xuan Phuc vietnami miniszterelnökkel folytatott tárgyalását követő közös sajtótájékoztatón be is jelentette, hogy60 millió euróból, azaz 18,5 milliárd forintból 500 ágyas kórházat építünk Vietnamban, Can Tho városában.
Az MTVSZ meg akarta ismerni ezeknek a projekteknek a részleteit, ugyanis egy hatékony és transzparens nemzetközi segélyezési politika komoly szerepet játszhatna a jövőbeni - az eddig megismertnél nagyobb mértékű - migrációs folyamat visszaszorításában, megállításában.
„Magyarország segélyezési politikájában egyre nagyobb szerepet kapnak a kötött segélyhitelek. Ezek összege már megközelíti az 50 milliárd forintot. Megfelelő működés esetén ezek hozzájárulhatnak a fejlődő országok problémáinak enyhítéséhez. Ehhez viszont az szükséges, hogy a gazdasági szempontok mellett a szociális és környezeti szempontokat is vegye figyelembe a bank. Erről tudhatunk meg több információt, ha a döntés értelmében a bank kiadja az adatokat”
– fogalmazott közleményében Éger Ákos, az MTVSZ programvezetője.
Ezek a hitelek kedvezményes forrást jelentenek a fejlődő országok számára, melyek körét nemzetközileg szabályozzák. Ezt a nyújtó ország termékeinek, szolgáltatásainak megvásárlásához kötik. A hitelt a donor ország meghatározott szabályok szerint segélyként elszámolhatja.
Nagyon egyszerűen fogalmazva, a migráció megállításában a jogi és fizikai határzár mellett elengedhetetlen, hogy a kibocsátó országokban javítsunk az életfeltételeken. Magyarország például kifejezetten sokat segíthetne a klímaváltozás miatt elsivatagosodó Száhel-övezetben, nemcsak modern öntözési technológiát, hanem kiváló szakembereket is be tudnánk ott vetni. Persze, ugyanolyan fontos egy kórház megépítése is - ez EU- és NATO-tagként egyrészt felelősségünk, másrészt jól felfogott érdekünk is, hiszen csak így csökkenthető a migrációs hajlandóság (a konstrukció nyújtotta üzlet mellett).
A hatékonysághoz persze elengedhetetlen a transzparencia, annak érdekében, hogy ezek a pénzek oda, és azzal a céllal jussanak el, ahova azt szánták őket - papíron.
Az MTVSZ ezért kérte az állami tulajdonú banktól a segélyhitelekhez kapcsolódó információkat, de ezeket a bank jelentős részben banktitokra hivatkozva megtagadta.
A Fővárosi Ítélőtábla banktitokra való hivatkozása egy kifejezetten fontos magyarországi szempont. Ugyanis - amint az ítéletet kézhez kapják a felek - végre lesz egy bírósági döntés arról, hogy ezentúl már nem védi meg a banktitok „szent talizmánja” (by Schiffer András – aszerk.) azokat, akik mögé bújnak.
"A banktitok nem zárja ki feltétlenül a nyilvánosságot a közérdekű adatok megismeréséből, többé nem jelentet egy áttörhetetlen gátat"
- foglalta össze Schiffer András az ítélet lényegét. Ugyanis a jelenlegi magyarországi gyakorlat szerint, amire rásütik, hogy banktitok, az rejtve is marad, hiába is használtak fel közpénzt a hitelezési tevékenység során.
Schiffer András az Alfahírnek felidézte, még országgyűlési munkája során megpróbálta elérni, hogy a külön törvénnyel létesített pénzintézetekre (MFB, MNB, Eximbank) alapból se vonatkozzon a banktitok,
azonban az erre irányuló javaslatait a kormánypárti többség lesöpörte az asztalról.
A küzdelem másik frontja, hogy kimondassák végre egy bíróssággal, hogy a banktitok az üzleti titok egy speciális fajtája, és nem vonható ki automatikusan az információszabadság, tehát a nyilvánosság kontrollja alól.
Ahogy azt a most már ügyvédként tevékenykedő Schiffer elmondta, a cél egy a pénzintézetekre vonatkozó bizonyítási teher lenne. Hogy legyen mód a mérlegelésre az adatigénylés során. Bizonyítsák be a bankok, hogy a közérdekű adatok megismerése nagyobb kárt okoz, mint azok eltitkolása.
Sőt, ez igaz fordítva is, a másodfokú ítélet szerint ugyanis
egy közpénzt használó hitelfelvevőnek tudatában kell lennie azzal, hogy a hitelügylet nyilvánosságra kerülhet a vonatkozó alkotmányos rendelkezések alapján.
És akkor visszatérve az általános következtetésektől a kötött segélyhitelekig.
A per során ugyanis a bíróságok előtt az is nyilvánvalóvá vált, hogy kötött segélyhitelre nem vonatkozik hitelintézetekről szóló törvény (Hpt tv.), ugyanis abban nem szerepel ez a konstrukció, hiszen a források felhasználását az Eximbankról szóló kormányrendelet szabályozza.
Csakhogy a Hpt nevezi meg, hogy mi tartozik a banktitok körébe, így a kötött segélyhitel alapból sem tartozhat oda.