Magyar az anyanyelve, Magyarországon született, minden ahhoz köti, hogy magyar. Ezen belül tartozik egy etnikumhoz, amit nem szégyell. Sok helyen járt a világban, azonban mindenhonnan hazajött, mert itt akarja leélni az életét. Példakép ő, mintaképe annak, hogy másképp is lehet, nem kell kimenni az utcára. Van olyan út, ami tisztességes és egyenes. Baranyai Lajossal, a Pannon Cigányzenekar vezetőjével beszélgettünk zenéről, integrációról, a cigányság helyzetéről. Interjú.
- Beszéljünk egy kicsit a zenekarról, sikerekről és arról, mit jelent Önök számára a művészet!
2006-ban alakultunk, 2007 óta egyesület formájában működünk, mindezt tesszük csupán saját erőből, mivel ehhez semmilyen fajta forrást nem kapunk. Magyarország második legnagyobb cigány zenekara vagyunk a 100 Tagú Cigányzenekar után. A zene számunkra a mindent jelenti. Az együttes jelenleg 33 fővel működik, s többnyire inkább a fiatalokra próbálunk összpontosítani. Olyanok hallgatnak minket, akik főiskolát, egyetemet végeztek. Tanárok, művészek, cigányzenében jártas emberek. A tagok válogatottak, hiszen színvonalat csak akkor tudunk tartani, ha a megfelelő emberekkel dolgozunk együtt. Amikor megalakultunk, arra gondoltunk, a Pannon régiót fogjuk képviselni. Két legkedvesebb emlékünk, egyben sikerünk közül az egyik a szombathelyi Bartók teremhez köthető: teltházas koncertet adtunk, a közönség pedig állva tapsolt.
A másik szintén Szombathelyen történt. Ez egy szabadtéri fellépés volt hét órai kezdettel, ám előtte tíz perccel még senki sem állt a színpad előtt, amikor azonban kimentünk, mindenki odajött, s közel 2500 ember hallgatott végig minket, majd nem engedtek le két óra után sem a színpadról, így végül egy több mint háromórás koncertet adtunk. Sok vendégművész megfordult már nálunk, felsorolni is nehéz lenne. A szakma krémjét próbáltuk megszólítani. Igyekeztünk hidat építeni a népzene és cigányzene között „kreált” ellentét közé. Ezzel is szerettük volna bizonyítani, mi nem ellenségei vagyunk egymásnak, hiszen a két műfajnak egymás mellett kellene haladnia azon az úton, amit a hagyományok megkövetelnek.
- Mit tudna elmondani a cigányság jelenlegi helyzetéről? Van támaszuk, tudnak valakibe, valamibe kapaszkodni?
Úgy érzem, nincs támaszuk. Létezik egyfajta kisebbségi, vagy ahogyan mostanában hangzatosan nevezik, nemzetiségi önkormányzat, de nem látom, hogy sok létjogosultságuk lenne. Ezt azért merem mondani, mert valamikor voltam önkormányzati képviselő, kisebbségi önkormányzat elnöke, valamint megyei alelnök is. Jogilag nincs miről beszélni, mert igazából semmihez sincs joguk. Úgy látom, sem az elmúlt időszakban, sem most nem merném rábízni azokra az elöljárókra a cigányságot, akik most „vezetik” őket. Sem a szakmai tudásuk, sem pedig az erkölcsi hátterük nincs meg ahhoz, hogy ekkora nemzetiség élére álljanak, s ha vezetik is, félrevezetik őket. Nekem biztosan nem vezetőim, és szerintem nagyon sokunknak nem azok. A fiatalok között vannak olyanok, akik utat mutathatnának ennek a kisebbségnek, de őket félreállítják. Mindenki látja, mi folyik most az országos cigány önkormányzaton belül: nincs rend.
- Ennek fényében hogyan értékelné az elmúlt tíz év felzárkóztatási politikáját?
Közel sincs eredménye. Valahol, valahogy mindig eltűnnek azok a lehetőségek, összegek, amik erre lettek szánva. A cigányság is nagy vesztese volt a rendszerváltásnak. A hangzatos programok, amiket mondtak, nem tudtak megvalósulni. Nem látom, hogy lenne előrelépés. Azok az emberek, akik mutattak is utat, rosszat mutattak. Nem jó irányba halad a cigányság helyzete.
- Ön miben látja a megoldást?
Szemléletváltásban mindkét fél részéről: a többségi társadalom és a cigányság felől is. Addig, amíg olyan emberek vannak hatalmon, mint Farkas Flórián, vagy a hozzá közel állók, nem tudunk szemléletváltásról beszélni. Volt szerencsém nemrégiben Jakab Péterrel, a Jobbik pártelnökével beszélni. Benne egy olyan nagy embert ismertem meg, akiben a cigányság is láthatná – ha kinyitná a szemét –, a jövőt. Csak valahogy, valaki mindig bezárja a szemüket, de szerencsére vagyunk páran, akik másképp gondolkodunk. Addig azonban, amíg nem nyitott szemmel jár a többségi társadalom, vagy épp a cigányság, nagyon nehéz lesz változtatni bármin is. Hogy a jövőjük hogy alakul, kizárólag rajtuk múlik.
Sok mindenben hibázott a kormány a 90-es évek végén, amikor azt mondták: ne menj el dolgozni, megkapod a segélyt. Felnőtt egy olyan generáció, aki nem látott mást, mint hogy apa, anya otthon van, valamennyi pénzt kapunk, és talán-talán meg tudunk belőle élni. Majd ez a csap is el lett zárva, ezt pedig a „könnyű pénzkereseti lehetőség” követte. Nem mindenki gondolkodik úgy, hogy keressünk munkát, menjünk el dolgozni. Igaz, van olyan ismerősöm, aki jelentkezett egyszer egy olyan álláshirdetésre, ahova behívták, azonban amikor meglátták, hogy barna bőrű, azt mondták, betelt az állás. Ez is előfordul. Lehet, hogy én kicsivel könnyebb helyzetben vagyok azért, mert az ország nyugati felén élek, nem pedig a másik oldalon. Azonban hiszem, ha valaki szeretne dolgozni, az el tud menni.
Januárban leszek 20 éve a munkahelyemen, minden problémamentesen működik. Teszem a dolgom, csinálom a munkám, amíg lehet amellett, hogy van lehetőségem a hangszeremhez nyúlni és ezzel örömet szerezni magamnak is, meg a közönségnek is. Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy ki milyen neveltetést kapott, milyen közegbe került, de közrejátszik az iskola is.
- A cigányságon belül pedig több kaszt is van, ez csak tovább nehezíti a helyzetet.
Mi muzsikusok nem beszéljük a cigány nyelvet, míg akik igen, kitaszítanak bennünket. A többségi társadalom is nehezen akarja ezt elfogadni, hiszen én ugyanúgy cigány vagyok, erre pedig büszke, mégis a szakadék szélén állunk. Se ide, se oda nem tartozunk. A cigányság nagy része azt mondja ránk, mi magyar cigányok vagyunk, ezért is van az, hogy nem tudjuk elfogadni az ő vezetésüket. S az is köztudott, hogy egy muzsikus cigány sincs olyan pozícióban, aki kisebbségi önkormányzat vezetője vagy tagja lenne.
- Az ő megválasztásuknál közre játszhat a szavazatok „eladása”?
Valószínűnek tartom, hogy ez megtörténik, főleg az ország másik felén. Kecsegtetik a cigányokat, a pénznek pedig senki nem ellensége. Azt szokták mondani, mindenkinek megvan az ára. Nekem például nincs, nem menne. Vannak azonban, akiket meg lehet venni akár egy kiló krumplival, akár egy tízezer forintos utalvánnyal. És sajnos létezik egy olyan réteg is, amely írástudatlan. Választások idején sokszor lehet látni, hogy hozzák-viszik az embereket, pontosan azok a cigány vezetők egyébként, akiket említettem. A saját érdekükben teszik ezt, hiszen így előbbre léphetnek, közelebb tudnak kerülni ahhoz a húsosfazékhoz, amihez szeretnének.
- Önnel kapcsolatban arról hallani, hogy 2010-ben feltették a kérdést, hajlandó-e lojális lenni a párthoz. Mit válaszolt, és ez mit hozott magával?
Azt feleltem, nem tudok lojális lenni senkihez, semmihez, egyedül a zenéhez. Jelen állás szerint rossz választ adtam rossz helyen, rossz időben, de nem bántam meg. Értek miatta hátrányok, de azt mondom, ember maradtam. A zenekarom megitta a levét: azóta nem nagyon foglalkoztatnak minket, több nagyobb rendezvényre meg tudnának hívni, mégsem teszik. Az én nevem nagyon rosszul cseng a jelenlegi fideszes vezetési körökben. Pontosan amiatt, hogy én akkor azt mondtam.
- Az október 11-ei választásnak nagy tétje lesz Borsod 6. számú választókerületében. Mit üzen az ottaniaknak?
Ne arra hallgassanak az ott élő emberek, mit mond a média. Rá kellene jönniük, hogy az az út, ami eddig volt, nem jó. Nem hiszem, hogy az a fiatal lány, aki Amerikából hazajött, tisztában van azokkal a dolgokkal, amik Borsodban történnek és azzal, mit fog ott tenni. Inkább hallgassák meg az ott lakók azokat, akik járják a falvakat és tesznek azért, hogy változzon valami! Tartsanak ki a borsodiak, és tegyenek meg mindent saját magukért úgy, hogy bele tudjanak nézni utána a tükörbe! A nagyapám mindig azt mondta, egy dolog van az életben, amiből csak egy van: a becsület. Nem kampánybeszédet szeretnék mondani, de a becsület nagyon fontos, és ha van ott egy ember, akiben bízhatnak, őt kell követni. Jelen állás szerint nem biztos, hogy az a fiatal hölgy fog tudni segíteni nekik. És itt most nem csak Borsodról van szó. Minden egyes emberre szükség van ahhoz, hogy jobb irányt vegyünk. Az ott élő cigányságnak is biztosan nagyon sok problémája van, az pedig nem jó, ha valaki csak az M1-et és a Kossuth Rádiót hallgatja, ha nincs lehetősége több oldalról tájékozódni.