"Bárkiből lehet hős, ehhez nem kellenek különleges képességek"

Múlt hét csütörtökön lépni is alig lehetett az ELTE bölcsészkarán található Gólyavár épületében a rengeteg résztvevőtől. A Hősök Tere kezdeményezés nyilvános, interaktív workshopja csaknem 300, zömmel fiatal érdeklődőt vonzott: ennyien akarták megtudni, hogyan lehet valakiből a mindennapi közöny falán rést ütni képes, tevékeny és effektív hős.

A rendhagyó, 3 és fél órás képzésen a résztvevők 12 fős csoportokra osztva, ismeretlenekkel egy asztalnál ülve vehettek részt. A Philip Zimbardo által tartott előadás szüneteiben, Orosz Györgyi és Orosz Gábor moderálása mellett, csoportonként egy-egy önkéntes segítségével különböző pszichológiai gyakorlatokat kelett végezniük.

"Nem Teréz anyákat képzünk, az embereket szeretnénk felelősebbé tenni"

Hogyan született meg a magyarságot megbénító közöny ellen harcoló nemzetközi kezdeményezés? Hogyan lesz valakiből a hétköznapok hőse? Hogyan épülhetünk lelkileg abból, ha tudatosan foglalkozunk a minket körülvevő, mindennapi élethelyzetekkel? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Orosz Györgyi újságíróval, kommunikációs tanácsadóval a Hősök Tere kezdeményezés ügyvezetőjével.

Ezek lényege - a szervezők megfogalmazása szerint: "a komfortzónából való kipöcköléssel" - az önismeret és az önfejlesztés képességének csiszolása, valamint az idegenekkel való őszinte, nyílt, befogadó kommunikáció ösztönzése volt, illetve az, hogy a résztvevők közelebb kerüljenek a hétköznapi heroizmus gondolatvilágának szükséges elemeihez.

Belsőséges viszonyban a gonosszal

Philip Zimbardo professzor előadása az '56-os hősökre való egy perces néma megemlékezéssel vette kezdetét, majd a neves pszichológus életműve ismertetésén keresztül mutatta be módszertanának lényegét.

Zimbardot saját bevallása szerint már gyermekkorától érdekelte a gonoszság természete, és az, hogy egyes emberek miért engednek csábításának, egyesek pedig miért tudják távol tartani magukat tőle. Gyermekkorának színhelye, a kegyetlen viszonyairól hírhedt dél-bronxi gettó épp elég kézzelfogható tapasztalattal szolgált számára ahhoz, hogy leszűrhesse a tanulságot, miszerint:

"a gonoszság az, ha a rendelkezésünkre álló hatalmunkkal szándékosan ártunk másoknak."

Tapasztalatai szerint ezek létrejöttét nagyban befolyásolja a csoporthatás, a minket körülvevő és magukba foglaló társadalmi rendszerek befolyása. Zimbardo szerint épp ezért kell megtanulnunk eldönteni, melyik hatalom érdemel tiszteletet és melyiktől kell megtagadni az engedelmességet (ezzel kapcsolatban felidézte a hírhedt Milgram-kísérletet, ami a résztvevők hatalommal szembeni engedelmességét és a felelősség összefüggéseit vizsgálta).

Szerinte a fentiek eredményeznek olyan jelenségeket mai világunkban, mint a terrorizmus, a ma is több tucat országban jelen lévő rabszolgaság, vagy a szexkereskedelem. Ám a legveszélyesebb hozadéknak mégis a közönyt, a "nem cselekvés gonoszságát" nevezte (például a globális környezeti katasztrófák figyelmen kívül hagyása révén).

Szégyenlősség: A magunkra kényszerített börtön

Ezt követően Zimbardo a szégyenlősség elemzéséről beszélt. Az ő munkái előtt ezt a jelenséget sohasem kutatta a pszichológia, megállapításai szerint pedig mostani társadalmunkban ez a viselkedési minta lett a meghatározó norma. Különösen a fiatal, virtuális valóságban, az emberi interakcióktól a szokottnál is elidegenültebben felnövő generációk körében, ami kifejezetten a férfiakra jelent nagy veszélyt.

Erről szól a kutató Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak? című munkája, melyről portálunk korábbi cikkében olvashat:

"A társadalomnak szüksége van férfiakra" - Hová tűnik az új nemzedék?

Ezzel a beszédes címmel jelent meg magyarul Philip Zimbardo és Nikita D. Coulombe legújabb kötete a Libri gondozásában. A kiadás apropójából a pszichológia professzor Bombera Krisztinával tartott pódiumbeszélgetést. Zimbardo talán a világ egyik legvagányabb agyturkásza, aki híres Magyarország iránti lelkes érdeklődéséről, ami pénteken a Gödör Klubban nem maradt viszonzás nélkül, ugyanis a hely zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.

A professzor szavai szerint a valódi rabság és a szégyenlősség között mindössze annyi különbség van, hogy az utóbbiban magunkat vesszük körbe falakkal, önkorlátozó szabályokkal és mi vagyunk egyben az őrök is, akik betartatják ezeket a normákat. Zimbardo szerint a szégyenlősöknek szó szerint

"meg kell szöktetniük magukat" ebből a "magukra erőszakolt, pszichológiai börtönből".

Ehhez van szükség a hősiességre, amit Zimbardo előtt szintén nem kutatott a tudományág.

Személyes időorientáció: a múlt-jelen-jövő fontossága a személyiségben

A professzor ezt követően saját modellje a Zimbardo Időperspektíva Leltár (Zimbardo Time Perspective Inventory) segítségével demonstrálta, mekkora jelentősége van személyiségünk és felfogásunk alakításában annak, hogy a múltra, a jelenre, vagy a jövőre helyezzük a hangsúlyt életvitelünk során.

A módszer lényeges eleme az idősíkokhoz való pozitív, vagy negatív viszonyulás vizsgálata, mert ennek tükrében derül ki, milyen viselkedésformákat követünk.

A modellt az alábbi oldalon magunkon is kipróbálhatjuk:

The Time Paradox | Zimbardo Time Perspective Inventory

30 of the Swords' clients, all veterans, took an array of psychological tests - including the Zimbardo Time Perspective Inventory, a questionnaire that quantifies how much you focus on the past, present or future - before, [...]

Zimbardo szerint ugyanakkor a lényeg, hogy

az emberek gondolkodása e viszonyulások összességéből áll, csupán az arányokban van eltérés.

Ahhoz, hogy a lehető legpozitívabbat hozzuk ki magunkból, a produktív irányultságok irányába kell változtatnunk felfogásunkon, azaz egy kiegyensúlyozott időperspektíva (balanced time perspective - BTP) a cél:

1. Minél pozitívabb múltképet kell kialakítanunk magunkban, hiszen ez ad gyökereket, hagyományt és az ahhoz való kötődést, identitást.
2. A jelenbeli hedonizmusnak is vannak pozitív oldalai: rengeteg energiát és örömet, illetve nagy improvizációs hajlandóságot ad, amit azonban jól kell tudni felhasználni.
3. A pozitív jövőorientáció pedig világos fókuszt, célokat, előrelátást és jövőbe vetett reményt nyújt.

Hogy lesz ebből hősiesség?

Zimbardo szerint hősnek nem születünk, ez egy tanulható viselkedési forma, amihez szükséges a gonosz mibenlétének ismerete és a kiegyensúlyozott időperspektíva elsajátítása.

Szerinte lehetséges "cseppet sem rendkívüli embereket arra tanítani, hogyan vigyenek véghez rendkívüli dolgokat", csak ki kell alakítani bennük az erre való hajlamot.

A professzor hangsúlyozta:

"Egy hétköznapi hősnek kötelessége, hogy arra használja az eszét, hogy konstruktívan változtassa meg vele a világot."

Elmondta: a klasszikus értelemben vett hősiesség természetesen kockázatokkal jár, de a hétköznapi hősnek nem kell olyan jellegű erőpróbákkal számolniuk.

"A következőképp léphetünk a hősiesség útjára: Napról napra kis dolgokat kell tennünk, hogy amikor utunkba akad egy nagy kihívás, készen álljunk."

- foglalta össze az alapokat Zimbardo.

Ahhoz, hogy bölcs és effektív hősök legyünk, szükséges levetkőznünk a berögzült, sztereotípiákra építő világnézetünket, illetve, hogy megfelelően tudjuk értelmezni a minket körülvevő szituációkat. Ebben játszik szerepet az is, hogy milyen időorientációnk dominál; például, ha túlságosan múlt-, vagy jövőorientáltak vagyunk, nem vesszük észre a jelen problémáit, ha a viszont túlzottan a jelenben élünk, nem gondolunk a következményekre.

Hozzátette, a definíciót is tágítani kell:

tudatosítani kell a társadalomban, hogy bárkiből lehet hős, ehhez nem kellenek különleges képességek, és el kell oszlatni a hős magányosságának mítoszát.

A professzor értelmezésében azért van szükség hősökre, mert azzal, hogy szemben állnak a gonosszal és az emberiség üdvére kamatoztatják energiáikat, a szociális normákat pozitív irányba változtatják.

Philip Zimbardo összefoglalásában azt is kiemelte, hogy az apró cselekedetek azért fontosak, mert "gyűrűző hatást" váltanak ki, és az általuk felszabaduló pozitív energia megsokszorozza önmagát és továbbterjed.

Ismét a közönnyel veszik föl a harcot a mindennapi hősök Budapesten

Magyar hírességekkel tér vissza a Hősök Tere kezdeményezés, hogy ismét fölvegye a harcot a mindennapi közönnyel szemben. A projekt vezetői és nagykövetei 30 napos kihívással és az ELTE-n induló képzéssel akarják inspirálni a hétköznapok emberét: törődjünk egymással, legyünk odafordulóbbak, mert ránk is tartozik, ami a környezetünkben történik.