A görög csapat története során olimpiai bajnok még soha nem volt, legjobb eredményük egy 4. hely a 2004-es hazai rendezésű athéni játékokról. Négy éve Londonban kilencedikek lettek, ellőtte Pekingben pedig a hetedik pozíciót sikerült elcsípniük. Világbajnokságokról és a Világliga küzdelmeiből viszont már rendelkeznek érmekkel - mindkét sorozat legutóbbi kiírásában bronzzal gazdagodtak. Összességében elmondható róluk, hogy bár a dobogós helyezések elosztásába ritkán tudnak beleszólni, azért a nagy tornákon mindig stabilan ott találjuk őket a legszűkebb elit mögött.
A közelmúlt sikerkorszaka Theodoros Vlachos kinevezésével kezdődött számukra. A korábbi válogatott játékos visszavonulását követően eleinte másodedzőként dolgozott az Olympiakosnál - többek között Kásás Zoltán segítője is volt, majd némi kitérő után 2011-ben tért vissza az együtteshez, immár vezetőedzőként. A pireusziakkal zsinórban három bajnokságot és kupát nyert 2013 és 2015 között, így nem csoda, hogy sikereire a nemzeti csapatnál is felfigyeltek, és 2014-ben felkérték, lássa el a szövetségi kapitányi teendőket is, ő pedig elfogadta az invitálást, azóta párhuzamosan dolgozik a két csapattal. A fentiek tükrében aligha meglepő, hogy a válogatott gerincét az Olympiakos játékosai adják, a 13 fős keretből mindössze hárman nem a szóban forgó egyesület tagjai.
A kapitány válogatási elveit azonban egyelőre nincs különösebb ok megkérdőjelezni, az eredmények mindenképpen igazolják a döntéseit: a 2015-ös kazanyi világbajnokságon az elődöntőig meneteltek, ahol csak büntetőkkel maradtak alul a horvátokkal szemben, majd a 3. helyért ötméteresekkel verték Olaszországot. Szintén bronzérmet akasztottak a nyakukba az idén Kínában rendezett szuperdöntőjének végén: ott az amerikaiak állították meg őket az elődöntőben, ugyancsak büntetőpárbajt követően, majd újfent az olaszokat kellett legyőzniük a bronzért, amit meg is tettek 11-7-re.
A mieinkkel elég sűrűn találkoztak, csak idén négy alkalommal csaptak össze a felek: a januári Európa-bajnokság csoportkörében 8-8-as döntetlen született, legközelebb a bronzmeccsen találkoztunk velük, ahol 13-10 lett a vége ide. Májusban a Világliga A-csoportjában is megismétlődött a párosítás, és az eredmény is: újra 13-10-re diadalmaskodott a Benedek-legénység.
A legutóbbi ütközetre augusztus 10-én került sor a riói olimpia csoportkörében: akkor az EB-csoportmeccshez hasonlóan 8-8-ra végeztek a csapatok, vajon a bronzcsata is hasonlóképpen alakul majd, mint a januári kontinensviadalon?
Ezt nyilván nem tudhatjuk biztosan, azt viszont igen, hogy kikre kell az átlagosnál jobban is odafigyelni a riválisunk keretéből: az élre kívánkozik a csapatkapitány, Christos Afroudakis, aki igazi rutinos róka, és kétszeres világbajnoki bronzérmesnek mondhatja magát.
Jó lesz vigyázni a hellének házi gólkirályával, Ioannis Fountoulisszal is, aki immáron 13 találatnál jár a tornán, igaz, a mi kapunkat nem tudta bevenni 10-én.
Rajta kívül a másik ügyeletes gólfelelős Angelos Vlachopoulos lehet, aki az olasz Posilipo légiósa, és 11 alkalommal volt eredményes Rióban. Emellett ráadásul rendszerint elég jól megy neki ellenünk, a januári EB-bronzmeccsen négyet, az olimpiai csoportban pedig hármat vágott a 24 esztendős sportember.
Benedek Tibor együttese kissé döcögősen, három döntetlennel kezdte az ötkarikás játékokat, ikszeltek Szerbiával, Ausztráliával és Görögországgal majd 17-7-re lemosták a japánokat, zárásként pedig simán verték a házigazda brazil alakulatot. Némely riválisunkkal ellentétben nem taktikáztunk, hogy esetleg az erősebbnek vélt ellenfeleket elkerüljük negyeddöntőben, ennek köszönhetően a montenegróiakat kaptuk, akik sajnos túl nagy falatnak bizonyultak: egy végletekig kiélezett, kőkemény csata végén büntetőkkel maradtunk alul a délszlávokkal a szemben. Így következhettek a helyosztók, ahol ismét a brazil válogatott jött szembe, de Vámos Mártonék könnyedén vették az akadályt és 13-4-es győzelmet arattak.
A hellének azok után, hogy a csoportkör zárófordulójában lefeküdtek az ausztráloknak, a legjobb nyolc között 9-5-re elbuktak az olaszokkal szemben. Az első helyosztót ők is sikerrel vették, 9-7-re múlták felül Spanyolországot.
Kétségtelen, hogy számunkra a ma esti meccs eredményétől függetlenül nem úgy sikerült ez az olimpia, ahogy sokan - szurkolók, szakemberek, de biztos vagyok benne, hogy a játékosokat is ide sorolhatjuk - vártuk és szerettük volna, szégyenkezésre azonban nincs ok. Egy hajszállal kaptunk csak ki a negyeddöntőben egy igen erős csapattól, utána viszont sportemberhez méltóan megrázták magukat a fiúk, és a papírformának megfelelően hozták az első helyosztót. Most pedig jöhet az utolsó ütközet az ötödik helyért, aminek legfőbb tétje az, hogy méltósággal és egy szép győzelemmel fejezzük be ezt a tornát, illetve egy kicsit kevésbé keserű szájízzel kezdhessük meg a felkészülést a következő világversenyekre a megfelelő tanulságok levonása után.