Belső báj, kitartás és egészség

 

 - Igen, már csak azért is, mert szombaton egy hazai bajnokságon fogok részt venni (a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban). Igaz, a csúcsformát az EB-re időzítjük, de ez már valóban a véghajrá, és csak az utolsó finomításokat végezzük az edzéseken.

 

 

 - Igazából ez a formaidőzítés arról szól, hogy mindig kitűzünk egy versenyt, ami általában egy nemzetközi verseny, mint most az EB, és edzőmmel Szuromi Tímeával megpróbáljuk úgy időzíteni a csúcsformát, hogy az előtte lévő magyar bajnokságra nem fogunk úgy vizet hajtani, úgy visszatölteni, hanem megnézzük, hogy éppen hol állunk, és akkor utána még be tudunk időzíteni plusz kardiót, vagy rádolgozni, ha szükséges. Ezután következik majd az EB előtt közvetlenül a rendes vízhajtás és visszatöltés.

 

 

 - Teljesen mindegy, hogy versenyre készülök, vagy versenyidőszakon kívül vagyok, mindig heti hat nap edzésen van egy nap pihenővel. Ilyenkor inkább az edzések metódusán változtatunk: hány has gyakorlat van egy héten, mennyire bontjuk szét az edzést izomcsoportokra, mennyit kardiózom egy héten, például először kezdek hárommal, majd néggyel vagy akár öttel hetente. És persze az is számít, hogy mennyire bírom már ilyenkor...

 

 

 

 - Mi is a testépítők közé tartozunk, amelyen belül egyébként és abszolút egy lágyabb vonal kezd megerősödni, amit mi is képviselünk a bikini modell kategórián belül. Ugyanez a férfiaknál is kezd megjelenni, mármint az úgynevezett men's physique. Ezt legegyszerűbben úgy lehet elmondani, hogy ami a hétköznapi ember számára is szép, és amit maga is ki tud tűzni maga elé célként - ezek vagyunk mi. Ezután következik a body fitnesz, ami egy sokkal szárazabb, nagyobb izomtömeget megmozgató kategória, de még mindig a nőiséget kell képviselnie a versenyzőknek. A harmadik pedig a női testépítés. A fitnesz pedig egy különálló terület, ahol a body fitneszhez hasonlóan egy szárazabb, nagyobb izomtömeggel kell rendelkezni, viszont ott még van egy egy-másfél perces gyakorlat erőelemekkel, valamint ritmikus gimnasztikával aerobic-kal megtűzdelve. Az nagyon nehéz, hogy legyen egy nagy izomtömeged, de mellette legyél hajlékony is - én gyerekként ebben versenyeztem, majd egy magyar bajnokságon sérültem le. Ezután próbáltam ki magam fitnesz bikini modellként, és bevált. (nevet)

 

 

 - Én nagyon elcsépeltnek tartom azt, amikor mindenki azzal kezdi, hogy gyerekkorában milyen nagy sportmúltja volt... Apukámék vittek engem is balettozni, úszni, versenyszerűen atletizáltam, modern táncoltam, tényleg mindent kipróbáltam, majd utána jött a nagy múltú Békéscsabai Torna Club, amelyik indított egy fitnesz szakosztályt, és mivel nagyon szerettem a tornatermet, így kipróbáltam. Igaz, későn mert 12-13 éves voltam, amikor elkezdtem, majd 18 éves korom körül maradt abba, amikor már nem tudtam sajnos tovább csinálni a sérülés és komoly műtét miatt.

 

 

 - Nem, az nem én vagyok. (nevet) Talán abból fakad, hogy korábban soha nem voltam egyik sportban sem igazán sikeres. Mindig rengeteg munkám és energiám volt benne, viszont nem jöttek azok az eredmények, amiket én szerettem volna. Mindig otthon is azt mondtam, hogy egyszer nyerni fogok egy kupát, és engem ez hajtott. A regenerálódás után egyből lementem a konditerembe, gondoltam, hogy megismerkedem ezzel a világgal, hátha ez lesz az én sportágam, és végül is bejött, mert megtaláltam azt, amiben sikeres és boldog vagyok.

 

 

 - Sajnos nem, de ezen túl kell lendülni. Tudod, mindig nagy rizikó kimenni egy nemzetközi versenyre, ugyanis ebben a kategóriában nem tudod előre megmondani, hogy mi az pontosan, amit a bírók látni szeretnének: egy izmosabb formát, egy fedettebbet (amolyan formásan nőiest kell érteni ez alatt, ahol kevésbé hangsúlyos az izomtömeg), nagyon vékonyat stb. Tavaly Amerikában egyetlen pont választott el a második helyezéstől a nagyon népes, ötvenhat fős mezőnyben. Óriási dolog volt, hogy harmadik lettem, és azt mondták nekem, hogy azért nem lettem első vagy második, mert még egy kiló izmot le kellene adnom (akkor 49 kg volt a versenysúlyom). Az idei versenyre ezért december óta nagyon keményen készültünk, nyolc kilót fogytam, az izomtömegből is radikálisan lefaragtunk. Aztán amikor kiutaztunk egy olyan vékony formával, amilyen még soha nem voltam, akkor a regisztrációnál láttam a lányokon, hogy vakvágányon vagyunk, más lett a "test-trend". Én befogytam, míg mások izmosodtak. Nagyon rossz volt, hogy nem jutottam be, de amint leszálltam itthon a repülőgépről, már szinte mentem is a konditerembe, hogy visszapakoljuk az izmokat, amikkel korábban rendelkeztem.

 

 

 - Nem, mert iszonyatosan sok munkám van benne, minden nap lelkiismeretesen lent vagyok a teremben, van, hogy csak egy hónap pihenőm van egy évben, és az étkezésre is 100 %-osan odafigyelek. Mindezek miatt tudom azt, hogy jöhet egy kudarc, ami minden sportoló életében megvan, de jön a következő verseny, és ott majd megmutatom, hogy meg tudom csinálni azt is, ha nagyon le kell fogyni, és azt is, ha két hónap alatt vissza kell hozni a formát.

 

 

 - Nagyon-nagyon nehéz volt, ezért is kezdtük el már elég korán. A versenydiétámban nagyon lecsökkentettük a fehérjebevitelt, főleg saját testsúlyos edzéseket végeztem, rengeteget kardióztam, és szinte vegetáriánus életmódot éltem. Nagyon oda kellett figyelni, már csak azért is, mert elég könnyen tudok izmosodni, és a 160 centimhez tartanom kell, hogy arányos maradjak.

 

 

 - Pontosan. Az edzések mindig szinte ugyanazok, persze azt tudjuk, ha mondjuk vállat, feneket akarunk gömbölyíteni, akkor milyen gyakorlatokat csináljak, de az étellel lehet igazán játszani, hogy mitől megy le a zsír, milyen zöldséget egyek, hogy ne vizesedjek be, és még sorolhatnám. Ez egy rendkívül tudatos életmód, mert aki évek óta versenyzik, az pontosan tudja, hogy a test mitől hogyan reagál, és ezzel nagyon jól lehet játszadozni.

 

 

 - Igen, ez egy állandó kérdés! (nevet)

 

 

 - Akik nem versenyszerűen sportolnak, azok azért "csalhatnak" szerintem, a fő probléma inkább az, hogy sokan nem őszinték magukkal. Tehát akik például ezt a kérdést fel szokták tenni, hogy mennyit csalok és mivel, azok saját maguknak nem vallják be, hogy ők mennyiszer teszik meg egy nap. Nem egy héten, hanem egy nap. Én például rendszeresen edzés-étrendnaplót vezetek pontosan azért, hogy szezonról szezonra össze tudjam hasonlítani, hogy mi volt más, mi vált be, min érdemes változtatni. Hiszen ki emlékszik arra, hogy mit evett fél évvel ezelőtt? Én ilyenkor megnézem. Ismerek például olyanokat, akik vezetnek étkezési naplót, de oda sem írják le, hogy valójában miből és mennyit ettek. Folyamatosan becsapjuk magunkat, és amikor a tükör elé vagy a mérlegre állunk, akkor meg csodálkozunk. Igaz, megettünk tegnap egy tábla csokit, de azt nem is írtuk fel, mert az úgysem számít... Azt szoktam mondani, hogy az nem baj, ha egy kis apróság becsúszik, de sok kis apróság vezet oda, hogy nem értjük miért nem alakul a testünk?!

 

 

 - Nők, egyértelműen. Ami nekem óriási öröm és szívmelengető érzés, hogy olyanok jönnek oda rendezvényeken vagy írnak nekem, akiknek én vagyok a példaképe, miattam kezdtek el edzeni. Tinik és anyukák mondják, hogy milyen motiváló vagyok számukra, hogy ők is hasonló alkatot szeretnének, vagy szülés után szeretnék visszanyerni az alakjukat. Alakformálás, csípő- vagy has tájéka, popsi, comb formálása a "második fenék" eltüntetése, zsírégetési tanácsok, ilyesmikről kérdeznek. Én nagyon örülök neki, hogy a fő bázisomat nők alkotják, nem pedig férfiak, bár nyilván ők is nagy rajongók (nevet), de rendkívül jó érzés, hogy elfogadtak az emberek, és látják, hogy én tényleg a sportolói vonalat viszem. 

 

 

 - És odajöjjenek egy rendezvényen akárcsak egy közös fotó erejéig, vagy kérdezzenek valamit. Mindig bátorítok mindenkit, hogy merjenek odajönni. Szoktak olyat írni, hogy láttak messziről egy boltban, de nem mertek odajönni, és ilyenkor mindig mondom, hogy nem kell tőlem félni, bátran jöjjenek oda, én bármikor nagyon szívesen segítek, örömmel foglalkozom emberekkel. 

 

 

 - Igen, nagyon sokan. Például a BioTech-en is elindult a "szakértő válaszol" rovatom, és ott is sokan bombáznak kérdéseikkel. Általában nem edzéssel kapcsolatos információkat kérnek, hanem hogy mit és hogyan egyenek. Én is azt szajkózom, mert saját magamon is látom, hogy 30 % múlik az edzésen, 70 % az étkezésen. Például, amikor szezonon kívül vagyok, és ugyanúgy edzem, de „szabadabban élek” és étkezem, akkor látom, hogy nem ugyanolyan a forma, mint amikor teljes mértékben odafigyelek rá. 

 

 

 - A nyár az mindig óriási pihenő nekem. Júniusban lemennek a vizsgáim, és utána fesztiválokon vagyok, élvezem Budapestet. Egyébként gasztromániás vagyok, nagyon szeretek főzni, különleges ételeket kipróbálni, még egy bakancslistám is van, amiben csak éttermek vannak. (nevet) Aztán nyár végén újra elkezdődik a felkészülés, és onnantól egy éven keresztül nincsen buli, csak 110 % fegyelem és készülés a versenyekre. 

 

 

 - Akármilyen fesztivál lehet, soha nem iszom alkoholt, mert nem akarom leépíteni azt, amit nagy nehezen felszedtem magamra. Természetesen nem dohányzom. Szüleim se. Például nálunk úgy néz ki, egy családi szilveszter, hogy felpukkantunk egy pezsgőt, aztán nem igazán szokott elfogyni. Tehát valószínűleg ezt otthonról is hoztam. Én ezek nélkül is jól tudom érezni magam. 

 

 - Igen, negyedéves joghallgató vagyok. Mindig mondják, hogy az első két év milyen kemény, hát nem tudom, szerintem a harmadik és negyedik év sokkal nehezebb, mint az első kettő. (nevet)

 

 

 - Büntetőjogra szeretnék szakosodni, de ez még a jövő zenéje, hogy valóban be szeretnék-e ülni egy irodába, vagy folytatom-e inkább azt, ami eddig örömöt és boldogságot szerez. Ugyanakkor azt is érzem, hogy a sport és a jog összekapcsolható is lehet, például gondolkoztam már sportjogon is. Szóval vannak opciók, de a távlati célok mellett mindig röviden szeretek tervezni. Most az EB, hogy ott kihozzam a maximumot, aztán már tudom, hogy milyen őszi versenyeken szeretnék indulni és miért. Mindig kivárom, hogy hogyan sikerül, és annak fényében mi a következő lépés. Szeretem, ha mindig van A, B és C verzió is, ne legyen megingás. Imádok tervezni, ha kell, minden percemet megtervezem és leírom.

 

 

 - Egy nagyon kemény gimnáziumba jártam, ahol emelt történelmet tanultam, és imádtam. Szerettem volna régész vagy történelemtanár is lenni, de végül a politológia mellett döntöttem. Amerikában végeztem a középiskola utolsó évét, és amikor hazajöttem, akkor jelentkeztem politológiára, ráadásul angol nyelven. 

 

 

 - Hát nem szeretnék belefolyni inkább, jobb nekem így. (nevet)

 

 

 - A szüleimmel nagyon jó, mondhatni baráti viszonyom van, bár ők sajnos vidéken élnek, én pedig Budapesten. Anyuék nagyon sokat jönnek fel, segítenek, támogatnak. Nélkülük tényleg nem tartanék ott, ahol most. A randikról, nos, igen, valóban volt időszak, amikor a randikat is így kellett beosztani, ráadásul főként versenyszezonon kívülre, nyárra időzítve. (nevet) Most már azonban egy éve együtt élek a párommal.

 

 

 - Nem, egyáltalán nem.

 

 

 - Nekem soha nem volt sportoló párom. Én azt vallom, hogy inkább az a fontos, hogy közösen tudjunk tervezni. Nyilván legyen jó kiállású, ápolt, de nem kell minden idejét az edzőteremben tölteni. Legyen jó humorú, művelt, jókat tudjunk beszélgetni, és nekem nagyon fontos, hogy attól, mert én "sanyargatom" magamat a mindennapokban, neki nem kell. A mostani barátomról is tudom, hogy sokáig dolgozik, ezért sunnyogva bemegyek egy étterembe, és elviszem neki a kedvenc pizzáját. (nevet) Tényleg azt szeretném, hogy aki mellettem van, az éljen boldogan, és szívesen etetem, meg főzök neki. Rosszul is érezném magam, ha ő azért "sanyargatná" magát, mert én versenyre készülök. Semmiképpen. Amit kívánok, azt megveszem, és neki adom, hogy ő egye meg, aztán kérdezgetem, hogy "na milyen, na milyen?" (nevet) Ez egy furcsa kettősség, mert például soha nem vágytam arra, hogy ketten készüljünk egy versenyre, mert akkor az talán rám is egy plusz nyomást tenne. Inkább mindenki a maga területén legyen sikeres, és támogassuk egymást maximálisan.

 

 

 - Nagyon jól, egyáltalán nem féltékenykedik. Inkább látom rajta a büszkeséget.

 

 

 - Mindig azt mondtam, hogy 28 éves korom előtt szeretnék szülni, mert anyukám is fiatal volt, amikor én születtem, és mondta, hogy mennyivel jobb, hogy fiatalként élte meg azt, amikor még pici voltam. Úgyhogy én ezt szeretném továbbvinni. Nagyon szeretem a gyerekeket. Most vagyok 24 éves, és úgy gondolom, hogy négy év múlva egy egyéves "kényszerpihenő" belefér. Nagyon sok olyan profi versenyző van, aki 30 éves kora előtt vállalt gyereket, majd tudta folytatni utána a karrierjét. Ha van mögötted egy stabil bázis, legyen az szülő, férj vagy pár, akkor együtt meg lehet csinálni, nem lehetetlen. Jó látni azt is, amikor kisgyermekes anyukák is rászánnak időt arra, hogy eljöjjenek edzeni, és ha kell, akkor elhozzák a kicsit is magukkal.

 

 - Szavak jutnak eszembe, mint elegáns, kifinomult, intelligens, művelt, kedves, finom, nem túl sok, nem pakolja ki magát, hanem inkább a belső báját próbálja sugározni kifelé. Nekem ezek a szavak jelentik a nőt, és igyekszem is tartani magam ehhez. Amikor a színpadon állok, akkor is ezt szeretném visszaadni mindenkinek, hogy ne az jöjjön le, hogy feszengek és kényszeredetten vigyorgok. Például nekem nincsenek betanult mozgásaim. Nyilván megvannak a pózok, de az összekötő elemek, vagy ahogy sétálok, az teljesen magamtól jön. Én azt élvezem, hogy ott vagyok, nagyon szeretem, és nem azért mert magamutogató lennék, hanem mert ez egy olyan világ, ahol megmutathatod, hogy mennyire vagy nőies, és ha van egy kisugárzásod, akkor az átmegy, és visszakapod ugyanazokat a reakciókat, ami nagyon jó érzés. 

 

 

 - Én mindig úgy utazom a versenyekre, hogy jó lenne a TOP5-ben benne lenni. Miután sikerült visszahozni azt a formát, amilyen korábban voltam, nem az a „lecsoffasztott sovány bogárka” vagyok már, hanem visszapakoltuk az izmokat, remélem, hogy a legjobb öt közé be fogok férni.