A kormánytagok és a Fidesz vezető politikusai az utóbbi hetekben feltúrták az országot, látogatják a kisebb-nagyobb településeket, hogy felrázzák a szimpatizánsokat annak érdekében, hogy október 2-án minél többen járuljanak az urnák elé, hogy a brüsszeli eurokraták úgy rettegjenek a nem szótól, mint az átlag nyugati a magyar ragozástól.
Seszták Miklós fejlesztési miniszter és Aradszki András energiaügyért felelős államtitkár meghívására ezúttal az érdi szavazókat igyekezett meggyőzni arról, hogy miért is fontos a népszavazás, miért is égető, hogy az érdiek az urnák elé járuljanak.
Bár sok újdonsággal nem lettünk gazdagabbak, azért képet kaphattunk arról, pontosan milyen panelekre épül fel egy ilyen fórum.
"Önök mind szigetvári hősök, egri férfiak és nők, a magyar haza védői lesznek október 2-án. Egy picit mind Dobók, Bornemisszák, Zrínyik leszünk"
- kezdte beszédét a miniszter. Végignézve a 100-150 fős, túlnyomórészt nyugdíjas hallgatóságon, szinte bennünk is motoszkált Dobó István legendás szónoklata, inkább kevés oroszlán üljön a érdi Szepes Gyula Művelődési Központ nagytermének padsorai között, mint sok nyúl.
Seszták október 2-át az alaptörvény megszavazásához hasonlította, hiszen
"Ott úgy éreztük, a régi, kommunista alkotmány leváltásakor kicsit a történelem részeivé váltunk"
- utalt a parlament által elfogadott, azóta az épp aktuális szélirány kedvéért kismilliószor módosított, soha meg nem népszavaztatott alaptörvényre a miniszter. Sajnálatos módon, akkor nem volt annyira fontos a történelem részeivé tenni a lakosságot, mint most, de legalább az is kiderült, hogy
"Mindig is azt mondtuk, egy lehetőségünk van, az pedig a határvédelem"
- mondta a miniszter, bár némi ellentmondást mégis érzünk, hiszen a Jobbik éveken keresztül szorgalmazta a határőrség, Toroczkai László pedig a határkerítés felállítását - eredménytelenül - mivel a Fidesz következetesen elutasította azt. Ahogyan egy sor másik népszavazási kezdeményezést is.
10 tuti kérdés, amiről 2016-ban nem szavazhatott a magyar nép
Kedden egy magánszemély nyújtotta be 2016-ban a harmincegyedik országos népszavazási kezdeményezést. A kérdés a 2024-es budapesti olimpiai játékok megrendezésére vonatkozott. Azt még nem tudni, hogy hitelesíti-e a beadványt a Nemzeti Választási Bizottság (NVB), ugyanakkor idén már több alkalommal is eredménytelenül próbálkoztak magánszemélyek, pártok azzal, hogy közvetlen módon megszólítsák a népet.
Engedély nélkül jönnek a terroristák
Seszták szerint, a bevándorlók túlnyomó többsége "nem kisiskolás ártatlan ember, hanem egy részük terrorizmust elősegítő személy, és csak nagyon kis részük menekült. Utóbbiakat Magyarország tiszteli és aki kopog, azt befogadjuk" - mondta, példaként a kopt keresztényeket felhozva. A bevándorlók nagy többségére utalva viszont úgy vélte: "ők azért jönnek ide, hogy átvegyék a vallási-kulturális hatalmat, erre nevelték őket, és persze jönnek a terroristák, akik mindenféle engedély nélkül jönnek be Európába.
Hogy érzékeltesse az állapotokat egy állati erős húzással a migránsokat a kutyákhoz hasonlította:
"egy kutyát nehezebb külföldre vinni, hiszen kell hozzá oltási papír, chip és pénz, ehhez képest a nem jól nevelt bevándorlók mindenféle papír és azonosító nélkül bejöhetnek az országba".
Seszták a kvótára áttérve úgy fogalmazott:
"Megnézném azt a szíriai bevándorló családot, amelynek éppen Romániába - direkt Romániát mondtam - Havasalföldön a mínusz 46 fokos télben kéne egy telet leélni. Önök szerint hány napot maradnának?"
- tárta az érdiek és a bevándorlók elé a zord regáti valóságot a miniszter, bár Havasalföld nem azért havas, mert olyan zord lenne az időjárás, de sebaj, ugorjunk. A miniszter szerint ma Brüsszel multikultit akar megvalósítani, ami azt jelenti szerinte, bár hangsúlyozta, hogy a sajtó miatt finomabban kell fogalmaznia:
"Ne legyenek férfi és női WC-k, nyugodtan, mindenki mindenkivel, férfi férfival, nő nővel, és ez a jövő"
A multikulti erős, bár kicsit zavaros értelmezése után Seszták az "ujját szopogató" Jean Asselborn, Martin Schulz és Jean-Claude Juncker visszafogottnak nehezen nevezhető kritikájával folytatta, de nem úszták meg a hazai politikusok sem, így azok, "akik a külhoni magyarokra nemet mondtak."
"Ők most képesek azt mondani, hogy hozzunk ide tőlünk távol álló emberket, etessük , itassuk őket, lehetőleg építsünk nekik templomokat, papokat, majd kössük be a szemünket, tiltsuk be a disznóevést és a miniszoknyát"
- sorolta a miniszter, aki egy, a hallgatóságban helyet foglaló kedves hölgy segítségével megtalálta a helyes szót is:
"Ha már a díszpintyekről beszélünk, a mi Ferink, igen, a Böszme - ezt a szót kerestem köszönöm - szóval mindent elárul a Böszméről, amikor azt mondta: Magyarország nemcsak képes befogadni embereket, de jól is jár az ide érkező szakemberekkel"
- idézte a volt miniszerelnök 2016-os évértékelőjét Seszták. De megkapta a magáét "Kunfalmi Ágnes", Szigetvári Viktor, Horváth Csaba, vagy épp Botka László, Szeged polgármestere is.
A Kunhalmi Ágnes nevével láthatóan hadilábon álló Seszták bíztatta a jelenlévőket, hogy ha „bárkivel beszélnek az utcán, a szaunában, a futás alatt, vagy sétálva, egy biztos: a népszavazás nemzeti ügy, mindenkinek ott kell lenni.
"Érd nem fogad be senkit. Üzenje meg Érd, Diósd, Tárnok, hogy a mi településeink nem kérnek a kényszerkvótából, mi nem szeretnénk iszlám családok szomszédjai lenni"
- tüzelte fel a Böszme elhangzása óta már kissé lankadó figyelmet újra gyújtóhangú beszédében a miniszter.
"Mi csak azt tudjuk mondani, nem, nem, soha"
- folytatta, amire már mi is kezdtünk reménykedni, hogy egy újfajta határon túli politika kezdődik az érdi művelődési házban, de sajnos nem, jött az ismert sablon:
„Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, hajrá Érd!”
- és a bennünk szunnyadó revizionista is fáradtan visszaült lelkünkben.
Persze még nem volt veszve minden, jöhettek a kérdések. A lakossági fórumokat ismerők jól ismerik a soron következő jelenetsort: a kérdező feláll, beszél tíz percig, elmondja a magáét, majd kérdés nélkül visszaül a helyére, minősített esetben még a mikrofont is privatizálja, hátha eszébe jut még pár gondolat. Egy politikusi hivatás legnehezebb percei ezek, de a legtehetségesebbek válogatott módszerekkel képesek kivédekezni a Szatyrosok támadását.
Mi viszont beépültünk a hallgatóságba, ennek megfelelően bátran kérdezhettünk is, így arra kerestük a választ, hogy mi történik, ha érvényes és eredményes lesz, és mi, ha nem lesz az:
Seszták szerint, ha előbbi, akkor az a kormány számára egy "erős felhatalmazás lesz, hogy meg tudjuk akadályozni a kényszerbetelepítés hatását, míg lélegezni tudunk, míg erő van a karunkban, addig Magyarországra nem lesz kényszerbetelepítés" mondta a rendezvény végére nyakkendőjétől megszabadult, de annál több pátosszal felfegyverkezett fejlesztési miniszter. Brüsszelnek azt a pár tízmilliárd forintot az önök adójából kell kifizetni, de nem fogjuk, ezért kell szavazni – állt át szabadságharcos üzemmódba és ugrott át néhány száz uniós szerződésben foglalt paragrafust a miniszter, aki szerint, ha nem sikerül népszavazás, akkor attól kell félni, hogy megjelenik pár ezer ember az osztrák–magyar határon és azt mondják, hogy telepítsük be őket.
„Mi nem fogjuk őket betelepíteni, de ha be kéne őket telepíteni, akkor egy olyan helyre kéne őket betelepíteni, ahol nem volt érvényes és eredményes a népszavazás”
- üzent Diósdnak a miniszter, ahol a helyi önkormányzat nem foglalt állást a kényszerbetelepítéssel szemben. Ezután a szintén megszólaltatott Aradszki András október másodikáig adott határidőt a szomszédos településnek a politikai határozatra. Újabb kérdésünkre a miniszter pontosított, és azt mondta, hogy „mi nem szeretnék semmilyen befogadóállomást sehova telepíteni”, de „ha majd öt, tíz, húsz, ötven, száz év múlva mégiscsak sor kerülhet betelepítésre akkor a népszavazás eredménye sok mindent elmond.”
"A bevándorlók azért jönnek, hogy átvegyék a hatalmat, nem fegyveresen, elég a szaporulatot figyelembe venni"
- zárta rövidre egy másik kérdésnél Seszták, végül a hallgatóságból egy kedves néni helyezte külpolitikai síkra a bevándorlás kérdését:
"Ha nagyon kötik az ebet a karóhoz, akkor követni fogjuk Angliát"
- mondta, mire Seszták már csak annyit mondott:
„ez pont jó is zárszónak.”
A hallgatóság elégedett, sokan megszorítják a Nemzeti Fejlesztési Miniszter kezét is, hogy további jótanácsokkal lássák el a harcban, mi pedig szépen végigbotorkálunk a közvilágítás hiányában és az esőtől valódi kalandpark szórakoztatásával felérő érdi Alsó utcán, remélve, hogy nem törjük ki a bokánkat, vagy a kocsi féltengelyét. De legalább migráns nincs, igaz, a sötétben nem is láttuk volna.