A Borderline személyiségzavar szélsőséges identitászavarral, kínzó és marcangoló érzelmi állapotokkal, a hangulat ingadozásával, illetve önkárosító viselkedésmódokkal jellemezhető. Maga a Borderline határesetet, határvonalat jelent, mivel régebben a pszichotikus és neurotikus zavarok közé sorolták ezt a betegséget, ma már külön betegségként határozzák meg.
A kutatók eleinte azzal számoltak, hogy a társadalom 2 százaléka szenved ilyen betegségben, és a 80 százalékuk nő. Azonban a legújabb kutatások arra világítanak rá, hogy a társadalom 4-5 százalékát is érintheti, illetve a férfiak és a nők aránya jóval kiegyenlítettebb, csak a férfiak esetében ritkábban diagnosztizálják ezt a fajta viselkedészavart. A leggyakrabban a húszas éveiben járó embereknél mutatható ki.
Az ebben a szindrómában szenvedő egyének rendkívül intenzív és irányíthatatlan érzelmeknek vannak kitéve. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kétfajta típust különböztet meg:
- Az impulzív típusra leginkább a kiszámíthatatlanság és az érzelmek irányíthatatlansága jellemző.
- A másik esetbe tartozó betegeknél pedig gyakran áll fenn zavarodottság az énképükben, továbbá nem képesek tartós kapcsolatokat létesíteni.
A Borderline betegségben szenvedőkre az jellemző leginkább, hogy az életük egy hullámvasút. A környezetüket (főleg a párkapcsolatukat) a felértékelő és leértékelő szakaszokkal „jutalmazzák". A felértékelő szakaszban impulzív szeretet és már-már szélsőséges istenítés jellemzi, míg a leértékelő szakaszban képes bántóan, sőt, néha agresszívan is viselkedni a másik féllel szemben.
Jellemző rájuk a hasítás jelensége. Vagyis azt a személyt, amelyet heteken keresztül csodált, egyik pillanatról a másikra lemond róla. De a mindennapi szituációkkal szemben is ez a fajta szélsőséges attitűd a jellemző. Ebből kifolyólag a párkapcsolatok terén nem beszélhetünk hosszú stabilitásról. Mégis elképesztően rettegnek a magánytól és attól, hogy elhagyják őket. Sokszor pont az ettől való félelmük miatt riasztják el maguktól a partnerüket.
Szintén jellemző szimptóma, hogy üresnek érzik magukat, amely abból fakad, hogy nem feltétlenül rendelkeznek saját identitással. Sokszor bizonytalanok abban, hogy kik ők valójában, illetve azt sem tudják, hogy mi jó és mi rossz számukra. Éppen ezért gyakran változtatgatják a céljaikat, vagy egyáltalán nem is rendelkeznek vele.
A borderline szindróma tüneteinek meghatározása
Különböző mérőeszközökkel (interjúk, kérdőívek) vizsgálják meg a személyt, miközben azt nézik a szakemberek, hogy az alábbi 9 tünetből egyidejűleg fennáll-e legalább 5. A tünetek a következők lehetnek:
- Kétségbeesetten igyekszik elkerülni a valós vagy képzelt elhagyatást.
- Személyes kapcsolatai instabilak és intenzívek, az idealizálás és a lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemzi őket.
- Énképe és önértékelése jelentősen és tartósan bizonytalan.
- Legalább 2, elvileg önveszélyeztető területen inpulzivitást (meggondolatlanságot) mutat, ilyen a költekezés, a szexualitás, a pszichoaktív szerhasználat, a veszélyes autóvezetés és a falás.
- Ismétlődő öngyilkossági viselkedéseket, fenyegetéseket vagy öncsonkítást hajt végre.
- Az észrevehető hangulati reaktivitás miatt érzelmileg labilis (pl. kifejezett diszfóriás, ingerlékeny vagy szorongásos epizódokat él át, amelyek rendszerint néhány óráig, ritkábban néhány napig tartanak).
- Krónikusan belső ürességet érez.
- Haragja gyakran inadekvát, intenzív, nehezen kontrollálja (pl. gyakori ingerültség, haragosság, ismételten tettlegesség).
- Átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid elképzelések vagy súlyos disszociatív tünetek (valóságvesztés) jelentkeznek.
Mi lehet az oka?
Elsősorban a gyermekkorra vezetik vissza, hiszen a legtöbb Borderline-os arról számolt be, hogy gyerekkorukban valamelyik szülőjüket túlságosan ridegnek és távolságtartónak tartották. De szintén gyakori eset az, ha az illető kaotikus családban nő fel, vagy esetleg bántalmazták kiskorában.
Egyes kutatók szerint genetikai hajlam is állhat a jelenség mögött. Ha egy adott családban volt Borderline-os, akkor jóval nagyobb az esélye, hogy az másnál is előfordul.
Hogyan kezelhető?
A leggyakrabban a viselkedésterápiát szokták alkalmazni, ugyanakkor komoly problémát okoz az, hogy a páciensek sokszor a terapeutáikat is hullámvasútra teszik. Lapunknak nyilatkozott névtelenül egy olyan pszichoterapeuta, aki több Borderline-ost is kezelt. Tapasztalatként arról számolt be, hogy több beteg esetében is úgy érezte, hogy minden egyes beszélgetés során, mintha más emberrel beszélt volna. No, nem a személyisége miatt, hanem amiatt, hogy egyik hétről a másikra egymástól teljesen eltérő módon élték meg az érzéseiket.
„Nem egyszerű kezelni a Borderline-ban szenvedő embereket, nem létezik olyan terápia, amely mindenkire egyformán hat.”
Elmondta, hogy a pszichoterápia terén az érzelmek újra „programozására” van szükség. Meg kell tanulniuk, hogy az adott rossz viselkedéssémákat a megfelelőkkel helyettesítsék. Ezáltal lehet segíteni a pácienst az „átszokáshoz”. A terápia ugyanakkor nagyon nehéz és hosszú folyamat, hiszen az emberi kapcsolataikat is újra kell mintázni. Ahhoz, hogy valakin segíteni lehessen, ahhoz rendkívül fontos, hogy legyen betegségtudata is.
Ha fáj szeretni
Éva 4 évig élt együtt Borderline-os párjával. Eleinte nem is sejtette, hogy az a férfi, akit szeret, ilyen problémákkal küszködik.
„A kapcsolatunk elején minden rendben volt, azonban az összeköltözés után minden megváltozott. Az állandó érzelmi hullámokkal nem tudtam mit kezdeni. Próbáltam megérteni őt, de nem sikerült.”
Megjegyezte, hogy próbálta a partnerét arra ösztönözni, hogy forduljon segítséghez az állandó szorongásai miatt, de az nem volt erre hajlandó. Úgy érezte a párja, hogy ezzel csak támadni akarja őt.
„Mindent igyekeztem megtenni érte, de volt egy pont, amikor már nem bírtam tovább. Azt vettem észre, hogy állandóan próbál manipulálni engem. A végső az volt, hogy félrelépett és hiába próbált engem hibáztatni ezért, rájöttem, hogy itt már csak az lehet megoldás, ha véget vetünk ennek a kapcsolatnak”
– mondta Éva, hozzátéve: a szakítás után még egy ideig próbálkozott a férfi visszatérni, de már késő volt. Elmondta, hogy sosem felejti el a szép emlékeket, amelyeket a kapcsolat elején élt át, de nem bánja, hogy egy toxikus kapcsolatból inkább kilépett.
Zoltán immáron 5 éve él együtt Bordeline-os élettársával. A kapcsolata elején úgy érezte, hogy a fellegekben jár, annyira magasztos szerelmet tanúsított iránta párja, azonban néhány hónap után ez átváltott erős ingadozásba. A párja folyamatosan rettegett attól, hogy elhagyják, azonban pont ezen való aggodalma miatt siklott félre a kapcsolat. Zoltán azonban kitartó volt és rábeszélte szerelmét, hogy forduljon orvoshoz.
„Rövid időn belül kiderült, hogy a páromnak Borderline-ja van, amitől nagyon kétségbeesett. Szerencsére nem kellett sokat rábeszélnem arra, hogy pszichoterapeutához menjen.”
Ezután elmesélte, hogy hosszú hónapokra volt szükség ahhoz, hogy valódi eredményekről számolhassanak be.
„Néha még mindig jellemzőek az ingadozások rá, de már egészen jól kezeljük mindketten ezt. Nekem is nagyobb türelemmel kellett fordulnom felé, de megérte.”
Időközben egy kislányuk is született, s bár a szülővé válás eleve egy instabil állapotot tud teremteni. Ők ketten úgy néz ki, ezzel is meg tudtak küzdeni.
Ádám több mint két évig volt együtt Borderline-os párjával. Ahogy mesélte, a kapcsolatuk elején minden szépen indult, bár voltak apróbb figyelmeztető jelek, mégis a kapcsolat első fél éve során, olyan impulzív szeretetet kapott akkori barátnőjétől, amit még soha. Az összeköltözés után azonban minden megváltozott.
„Nem értettem, hogy mi történt, egyszerűen mintha gyűlölve szeretett volna engem. Egyik nap az a lány volt, akit a kapcsolat elején ismertem meg, aztán másnap mintha valaki mással éltem volna együtt.”
Ádám hozzátette, hogy mindennél jobban szerette akkori párját, mégis egész egyszerűen felőrölte őt lelkileg az állandó érzelmi hullámvasút.
„Arra lettem figyelmes, hogy a saját életemben is csak egy epizódszereplő vagyok. Hiába voltunk együtt, sokszor azt éreztem, hogy magamra maradtam. Mikor tudatosult bennem, hogy vélhetően ezzel a problémával küszködik, már a kapcsolatunk végén jártunk. Próbáltam mindennek utána olvasni és végig gondolni, hogy vajon mit tudnék tenni érte, de egyszerűen már belefáradtam.”
Hogyan érdemes kommunikálni egy Borderline beteggel?
Először is szögezzük le: mindenkinek a saját egészsége a fontosabb. Vannak olyan Borderline-os betegek, akikkel egész egyszerűen nem lehet hosszú távon kapcsolatot fenntartani. Ilyen esetekben, ha valakit folyamatos lelki vagy akár fizikai bántalmazás ér, akkor nincs mire várni, meg kell szüntetni a kapcsolatot. A toxikus emberektől származó verbális támadást nem kell elviselni. Tény és való, hogy ez bizonyos esetekben nem ilyen egyszerű, hiszen például az ember csak úgy nem hagyhatja hátra egy családtagját, vagy együtt élve nem egyszerű otthagynia az embernek a másikat. De egyértelműen meg kell húzni a határokat.
Nem kell érzelmileg reagálni olyan esetekben, amikor a másik fél erőszakos gesztusokat tesz, vagy esetleg érzelmi zsarolást próbál alkalmazni. Azonnal jelezni kell felé, hogy melyek azok a viselkedési formák, amelyeket egyáltalán nem tolerálhatunk. Nem érdemes belemenni a játszmázásokba. Aki szeretné fenntartani a kapcsolatot a Borderline féllel, annak éreztetnie kell a másikkal, hogy mi az a viselkedés, ami nem elfogadható. Érdemes ilyenkor jelezni felé, hogy szívesen vagy vele, de csak addig, amíg tisztelettel bánik veled.
Másfelől, ahogy a fenti példán is látható, léteznek olyan esetek, amikor lehet a másikon segíteni. Igaz, ehhez elsősorban arra van szükség, hogy az illető is akarja a változást. Nem kevés türelemre és nem kevés empátiára van szükség ilyenkor a másik félnek a bordeline-os beteggel szemben, de van olyan eset, amikor megéri ez a fajta áldozat.
Ha krízisben van, vagy úgy érzi, hogy fennáll a veszélye annak, hogy kárt tegyen magában vagy másokban, azonnal hívja fel a Lelki Elsősegélyt (116-123), vagy keressen fel egy szakembert. Megkeresheti a legközelebbi sürgősségi osztályt is! Vészhelyzet esetén hívja a 112-t, vagy a 104-et (mentő)!