A politikus szerint a jövőre nézve azt a következtetést vonja le, hogy az Uniót jobbá és demokratikusabbá kell tenni, de a tagállami szuverenitás szükséges helyreállítása – aminek hiánya a kilépési döntés elsődleges oka volt – a tizenhat pontos dokumentumban még utalásként sem jelenik meg. Úgy látja: ezzel szemben megjelenik megoldásként a kétsebességes Unió a magországok szoros együttműködésével. A további mélyebb integrációra, a lopakodó szuperállami tervre utal a gazdasági és monetáris unió és a közös külpolitika megerősítésének igénye is. A valamennyi tagország részvételével kialakítandó rugalmas együttműködés koncepcióját elveti, és „a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázásával”, annak foltozgatásával akar választ adni a Brexit után megkerülhetetlen kérdésre: Merre tovább, Európai Unió?
Balczó Zoltán úgy véli: az Európai Parlament nem hallotta meg a Brexit üzenetét, nem hajlandó szembenézni a kialakult helyzettel. Álláspontja szerint: itt az utolsó esély arra, hogy az Európai Unió letérjen a lakosság akaratával ellentétes, központosítást és diktatúrát jelentő lisszaboni útról, és egy brüsszeli központú birodalom helyett a Nemzetek Európáját építse fel.