Szabó Gál András, a Budapest-Bamako-rali kitalálója és szervezője azzal kezdte, hogy az egész egy őrült ötletként indult, amiből aztán a világ legnagyobb amatőr ralija lett.
"Versenyzők és kalandorok közös ünnepe"
- talán így foglalható össze legjobban a verseny szellemisége, a mottója mellett, ami így hangzik:
"Bárki. Bármivel. Bárhogy."
Idén 42 országból lesz 456 induló, autókkal, motorokkal és teherautókkal. A 2018-as viadal éjszakai etappal kezdődik, rögtön az elején három napos szupermaraton lesz, táborozás nélkül tesznek meg 3110 kilométert, Budapestről, a Lurdy-háztól indulva. Marokkóban lesz a nagy találkozó, sokan csak itt csatlakoznak a mezőnyhöz. Az első afrikai napok nagyon kemények lesznek.
Marokkó után Mauritánia következik, ahol teljesíthetik az egyik legzordabb, korábbi dakaros szakaszt, ami gyakorlatilag 500 kilométeres érintetlen, sivatagi tájat jelent. Ide nem engednek be mindenkit, csak a legfelkészültebbeket.
A következő állomás Szenegál lesz, a szavannán a navigáció a legnagyobb kihívás. Gambiában a Gambia-folyó partján vernek tábort, a fővárosban, Banjulban ér véget az idei Budapest-Bamako.
Az esemény nem csak versenyről és kalandról szól, hanem jótékonykodásról is. A szervezők a Magyar Afrika Társasággal karöltve juttattnak adományokat a kontinensre.
Amatőr versenyzők és profi kalandorok
Szabó Gál Andrást, a Budapest-Bamako ötletgazdáját és szervezőjét kérdeztük.
Hogyan tudnád összefoglalni röviden, mi a Budapest-Bamako?
Az amatőr autóversenyzők és a profi kalandorok nagy megmérettetése. Nagyon komoly személyes kihívás, hihetetlenül nagy kaland, a világ utolsó nagy kalandjainak az egyike, ahol nem turisztikai cégek mondják el, hogy hova menj, mit csinálj. Neked kell megküzdened az elemekkel.
Szervezésben mi a legnagyobb kihívás?
Az afrikai országokkal koordinálni nem mindig egyszerű. Négy országgal kellett most együttműködnünk, az indulóknak be kell tartania minden szabályt, meg kell felelni azoknak a bürokráciai előírásoknak, amiket ránk rónak.
Mi lesz a legnehezebb az úton?
Nagyon nehéz lesz a mauritániai szakasz, vannak komoly sivatagi részek, Szenegálban navigációs problémák lesznek, de ezeken kívül mindig adódnak olyan helyzetek, amikre nem számítunk. Múltkor üzemanyag-sztrájk volt Szenegálban, mindenkinek háztól kellett összepancsolnia a benzint.
Indulsz te is?
Igen, egy Porschéval.
Verseny vagy kaland?
Két kategória van: a kaland esetében a személyes kihívás, a távolság leküzdése az elsődleges. A versenyben viszont komoly rivalizálás van. Ez elsősorban navigációs verseny, nem a gyorsaság az első. 15 napon keresztül mindig odatalálni a starttól a finisig, komoly munka a navigátornak és a vezetőnek is.
Dzsungelből a sivatagba
Pumped Gabó nemrég még a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorral járt a dzsungelben, most életében először rajthoz áll a Budapest-Bamakón. Kérdeztük a versenyről és a dzsungelről is.
Honnan jött az ötlet, hogy elindulj?
Jött egy megkeresés, hogy indulnék-e, de akkor még úgy volt, hogy csak utasként. Egyből felpattantam, hogy én komolyan rajthoz állnék ezen, mert az autóversenyzés nagyon közel áll a szívemhez, régi álmom volt ez.
Milyen autóval lesztek?
A csapattársam Discovery-jével. 2.5-ös dízel, szerintem ezzel simán tudjuk teljesíteni a távot. Jöttek elég érdekes autókkal, például Trabanttal, de van régi Volkswagen, Peugeot vagy Mercedes.
Milyen gyakran lesz sofőrcsere?
Naponta körülbelül 500 kilométert kell levezetni, vezettem már hosszabb távokat, de úgy nem, hogy egymás után minden nap menni kell. Váltogatjuk majd a vezetést. Sokan azt mondják, hogy ez megterhelő, de én szeretem ezt csinálni. Ha valamit szeretsz csinálni, akkor az teljesen más. Nagyon várom már, jó lesz.
Milyen volt a dzsungel?
Afrikában volt az is, megyek vissza. Örültem neki, bár szívesen láttam volna többet Afrikából. Egy táborban voltunk, de mentünk szafarizni. Nem láttunk sok mindent, örülök, hogy vissza tudok térni. Megtetszett a táborozás, most is hasonló körülmények lesznek. Két hét, ha nem robbanunk le vagy nem halunk éhen a sivatag közepén.
Trabanttal sem lehetetlen
Juhász Zsolttal arról beszélgettünk, hogy milyen egy Trabanttal teljesíteni közel 9000 ezer kilométert. Kétszer is ők kapták a Low Budget Csapat különdíjat.
Miért pont Trabant?
A Trabant alapja az, hogy huszonvalahány évvel ezelőtt összeállt egy baráti társaság, hegymászás, természetvédelem, stb. volt a programok között. A természetvédelmi tevékenységünket hirtelen jött gondolattól néhány évvel ezelőtt azzal akartuk bővíteni, hogy mutassuk meg a világnak: nem muszáj két tonnás terepjáró ahhoz, hogy eljussunk a Föld bármely pontjára. 2014 januárjában felszaladtunk az Északi-sarkkörhöz Trabanttal, északi fényt fotózni, ez két hónapos próbaút volt, amit 2015-ben már Bamakóval folytattunk, ahol megkaptuk a legkisebb költségvetésű csapat különdíját, 2016-ban sikerült újrázni. 2017-ben Amerikában volt a futam, oda nem mentünk. Idén szeretnénk újra mi lenni a low budget különdíjas.
Hogyan bír végig ekkora távot és ilyen körülményeket egy Trabant?
Úgy szoktam mondani, hogy a Trabant egy szabadidő-autó, tehát minden szabadidőt elvesz. Amit mások a táborokban pihenéssel, mulatozással töltenek, az nekünk általában szerviztevékenységgel telik.
Hányan lesztek az autóban?
Alapjáraton kettő emberre kényelmes. Most kivételesen viszek magammal egy shar pei-t is.
Alvás autóban vagy sátorban?
Tetősátor lesz nálunk, ez egy embernek jó alvóhely, a második ember az autóban alszik. Van napelemünk, LED-hídunk, ciklonszűrőnk, haspáncélunk, kézicsörlőnk és millió kiegészítőnk, ami Afrikához kell.
Mi a legnagyobb kihívás?
Az emberi kihívások a legnagyobbak. Össze vagy zárva valakivel, akivel egy aprócska területen élsz együtt két hétig.
(címlapfotó: Budapest-Bamako 2016)