Az előadást minden játszóhelyén újra kitalálják és átrendezik az adott helyszínre igazítva, mivel a produkció nagy belmagasságú, elhagyatott terekbe készült.
Bár az ismertető szerint az artista össze is törheti magát, mégis örömmel zuhan, mert tudja, hogy a magasba visszatérve ismét átélheti azt a szédítő érzést, hogy életben maradt.
Van ám tanulság is, nem holmi mászásról meg esésről van szó! A hír szerint
"az előadás arra emlékezteti közönségét, hogy érdemes küzdeni, mert sziszifuszi munkával bármit el lehet érni. A zuhanás pedig nem is olyan nagy baj, mert utána újra ki lehet élvezni a csúcs meghódítását",
De ez még mind semmi! Az ismertető így folytatódik:
Az egyszerű eszközökkel dolgozó előadás filozófiai alapvetéseken nyugszik, kiindulópontja Albert Camus tanulmánya, a Sziszüphosz mítosza. Ahogy Camus, úgy Fragan Gehlker is boldog embernek látja Sziszüphoszt, " akinek szívét betölti a csúcsokért vívott küzdelem."
Jusson ez eszükbe Önöknek is, ha netán kedvük lenne megtekinteni a művész urat.