Bűnök és bűnösök a politikában

A magyar társadalom sötét oldala a politika, a bűnösök paradicsoma, a tisztesség, a becsület és az erkölcs vesztőhelye.

A kommunizmus arra épült, hogy a társadalom frusztrált és saját sikertelensége miatt bosszúra éhező legalja legfelülre került, a rendszerváltás után kiépülő politikai rendszer formálóit azonban már nem a primitív proletár bosszú hajtotta, hanem a mérhetetlen éhséggé formálódó hatalomakarás. Éhezés a vagyon, a gazdagság és az ezzel járó státusz és csillogás után. A Fidesz ennek a rohamosan végbemenő politikai devolúciónak a szörnyszülöttje, kielégíthetetlen korgó gyomorral élősködik a társadalmon, és úgy habzsolja az ország javait, mintha minden egyes nap egy lukulluszi lakomán ülne.

Az üres szlogenné vált polgári Magyarország ideológiája ma egyet jelent Habony Árpáddal, Andy Vajnával, Mészáros Lőrinccel, Tiborcz Istvánnal és Rogán Antallal. Nincs nap, hogy ne hallanánk ezeket a neveket negatív kontextusban: botrányok, megkérdőjelezhető milliárdos beruházások és ingatlanvásárlások, kétes üzleti kapcsolatok... mind sárként tapadnak a Fidesz-kormányra.

Egy ilyen sárfolt annak az egyelőre még névtelen fideszes politikusnak az ügye is, akiről a 90-es években felvétel készült, ahogy két prostituálttal szórakozik a jelenleg költségvetési csalással, illetve vesztegetéssel vádolt éjszaka császárának, Vizoviczki Lászlónak a belvárosi nightclubjának a pincéjében. Ha Vizoviczki egykori embere igazat mondott az N1TV által nyilvánosságra hozott tanúvallomásában, akkor az éjszaka császára rendszeresen készíthetett felvételeket a vendégeiről, ami azt is jelentheti, hogy akár több politikus is a kezébe kerülhetett. Az már csak költői, álnaív kérdés, hogy mire használható egy ilyen kompromittáló felvétel?

Hab a tortán, hogy a Fővárosi Törvényszék nemrégiben döntött Vizoviczki rekordösszegű óvadékáról, 250 millió forintról, amelynek eredetét azonban senki nem vizsgálná, de az éjszaka császára házi őrizetben védekezhet, ha kifizeti. Valami azt súgja, hogy ez így is lesz… És minő véletlen, a bíróság váratlan döntése után rögtön ki is adott egy közleményt, amelyben kijelentette, hogy soha semmilyen kapcsolatban nem állt Rogán Antallal. A fideszes politikus mellett való kiállásának előzménye, hogy az N1TV-nek a Vizoviczki-ügy negyedrendű vádlottja azt állította, az éjszaka császára 2011-ben négymillió forint kenőpénzt vitt az akkori V. kerületi polgármester Rogánnak, hogy kinyithassanak a vállalkozó éttermeinek teraszai a belvárosban. Vizoviczki egy 2013-ban írt levelében, amelyben vádalkut ajánlott, hogy házi őrizetbe kerülhessen, maga is azt állította még: magas szintű kapcsolatai és információi vannak, de ezekről a „politikai elkötelezettsége és a kormányzás stabilitása miatt” soha nem szeretne beszélni. Arról is beszámolt, hogy a birtokában lévő politikai információk súlya az „őszödi beszédhez hasonlítható”, „büntetőjogi súlyuk ehhez képest csekély”. A Prisztás-gyilkosság miatt elítélt és az olajügyekkel összefüggésbe hozott Portik Tamás a közelmúltban szintén arról beszélt, hogy 10 millió forintnak megfelelő euró kenőpénzt vitt Rogán Antalnak a Centrál Kávéházba egy belvárosi ingatlan megszerzésének elintézéséért cserébe. A fideszes politikus mindent tagad, nem fogadott el senkitől semmilyen pénzt sem, és nem ismeri sem Portikot, sem Vizoviczkit. Itt is feltehető a költői kérdés, ha Rogán semmit nem látott és hallott, senkit nem ismert, senkitől nem fogadott el egy büdös vasat sem, akkor hogyan lehetséges, hogy mind a Vizoviczki-ügy, mind a Portik-ügy esetében rendre felbukkan a neve?

Az egész magyar politika megújulásának kezdetét jelentené, ha megtisztulna a rárakódott mocsoktól, a tisztázatlan kérdések, amelyek egyre csak sokasodnak a politika és a bűn összefonódásáról, végre vizsgálat alá kerülnének. De ez nem lehet érdeke egy olyan kormánynak, amelynek politikája bűnök és bűnösök cinkosságára, hallgatására épül.

A rendszer most még stabilnak tűnik, de az üszkösödés nyomai már az egész testen jelen vannak. Ha pedig a fekélyesedés megindul, a gennyedző sebek egymás után fognak kifakadni, míg végül a rendszert saját rothadása pusztítja el megállíthatatlanul.