Az MSZP-ből Burány Sándor, volt munkaügyi miniszter; a Jobbikból Volner János frakcióvezető, az LMP-ből pedig Heltai László, VI. kerületi önkormányzati képviselő volt jelen. A házigazdák részéről Pataki Márton, a Fővárosi Közgyűlés Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának közgyűlési mandátummal nem rendelkező tagja vett részt a fórumon, amelyet Baksa Roland, Tarnói Gizella – díjas újságíró moderált.
A kormányoldal képviseletének hiánya miatt első kérdésként a résztvevőknek olyan kormányzati intézkedést kellett mondaniuk, amellyel egyet tudnak érteni. Volner a családi adókedvezményt jónak tartja, mivel ellensúlyozni igyekszik az aggasztó demográfiai tendenciákat. Burány nem tudott olyan intézkedést mondani, aminek a jó része mellett ne jutna rögtön eszébe a problematikus mivolta. A családi adókedvezmény esetében például, a családi pótlék emelésének elmaradása jelent gondot. A devizahitelek kivezetését jónak tartja, de ennek nem piaci alapon kellett volna megtörténnie.
Ehhez a gondolathoz csatlakozott Heltai is, aki szerint erre az intézkedésre már korábban és másképpen kellett volna sort kerítenie a kormánynak. Pataki szerint nem csoda, hogy Csepreghy nem jött el, de kivételesen jó kormányzati intézkedés az orvoskassza megfogása, ami a kevés egyértelmű kormányzati siker egyike.
Baksa következő kérdése a régi Fidesz-szlogenre utalt: jobban élünk, mint 4 éve?
Burány szerint attól függ, hogy kire vonatkozik a kérdés. A magyar lakosság nem él jobban, mint 7 éve. A minimálbér adómentességének eltörlése nagy érvágást jelentett, így a minimálbér vásárlóértéke 2016-ra érte el a 2010-es szintet, ami szégyen. Borzasztóan kettészakadt a társadalom. A 200 – 300 ezres bruttó keresetű középréteg leszakadóban van.
Volner szerint a kormány rendszeresen szeret átlagot számolni, holott mediánt kéne. 4 millió ember él a létminimum alatt vagy a közelében. Főleg az urbánus, fiatalabb rétegek képesek magasabb jövedelemszintet elérni, ugyanakkor az 50 fölöttiekből 60% munkanélküli. Sokan a nyugdíjrendszert technikailag nézik, hogy fenntartható legyen, ez azonban ahhoz vezethet, hogy egy alacsonyabb helyettesítési rátájú nyugdíjrendszer önmagában véve fenntartható, a funkcióját, hogy megélhetést biztosítson, azonban nem tudja ellátni.
Heltai szerint, nyilván vannak, akik jobban élnek, de nőnek a különbségek. Elsősorban a kormányközeli rétegeknek megy jól, de különösen vidéken, lehetetlen oligarchához való kapcsolódás nélkül boldogulni. A 2010-es Matolcsy – koncepció lényege az volt, hogy egy magyar vállalkozói réteg létrehozásával megszűnik az a helyzet, hogy az országban csak a külföldi működőtőke biztosít munkahelyeket, megélhetést. Ezért csoportosítottak át jövedelmeket, a várt hatás azonban elmaradt. Ma a perspektíva hiánya jellemzi az országot.
Pataki szerint ellenzékiként sem lehet teljes tagadásban lenni. Az utolsó 2-3 évben nőttek a bérek, ez tény. Kérdés azonban, hogy milyen ütemben. Ebben az időszakban Lengyelország növekedése a duplája volt a magyarénak, de Szlovákia és Románia gazdasága is gyorsabb ütemben nőtt. A magyar gazdasági növekedés üteme a német szintjén van, amely viszont egy sokkal nagyobb, erősebb gazdaság. A mostani magyar fejlődési ütem ráadásul nem fenntartható.
A következő téma az adózás volt, a vitaindító pedig az MSZP vagyonadó-koncepciója. Burány szerint egy adórendszer mindig komplex. Többkulcsos adórendszerre lenne szükség, a bérterhek szintjén pedig adócsökkentésre. A kis- és középvállalkozások ugyanis, bár a GDP-hez kis mértékben járulnak hozzá, a foglalkoztatás javát adják. Számukra túl magasak a bérterhek, miközben a kormány a multiknak adókedvezményeket ad.
A vagyonadó kapcsán a volt miniszter kifejtette, hogy akinek több mint havi egymilliós fizetése van, az fizessen többet, mint ahogyan az is, akinek legalább 100 hektár földje, 100 millió fölötti vagyona van. A többletfizetés természetesen a limit fölötti részre vonatkozna csak...
Volner szerint a magyar politikusok szeretik az adórendszert csodafegyverként használni, pedig önmagában véve nem az. Emellé fontos lenne a megfelelő szakpolitika, a koordináció. A járműiparban például 144 000 ember dolgozik, ugyanakkor nincs olyan állami szakmai igazgatási szerv, amely kiemelten foglalkozna ezzel a szegmenssel. Név szerint nem említve, de oldalra pillantva említett egy volt MSZP-s minisztert, aki a gazdasági bizottsági ülésen azt kérdezte tőle: - János, mit akarsz itt szakmázni? Majd fideszes képviselők neveit említette jobbikos bizottsági képviselőtársának, akiknek fogalmuk sem volt a szakterületről.
A Fidesz több olyan adónemet vezetett be, amit a lakosság fizet, de névleg az ellenségképként felépített multik. Ezt azonban egy átlag választópolgár sokszor fel sem fogja, így a Fidesz szempontjából ez ügyes húzás, – fejtegette a Jobbik frakcióvezetője. Ilyen például a tranzakciós adó, amelyből évente 300 milliárd forint folyik be az államkasszába.
A különböző fogyasztást terhelő adók növelése, a munkát terhelő adók csökkentése mellett, elvileg jó lenne, látható azonban, hogy a kormány ezt egész iparágak kisajátítására használja, mint például a dohány- vagy a gázkereskedelem.
Volner eltörölné a magyar vállalkozók osztalékfizetési kötelezettségét, jelenleg ugyanis inkább megéri külföldön befektetnie egy magyar vállalkozónak, mint itthon.
Heltai szerint ma a világon az egyik legjelentősebb, negatív folyamat a társadalom szétszakadása, amelyet a neves francia közgazdász, Piketty ír le részletesen. Progresszív szja-adórendszer kéne, ugyanakkor sok, kisebb adónemet, amelyeknek a beszedése, adminisztrációja többet visz, mint amennyit hoz a konyhára, mint például a chipsadó vagy a reklámadó, meg kéne szüntetni.
Pataki szerint bárki, aki munkát vállal, szembesül azzal, hogy milyen nagy a munkaerőköltség Magyarországon; az egész EU-ban, az egyik legnagyobb a magyar bérteher. A járulékokat emeli a kormány, pedig csökkenteni kellene, ugyanis például a külpiacokon nem tudják ennek megfelelően emelni az árakat, mert arra a külföldi partnerek nem lesznek tekintettel. A társasági adó csökkentése nem hat megfelelően. Az Együtt elnökségi tagja ugyanakkor volt pártjának, az MSZP-nek az adópolitikai elképzeléseit is hevesen támadta, ugyanis a szocialisták, a gazdagokat bűnbakként megjelölő „Fizessenek a gazdagok!”- szlogenje elriasztja azokat, akik befektetnének Magyarországon. Ezzel még tovább rombolják a Fidesz által már így is eljátszott, a magyar gazdaságba vetett bizalmat.
A beszélgetés résztvevői a nyugdíjrendszert hosszasabban elemezték, ugyanis megoldást kell találni arra, hogy hogyan lehet azt működtetni a jövőben.
Pataki szerint a Jobbik által preferált felosztó – kirovó rendszerrel szemben rugalmas, igazságos rendszer kell, flexibilisen lehessen korábban vagy később is nyugdíjba menni, bonus – malus rendszerrel, biztosításmatematikai alapon kidolgozott módon. Alapvetően, szociális alapon egy minimális színvonalú nyugdíj kéne.
Heltai szerint, a járulékokból nem lesz fenntartható a rendszer, és (legalább részben) adóalapon kell majd működtetni a nyugdíjrendszert. Erre több okból is szükség lesz: egyrészt, mert a pártok jelentős része csökkentené a járulékterheket, másrészt, mert az élőmunka egyre csökken, például a robotok által végzett munka terjedésével. A jelenlegi nyugdíjrendszer csak a munkajövedelmeken alapul, ezen mindenképpen változtatni kell. Adóalapú nyugdíjra van szükség. A korábban, 1997 és 2011 között működő, kötelező magánnyugdíj pénztári rendszernek, ami tőkealapú, az volt a hibája, hogy a tőkebefektetések is elúszhatnak, például egy olyan gazdasági válság következtében, mint amilyen a 2008-as volt.
Volner önkritikusan nyilatkozott arról, hogy a Jobbik megszavazta a magánnyugdíjrendszer államosítását. Személy szerint ő már akkor sem bízott a kormányban, a frakció viszont megszavazta a Fidesz javaslatát. Mára már tudjuk, hogy az Adósságkezelő Alap benyelte a pénzt.
A tőkefedezeti pillérre való visszaállás fontos lenne. Az így felhalmozódó megtakarításokkal ráadásul olyan projekteket is lehetne finanszírozni, amelyek a nemzet hasznára válnak: elkészülhetne például a Dunai Vízlépcső, amivel a mezőgazdaságnak biztosíthatnánk fontos vízkészleteket és energiát is lehetne termelni.
Burány szerint a Fidesz egyetlen jó lépése az államadósság csökkentése és átcsoportosítása volt, amit azonban a magánnyugdíjrendszer államosításával ért el.
A legalacsonyabb nyugdíjakat nagyobb mértékben kéne emelni hamarosan, mint az átlagosakat, mivel nem lehet belőle megélni. Hosszabb távon pedig elő kéne segíteni az öngondoskodást.
Baksa felvetette, hogy a szegénység elleni küzdelemben, a kormány magára hagyta a nagyrészt cigány lakosságot és arról faggatta a panel résztvevőit, hogy vajon az oktatással meg lehet-e oldani a helyzetüket.
Heltai szerint a kérdést nem lehet gyorsan megoldani, hosszabb távon ugyanakkor a szövetkezetek segíthetnének átvezetni a közmunkából a valós, piaci munkába ezeket az embereket. A kormány azonban éppen ellehetetleníti ezeket a szervezeteket, a készülő civil törvénnyel.
Pataki szerint szociális támogatásokkal nem kezelhető a lényeg, hogy olyan tudásra tehessenek szert, amivel jövedelmet tudnak termelni. Fontos lenne a felnőttképzés, nem csak a felsőoktatás, hanem a különböző tanfolyamok is.
Volner szerint az országban sok cigány szegregátum van. amelyekről teljesen lemondott a kormány. Be sem tartatja az írott és íratlan szabályokat. Az ide irányuló pénzek az uzsorásoknál csapódnak le. Orbán a Jobbiktól lenyúlt gondolatot szokta mondani, hogy generációk nőttek fel úgy, hogy nem látták a szüleiket dolgozni. A közmunkát lehetne értelmesebben is használni, régen, a Tisza szabályozását is közmunkásokkal oldották meg. Most 360 milliárd forintot költ a közmunkára a kormány, azt azonban nem becsüli fel, hogy mennyi értéket állítanak így elő. Ahogyan Volnernek a kormányhoz intézett kérdéseire adott válaszokból kiderült, még csak kísérletet sem tettek rá. Büszke lehetne magára az a cigány, aki megtermelné magának és családjának az elfogyasztandó élelmiszert, a többletet felhasználná az önkormányzat a közétkeztetésben, ha pedig még marad, azt a piacon értékesíthetnék.
Burány szerint, meg kell különböztetni a rövid és a hosszabb távú munkát. Rövid távon ugyanis megoldhatatlan a probléma, ciklusokon átívelő munkára lenne szükség. A szegények nagy része cigány, de nem kizárólag őket érinti a probléma. Az alacsony keresetűek adóját csökkenteni kéne, a családi pótlékot pedig emelni. Ebből még nem lesz munka, de már segít. A munkahelyteremtés keményebb dió, elképesztő mértékben romboló hatású, hogy százával vannak falvak, ahol talán a nagyszülő dolgozott utoljára.
Baksa, utolsó kérdésként, egy számon kérhető intézkedést kért a részvevőktől: mit tennének kormányra kerülve, hogy a kivándorlást visszafordítsák?
Burány emelné a béreket és csökkentené az adókat. Volner a Jobbik EU-s bérunió - kezdeményezésére hívta fel a figyelmet. Az LMP programja szerint 35 000 forinttal nőne az átlagbér, ugyanakkor azt is tekintetbe kellene venni, hogy a növekedésnek korlátai vannak, így a helyi, értékteremtő gazdaságra kellene helyezni a hangsúlyt. Pataki szerint, a legfontosabb prioritás az oktatás, úgy lehet olyan perspektívákat nyitni az emberek előtt, hogy 10-20-30 év múlva is lássanak megfelelő jövőt ebben az országban. Sokan ugyanis azért gondolkoznak hosszabb távon a kivándorlásban, mert a gyermekeik számára ezt nem látják itthon.