Vitára a klasszikus értelemben nem került sor, mindenki kétszer öt percben fejthette ki a véleményét, és a legtöbb felvetés terén lényegében egyetértés uralkodott az ellenzéki politikusok között. Mondhatni, ha egyszer így valósulna meg a nemzeti minimum az oktatáspolitikában Magyarországon, akkor sokkal sikeresebb válaszokat adhatna az ország a jövő nagy kihívásaira.
Még az oktatás sem lehet olyan fontos, hogy vitázzon róla a Fidesz
Pedagóguspolitika és Társadalmi egyeztetési folyamatok címmel rendezett konferenciát a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Az érdekvédelmi egyesület konferenciasorozatának záró eseményén öt ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az Együtt, a Magyar Liberális Párt és a Jobbik vett részt.
Az oktatási intézményeink a legfontosabb nemzeti kincseink
„Az oktatás az egyik legfontosabb szakpolitikai ágazat” – jelentette ki Orosz Anna, aki három pontban határozta meg a Momentum oktatáspolitikai céljait. A parlamenten kívüli párt szerint egy olyan tudásalapú társadalom létrehozása szükséges, ami képes lépést tartani a nagy tempóban fejlődő XXI. századdal. „Alkalmazkodó munkavállalói réteget kell az iskolának nevelnie” – tette hozzá Orosz Anna. Ehhez olyan magas színvonalú oktatásnak kell létrejönnie, ami mindenki számára hozzáférhető. A Momentum nemet mond a szegregációra és egy átjárható, méltányos rendszert szeretne létrehozni.
Orosz Anna a felsőoktatás autonómiájának visszaállítása mellett érvelt, és olyan európai szinten versenyképes felsőoktatást vázolt fel, amely lépést tud tartani a kutatás-fejlesztés terén.
A Momentum politikusa azt is elmondta: hatalmas forráskivonás történt az elmúlt években, amit egyrészt pótolni kell, másrészt pedig minden évben a GDP arányában 1-2 százalékkal növelni kell az oktatásra fordított kiadásokat ahhoz, hogy az OECD tagországok nyomába érjünk.
Három fontos témát emelt még ki: a deszegregációt, az iskolakötelezettségi korhatár visszaállítását 18 éves korra, illetve a „XXI. századi készségek” (digitális tudás, nyelvi ismeretek, vitakultúra) fejlesztését. Orosz Anna szerint a kormány egy összeszerelő üzemet csinál az országból, ugyanakkor a tudás a legfontosabb nemzeti erőforrás.
„Nem ellenségként kell tekinteni az oktatási intézményekre, hanem, mint legfontosabb nemzeti kincsünkre”
– szögezte le. Megemlítette még, hogy az egyetemi oktatók leterheltek, és nem lehet úgy világszintű kutatásokat végezni, ha emellett heti 10-15-20 órát tanítanak a jelenlegi körülmények között.
Megbukott a rendszer, amit a kormány erőltetett
„Az egész káosz, ami az oktatásban van, az a társadalmi mobilitásnak az útjait vágja el olyan mértékben, ami elképzelhetetlen egy modern, fejlett országban”
– jelentette ki Szabó Szabolcs. Az Együtt szerint is vissza kell állítani azonnal 18 évre a tanköteles korhatárt. Az állami fenntartás helyett az iskolákat visszaadnák a helyi közösségeknek, mert „nem jött be az a rendszer, amit a kormány próbált erőltetni”.
„Mind az iskolaigazgatóknak, mind a pedagógusoknak a szakmai autonóm döntési jogait vissza kell adni” – szögezte le Szabó Szabolcs. Az Együtt politikusa szerint ennek egy szimbóluma a szabad tankönyvválasztás, ez jelképezi, hogy a helyi igényekre szabott az oktatás. Rendeznék a szakképzés, a jelenlegi érettségi rendszer helyzetét, illetve a tanárok bérét is. Az Együtt tandíjmentes első diplomát ígér, valamint a Diákhitel2 – „ami egy bújtatott tandíjhitel” - azonnali eltörlését.
Agymosást szolgál a kormány oktatáspolitikája
„Ma Magyarországon nincsen kormányzati oktatáspolitika. Ez nem oktatáspolitika, ez hatalompolitika”
– jelentette ki Hiller István. Szerinte a kormány nem hazudott akkor, amikor a közoktatási törvény nevét megváltoztatták köznevelési törvényre, ugyanis
„a hatalomnak az oktatás nem más, mint a legfiatalabb nemzedék agymosása, átnevelése, kritikátlanná tétele”.
Hiller azt állította, hogy az MSZP felfogásának a középpontjában a gyermek áll. „Mióta az ember iskolát hozott létre, azt nem munkahelyteremtő céllal tette, nem azért, hogy a szülők nyaranta kimeszelhessenek egy épületet, hanem azért, hogy a legfiatalabb nemzedéket az oktatásnevelés legjobb elképzelései szerint társadalmi közlekedésre szoktassák” – fogalmazta meg a szocialisták ars poeticáját. Szerinte a mostani oktatási rendszer gyengeségei másfél évtizeden belül a magyar munkavállalók legjelentősebb problémája lesz, „majd szociálpolitikai, végül költségvetési probléma”.
Az MSZP célja, hogy a diákok az általánosban biztosan megtanulják az alapkompetenciákat: tudjanak írni, olvasni, számolni, értsék az elolvasott szöveget, illetve a digitális alapismereteket elsajátítsák.
„Azt, hogy egy tanár ezt hogyan teszi, abban teljes szabadságot adnék neki” – mondta Hiller. Kijelentette: a szakképzés van a legrosszabb helyzetben. A felsőoktatást pedig úgy határozta meg: a diákok úgy kerüljenek oda, hogy legyen egy jogosítványuk, tudjanak egy idegen nyelvet (ami a világ követelményei szerint az angol), és az informatikában legalább középfokú ismerettel rendelkezzenek. Hozzátette: az első diplomáig ingyenessé kell tenni az oktatást, az akadémiai szabadságot pedig vissza kell adni.
Alkalmazkodni kell a XXI. században
„Az oktatási rendszerünkben a 15 éveseknek a 25 százaléka, tehát minden negyedik 15 éves Magyarországon, funkcionális analfabéta”
– ismertette a drámai adatot Dúró Dóra. A Jobbik politikusa arra is emlékeztetett, hogy Balog Zoltán miniszter a számot, de még magát a jelenséget is letagadja. „Azért nincs, mert ha valaki, valamit elolvas, az azt jelenti, hogy érti is” – idézte a minisztert Dúró. A jobbikos politikus szerint már ebből is látszik, hogy a XXI. században alkalmatlan a jelenlegi minisztériumi struktúra.
Kiemelte: azon túl, hogy a készségfejlesztéssel, és ismeretátadással fel kell készíteni a fiatalokat a XXI. század kihívásaira, nagyon fontos funkciója az oktatásnak a társadalmi mobilitásnak a megteremtése. „Egy erős és győztes Magyarországról beszélhetünk, ha valaki a tanulás révén ki tud törni a szegénységből” – tette hozzá.
„A folyamatos megújulásnak a készsége és képessége kell, hogy a XXI. század munkavállalóját és vállalkozóját áthassa”
– jelentette ki.
Az előző században nem volt ritka, hogy valaki le tudta tölteni egy munkahelyen az egész életét, Dúró Dóra azonban arra figyelmeztetett, hogy a XXI. században egy átlagos munkavállalónak 6-7-szer kell megújítani a tudását, vagy átképeznie magát ahhoz, hogy boldogulni tudjon a munkaerőpiacon. „Ez az, amire fel kell készíteni a gyerekeket” - szögezte le a jobbikos politikus. Azt is elmondta: bár fontosnak tartja a társadalmi mobilitás szempontjából a nyelvtudás fejlesztését, de az, hogy a felvételinek feltétele legyen a nyelvvizsga egy olyan oktatási rendszerben, amelyben nincs deklarálva, hogy a középiskolában középfokú szinten tanítsák meg a nyelvet, további szelekcióhoz vezethet.
A robotizáció el fogja érni az életünket
„Egy szándékos politika zajlik az oktatásban, aminek az a célja, hogy fönntartsa, »a mindenki annyit ér, amennyije van« állapotát”
– vélekedett Arató Gergely. Szerinte a kormány oktatáspolitikája kiszorítja a legszegényebbeket az oktatásból, ugyanakkor ellenőrzi és önállóságától megfossza az oktatás szereplőit. Egy olyan gyárrá próbálják átváltoztatni a rendszert, ahol egy központi gombnyomással meg lehet határozni azt, hogy ki mit kapjon, milyen tudást, milyen lehetőséget és milyen esélyt.
Arató Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy az összeszerelő, mechanikus munkáknak a mi életünkben vége lesz, „vagy nagyon kevéssé lesznek meg”. A robotizáció el fogja érni az életünket, a jelenlegi szakképzés pedig azért is rossz, mert azok a gyerekek, akiket egyszer használatos munkára képeznek ki, képtelenek lesznek majd arra, hogy egy új környezetben tovább tudjanak tanulni.
Konszenzusokat kell találni az oktatáspolitikában
Mindenki a képességei, készségei, a tehetsége, a szorgalma függvényében boldogulhasson. Származás, lakóhely, anyagi, jövedelmi, vagyoni helyzet ne befolyásolja. Így foglalta össze Kanász-Nagy Máté az LMP oktatáspolitikájának célkitűzéseit. Fontosnak tartják a közös nevezők, a közös minimumok megtalálását.
Kanász-Nagy Máté szerint az elmúlt évtizedek kudarcos oktatáspolitikájának az egyik oka az, hogy folyamatosan ide-oda rángatták az oktatást, hol jobbról, hol balról, attól függően, hogy éppen milyen kormány volt hatalmon.
„Olyan irányítási modellre lenne szükség, amely konszenzusokat tud találni” – jelentette ki. Az LMP úgy oldaná meg a forrásbővítést, hogy minden költségvetési 100 forintból 20 forintot az oktatásra költene, ez a jelenlegi források megduplázását jelentené. Kanász-Nagy Máté szintén arról beszélt, hogy az iskolákat vissza kell adni az önkormányzatoknak, és ezzel párhuzamosan minél nagyobb autonómiát biztosítani az intézményeken belül. A pedagógusok óraszámát heti 20-21 órában, az érettségi előtt álló diákok esetében pedig 30-35 órában határoznák meg. Megkétszereznék a pedagógusok bérét, a pályakezdőkét megháromszoroznák.
Az intézményi autonómia felelősséggel jár
Arató Gergely kritikusan fogalmazott az LMP forrásbővítésének számaival kapcsolatban, megjegyezte, hogy a költségvetésnél arra is figyelni kell, nem csak az oktatásnak van szüksége többletforrásokra. Dúró Dóra emlékeztetett rá, hogy 2018 január elsejétől egy főiskolát végzett, kezdő pedagógusnak a bére bruttó 2200 forinttal több havonta, mint a garantált bérminimum Magyarországon. A Jobbik azt szeretné, ha egy kezdő pedagógus bére a diplomás átlagbér szintjét érné el. Hiller István szerint a duális képzés Magyarországon csődöt mondott, mert csak az egyik fele valósult meg, a másikkal koncepciózusan szembe megy a kormány. Szabó Szabolcs arra figyelmeztetett, hogy ha megszüntetik a kancellária rendszert, és teljes autonómiát adnak az intézményeknek, akkor onnantól gazdasági ügyekben is az egyetemeké lesz a felelősség. Vagyis ha rossz beruházást csinálnak, akkor azt maguknak kell rendezni, és ha bedől egy egyetem, akkor fel kell állnia a vezetésnek. Orosz Anna a korai nevelés mellett érvelt, és arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon alacsony a három év alatti gyerekeknek a hozzáférése a bölcsődei és óvodai helyekhez, ezeket kellene bővíteni.