A Greenpeace - modern kifejezéssel élve - egész komolyan széttrollkodta a hivatalosnak mondott tudományos világot; ugyanis a nemzetközi környezetvédelmi szervezet bejelentette, hogy nemrégiben lezártak egy kísérletet, aminek tárgya az volt, hogy kiderüljön, milyen egyszerű megvásárolni bizonyos tudósok véleményét a klímaváltozás terén. Ráadásul nem akármilyen tudósokról van szó, hanem az Egyesült Államok nagy egyetemeinek professzorairól.
A hír hallatán felhívtuk Hunyadi Rékát, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelősét, hogy feltegyük neki a konfrontatív kérdést: vajon ez az eset mennyire jellemezheti a párizsi tárgyalásokat? Avagy a "fosszilis lobbi" keze meddig ér?
A hivatkozott professzorok állításainak tudományos megalapozottsága megkérdőjelezhető a beígért és a nyilvánosság előtt eltitkolt magas összegű megbízási díjak tükrében, amikor amellett érvelnek, hogy a fejlődő országok számára jótékony hatással bír a fosszilis energiahordozók felhasználása és a szén-dioxid kibocsátás– jelentette ki Hunyadi Réka.
És hogy honnan van erre pénz? Az IMF adatai szerint a fosszilis energiaszektort percenként 10 millió dollárral támogatjuk globálisan. Ebből az üzletből pedig meg lehet venni egy-két professzort.
A Greenpeace nagy-britanniai munkatársai egy nagy olaj- és aranykitermelő vállalat képviselőinek adták ki magukat, és megkérték a Princeton kutatóit, hogy írjanak tanulmányt a szén-dioxid és a szénalapú iparműködés jótékony hatásairól a fejlődő országokban.
„A professzorok beleegyeztek abba, hogy megírják ezeket a jelentéseket és kijelentették, hogy nem kötelesek feltüntetni, honnan származik ezeknek a tanulmányoknak a finanszírozása. Egy esetben egy professzor még azt is felajánlotta, hogy esszéjének publikálásakor közzé teszi, hogy a szellemi munkájáért semmilyen juttatásban nem részesült, miközben óránként 250 dollárt kért a megrendelőjétől. A szóban forgó professzorok fosszilis ipar által finanszírozott munkáit állami vizsgálatokon és sajtóanyagokban is felhasználtak – Frank Clemente professzor például azt mondta, ezekben az esetekben sosem azonosították a támogatót, és minden publikációját úgy tüntette fel, mint független tanulmányt".
Hunyadi Réka elmondta, hogy fény derült arra is, hogy az üzleti érdekcsoportok által fizetett tudósok olykor 50 ezer dollárt is kaptak egy-egy "tudományos" tanulmányért, rendszerint független tudós szellemi termékként tüntetve fel munkájukat.
Hunyadi Réka szerint ezzel egyértelművé vált, hogy azoknak a publicisztikáknak egy részét, amelyeket a fősodratú média tudományos cikkekként fogad el, valójában a fosszilis energia-lobbi rendeli meg.
Jellemző, hogy William Harper professzor, a híres kutató, aki tagadja a klímaváltozás ember általi okait, beleegyezett abba, hogy megírjon egy tanulmányt egy közel-keleti olajvállalatnak, a szén-dioxid jótékony hatásairól, és megígérte, hogy titokban tartja a cégfinanszírozást – idézi a greenfo.hu a Greenpeace közleményét.
William Harper a Princeton fizikaprofesszora azt írta a környezetvédelmi szervezetnek egy emailben, hogy a Peabody Energy (ami a legnagyobb nem állami bányászati vállalat a világon) egyszer több ezer dollárt adott neki, hogy egy állami meghallgatáson tanúskodjon, a Greenpeace ugyanakkor megtudta, hogy egy másik professzor több tízezer dollárt kapott, hogy egy szövetségi meghallgatáson klímaváltozás-szkeptikus álláspontot képviseljen. Ugyanakkor a The Donors Trust, amelyet a közelmúltban többször azzal vádoltak meg, hogy az amerikai konzervatív politikai és gazdasági szereplők pénzét mossa tisztára, egy inkognitóban levő riporternek módszeresen elmagyarázta, hogyan tudnak a Közel-Keletről észrevétlenül pénzt juttatni a megfelelő klímaszakértőknek.
Ezek alapján mit várhatunk a párizsi klímacsúcstól?!
A szervezet klíma- és energiakampány-felelőse rámutatott, hogy a most zajló párizsi klímacsúcson is jelen van a kereskedelmi lobbi, amely minden erejével igyekszik befolyásolni az egyezményt.
Hunyadi Réka aláhúzta: a COP21 ugyanakkor semmiképpen sem egy folyamat vége, sokkal inkább Párizsban kezdődik minden - kiindulópontként kell tekinteni a klímacsúcsra, mondta el a Greenpeace munkatársa.
Ugyanakkor hangot adott aggályainak is. Ugyanis jelenleg nem érvényesül a szennyező fizet elve, így a klímaváltozás kapcsán sérülékeny fejlődő országok nem részesülhetnek a fejlett országok támogatásában annak érdekében, hogy meg tudjanak küzdeni a klímaváltozás számukra már érezhető hatásaival, valamint hogy le tudják csökkenti szén-dioxid kibocsátásukat és át tudjanak állni a megújuló energiák használatára..
A klímaigazságosság pedig sarkalatos kérdés - szögezte le.
A klíma- és energiakampány-felelős üdvözlendőnek nevezte, hogy valószínűleg belekerül az egyezménybe a másfél Celsius fokos globális átlaghőmérséklet növekedési plafon, azonban a "hogyan-t" már hiányolta Hunyadi Réka, aki problémaként tartja számon azt is, hogy az egyezmény nem ad kellő jelentőséget a kötelező érvényű nemzeti vállalásoknak, valamint azok számonkérhetőségének.
Azonban sajnos addig nehezen képzelhető el előrelépés, amíg például Frank Clemente, a Pennsylvania Állami Egyetem professzora megrendelésre olyan tanulmányt ír, amely ellentmond azoknak a kutatóknak, akik azt állítják, hogy szénalapú gazdaság korai haláleseteket okoz (ahogyan ezt például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állítja, akik szerint évente 3,7 millióan esnek áldozatául az ezáltal kiváltott légszennyezésnek). Clemente azt mondta, 15 000 dollárért cserébe megírja ezt a tanulmányt, leközli a nevével és titulusával, 8-10 oldalas lesz. Azt is mondta, hogy egy újságban 6000 dollárért lehet leközölni.