Cseh Katalinnal, a Momentum EP-listavezetőjével, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) egyik kampányarcával és topjelöltjével beszélgettünk
- a parkolási maffiáról,
- a budapesti ellenzékről,
- a XXI. századi pártokról,
- az ellenzékváltásról,
- a Monsanto pénzéről,
- az európai multikról,
- a populista veszélyről,
- az EP-választásról,
- illetve az első magyar női miniszterelnökről.
S mivel éppen a Múzeumkertben üldögéltünk, adta magát az első kérdés:
Ha ezeken a lépcsőkön felgyújtotta volna magát Karácsony Gergely, akkor megállítható lett volna a parkolási maffia?
Ha Karácsony Gergely felgyújtotta volna magát?!
Ő beszélt erről az ATV-ben, bár szerinte még ilyen áron sem sikerült volna megakadályoznia polgármesterként az MSZP-Fidesz háttéralkut Zuglóban.
Szerintem inkább transzparens szabályozással, a probléma felszámolásában valóban érdekelt városvezetéssel, és a kiskapuk bezárásával lehetne megállítani a parkolási maffiát. Tarlós István nem olyan régen azt mondta, hogy 16 dolgot kért Orbán Viktortól, ebből 15 teljesült, 1 nem, az pedig a budapesti szintre emelt, egységes parkolási rendszer. Elismerte azt is, hogy tartott a kerületek ellenállásától, ezért nem mert belenyúlni ebbe. Szerintem jogos a kérdés, hogy egy kétharmaddal kormányzó, 9 éve hatalmon levő Fidesz-kormány, és egy fideszes főpolgármester mellett miért nem lehetett kivenni a kerületek kezéből a parkolást, és egységes rendszert kialakítani.
Egyébként létezik a parkolási maffia? Mert a 9. kerületi Momentum bizonyítékok hiányában ezt megkérdőjelezte.
A 9. kerületi Momentum korábban csinált olyan akciókat, amelyekkel a visszaélésekre hívta fel a figyelmet. Egyértelműsítettük akkor is és most is, hogy a parkolás körül tapasztalt visszásságok megoldása egy súlyponti kérdés Budapesten, a visszaéléseket pedig fel kell számolni. Az önkormányzati képviselőink, a polgármestereink azért fognak dolgozni, hogy ezeket az eseteket nyilvánosságra hozzák, és megakadályozzák, hogy azok újra megismétlődjenek.
Akkor a négyek április 6-ai bejelentése utáni béküléssel magyarázhatjuk a ferencvárosi Momentum gesztusát?
Mármint azt, hogy a 9. kerületi elnökünk írt egy Facebook-posztot?
Hát, ahhoz képest, hogy milyen harciasan támadták korábban a kerületi parkolási maffiát, most a helyi MSZP-nek hála, lehet ott egy momentumos polgármester-jelölt.
Örülök, hogy erről szót ejtünk. Az, hogy mi eldöntöttük, mindent megteszünk, hogy leváltsuk Tarlós Istvánt, és leváltsuk a Fidesz által kinevezett kerületi vezetőket, egy lehetőleg minél szélesebb együttműködés részeként, nem mond ellent annak, hogy a Momentum továbbra is mélységesen elkötelezett a politikai megújulás, a korrupció felszámolása, és a hatékony, modern szakpolitikákon alapuló városvezetés mellett. Ezt mutatja az is, hogy a Momentum vezetése például az ominózus Facebook-bejegyzés után vissza is hívta a korábban említett kerületi elnököt. Azonban a pártoknak most félre kell tenniük a különböző múltbeli ellentéteket, sérelmeket, és meg kell határoznunk egy olyan minimumot, amely mentén együtt tudunk működni a Fidesz leváltásának érdekében.
Mi azt szeretnénk, ha a Jobbik és az LMP is részese lenne a budapesti koordinációnak. Most nem a háborúzás, hanem az együttműködés ideje van. A világon semmi értelme nagy büszkén elindítani a saját jelöltjeinket, kapni 7 százalékot, aztán végignézni, ahogy megint fideszes kézbe kerül Budapest.
Az a négy párt, akik előálltak a jelöltekkel, az LMP-t és Puzsér Róbert csapatát okolják, míg a centrum szerint áprilisban még nem voltak meg a megegyezéshez szükséges feltételek, hiszen a Jobbikot meg sem hívták az egyeztetésekre.
Ismétlem, a Momentumnak az az érdeke, hogy Budapesten is létre jöjjön a teljes ellenzéki együttműködés. Vidéken és a fővárosban is szükség van az LMP-re és a Jobbikra, ezért is örülünk, hogy újra elkezdődtek az egyeztetések. Mi az együttműködés bővítésének pártján állunk!
De akkor miért nem sikerült ez elsőre Budapesten?
Ha jól gondolom, akkor bizonyos pártok belső érdekei, korlátai felülírták azt a célt, ami szerintem a legfontosabb, hogy Budapesten le tudjuk váltani a Fideszt. De hiszek abban, hogy a pártok végül felül tudnak emelkedni a sérelmeiken.
Vannak, illetve egyáltalán voltak XXI. századi pártok?
Nem vagyok benne biztos, hogy pont a XX. század-XXI. század alapon kellene felosztani a politikai spektrumot. A törésvonalat most nem az ellenzéken belül, hanem a Fidesz és az ellenzék között kell meghúzni. De ettől még természetesen vannak olyan pártok, és magunkat is ide sorolom, akik elkötelezettek, hogy megfeleljenek a jövő kihívásainak. A Momentumot egy olyan pártnak tartom, ami modern alapokon nyugszik, modern szakpolitikákat támogat, nem a múlt sérelmein rágódik, hanem a jövőbe tekint. Azt szeretnénk, hogy Magyarország versenyképesebb legyen, és a robotizáció, az automatizáció korában létre tudjunk hozni egy olyan jól működő gazdaságot, egy olyan korszerű oktatási rendszert, egy olyan jól működő egészségügyet, ami felvértezi a XXI. század kihívásaira a magyarokat
De amikor elindult a Momentum, volt egy olyan ígéretük, hogy megújítják a politikát. És értem a választási logikát, de miért nem lehetett volna összehozni úgy ezt az ellenzéki együttműködést, hogy abban a politikai megújulás szándéka váljon az irányadóvá?
Szerintem most tényleg nem annak van itt az ideje, hogy az ellenzék a belső meccseit kitegye a nyilvánosság elé.
Természetesen én is örülnék annak, ha a Momentum által képviselt modern, hiteles, a transzparencia által elkötelezett irányvonal határozná meg a jövő Magyarországát. Azonban amíg a Fidesz van hatalmon, be kell látni: a nagyon innovatív, nagyon bátor elképzelésünkből semmi nem fog megvalósulni.
Le kell váltani az Orbán-kormányt, vissza kell állítani a demokratikus választási rendszert, meg kell teremteni az egyenlő verseny feltételeit. És igen, a változás érdekében túl kell lépni bizonyos múltbeli törésvonalakon.
Azért ne abból induljunk ki, hogy Orbán Viktor örökre hatalmon marad! A Momentum-generáció számára viszont nem biztos, hogy egy DK a garancia az innovációra.
Itt inkább azt a kérdést kell megválaszolni, hogy kit is akarunk most leváltani. Számomra a harmadik kétharmad után egyértelmű az, hogy a Fideszt. Vannak olyan politikusok az ellenzéken belül, akik a múltbeli törésvonalakat annyira problematikusnak élik meg, hogy először az ellenzéken belül szeretnének egy elitváltást. Én elfogadom ezt a véleményt, de károsnak tartom a magyar demokrácia hosszútávú működésére nézve. Orbán Viktor nem lesz kormányfő örökre, ez igaz, de ha még 10-15 évig hatalmon marad, akkor az végzetes lehet az ország, de Európa számára is. Az ellenzék feladata, hogy minél hamarabb megállítsa ezt a rombolást.
Ha egy közös ellenzéki fellépéssel vissza tudjuk állítani a szabad választások rendszerét, akkor majd az ötletek, az elképzelések és a politikusok szabadon tudnak versenyezni.
Viszont az feltűnő, hogy az utóbbi hónapokban kétszer (Budapest előtt Pécsett) választhatott a Momentum az LMP és a Jobbik, illetve az MSZP és a szövetségesei között, és mindkétszer az utóbbiak mellett döntöttek. Ennyire nem hisznek abban, hogy egyszerre lehet formálni az ellenzéket, és kormányt váltani?
Nem gondolom azt, hogy a Momentum oldalt választott volna a budapesti megállapodással. Pécsett pedig mostanra az összes ellenzéki párt támogatását élvezi a független jelölt. Mi úgy futottunk neki az ellenzéki tárgyalásoknak, hogy egy ellenzéki jelölt álljon szembe a Fidesszel…
Jó, de mindezt annak tudatában, hogy a Jobbikot meg sem hívták ezekre az egyeztetésekre.
Egy hidat szeretnénk képezni a különböző pártok között, de az ebben nem segít, ha felállunk az asztaltól. Hiszünk abban, hogy a Fidesz leváltásának érdekében létrejöhet a teljes ellenzéki együttműködés, mi kompromisszumkészek vagyunk. Nem rajtunk múlik, hogy bizonyos pártok nincsenek ott. Szükség van a Jobbikra és az LMP-re, de szükség van az MSZP-re és a DK-ra is.
A kompromisszumkészség mit jelent? Átadna a Momentum helyeket az egyezségből kiszorult pártoknak?
Mi sok mindenre nyitottak vagyunk.
Bioétel, vagy inkább génmódosított?
Én vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy választhatok.
S az ALDE is választhatta volna, hogy nem fogadja el a Monsanto pénzét?
Úgy látom, ezt az együttműködést szeretik a magyar politikai életben démonizálni ...
Mert ez gáz, nem?
Szerintem az az igazán gáz, ha valaki illegálisan, titokban, sunyiban találkozik lobbistákkal, és amikor nem tudja ezt a közvélemény követni és ellenőrizni.
Persze, így már tudjuk, hogy ki kit finanszíroz, de így is gáz.
Itt nem arról van szó, hogy eurómilliók cseréltek volna gazdát, vagy sötét szivarszobákban lettek volna megállapodások megkötve. A Monsanto körülbelül 3 ezer eurót fizetett azért, hogy más cégek mellett kiállítson egy standot az ALDE egyik rendezvényén. Ez egy kis összegű, teljesen transzparens megállapodás volt, az európai joggal teljes mértékben összhangban. Azok a francia pártok is, amelyek elkezdték ezt piszkálni, az ALDE honlapjáról szereztek erről tudomást. Én nem teljesen értem, hogy miért kapta fel a sajtó ezt a témát.
Ettől függetlenül örülök annak, hogy az ALDE felbontotta ezeket a szerződéseket, nem kell kellemetlen kérdéseket felvető szponzorációkba belemenni, ugyanakkor én nem érzem etikátlannak ezt az egészet.
Emmanuel Macronnak ez mégsem fért bele, és otthagyta az ALDE-t.
Franciaországban ez egy belpolitikai kérdés. Magyarországhoz hasonlóan ott sem lehet pártoknak vállalkozásoktól támogatást elfogadni, természetes, hogy a választókban kérdések merültek fel. Viszont az EU-ban ilyen kitétel nincs. A legtöbb EP-frakció együttműködik valamilyen formában a vállalati szektorral. Én nem tartom ezt jó szabályozásnak, de ettől függetlenül jelenleg ez összhangban áll az EU-s normákkal. Emmanuel Macron pártja a választások után amúgy várhatóan frakciószövetségre lép az ALDE-val, tehát szó sincs az együttműködés felbomlásáról.
Óriáscégek állnak ez európai liberálisok mögött?
Azért ez erőteljes csúsztatás. Az, hogy a vállalati szektorral kapcsolatot ápol egy politikai párt, hogy például a nagy munkáltatók véleményét is kikéri bizonyos szabályozások előtt, hogy egy párt hisz a piacban, hogy szerinte a szabályozott piacgazdaság önmagában nem egy elítélendő dolog, egyáltalán nem jelenti azt, hogy multinacionális lobbisták markában van.
Nem tartom jó ötletnek, ha Európa jövőjéről úgy döntünk, hogy a szakszervezetek, a civilek és a szakpolitikusok mellett nem kérjük ki a vállalati szektor álláspontját is.
Nem hiszem, hogy jó irány azt mondani, hogy tekerjük vissza a történelem kerekét, és ne vegyünk tudomást a világban zajló folyamatokról.
Nem kérdés, hogy a szabályozatlan kapitalizmus végtelenül káros és tragédiákhoz vezethet, de nem az a megoldás, ha idealista módon tagadjuk a piacgazdaságot és arra törekedünk, hogy visszatérjünk abba a korba, amikor mindenki maga művelte a saját kiskertjét.
Nem az fogja a legnagyobb jólétet biztosítani a kontinens számára, ha csak az egyszemélyes biogazdálkodások kínálnának munkahelyet az európai munkavállalóknak.
Természetesen egy járható út az is, ha valaki otthon főzi a kézműves bodzaszörpöt, és papírpohárból issza a piaci ár háromszorosába kerülő speciális kávéját, de azért ne tagadjuk le azt, hogy a globalizáció és a jól szabályozott piaci verseny azért jólétet, fejlődést és munkahelyeket teremtett rengeteg ember számára.
Ennek a gondolatnak Európában mekkora a támogatottsága?
Az európai választópolgárok döntő többsége számára szerintem fontos, hogy legyen munkája és pénze. Ezek érdekében szükségszerű, hogy egy pártnak reális gazdasági helyzetértékelése legyen. Ugyanakkor persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt évtizedek során a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosan elmélyültek, a gazdasági-politikai elit pedig nem tudta ezt megfelelőn kezelni. A populizmus sikere pont az EU kudarcából ered. Az EU nem volt képes felismerni, és a helyén kezelni azokat a folyamatokat, amelyek a kontinenst szétszakították.
Táptalaja a populizmusnak, hogy például Magyarországon, Nógrád megyében az európai átlaghoz képest 10 évvel korábban halnak meg az emberek, és negyedannyit keresnek, mint a Németországban ugyanolyan pozícióban dolgozó munkások. Sokan és jogosan mondják azt, hogy csak akkor fogják magukat európainak érezni, ha majd úgy és addig tudnak tudni élni, mint egy európai.
Szomorú az is, hogy az Európai Unió passzivitásból, lassúságból, lustaságból nem tudott fellépni azokkal a kormányokkal szemben sem, amelyek országuk fejlesztése helyett elherdálták az uniós forrásokat, és az EU pénzéből bomlasztották Európát. Ha Európa nem tud megváltozni, ha Európa nem lesz képes vonzó, emberközeli alternatívát nyújtani a kontinens lakosainak számára, akkor nehéz lesz megállítani az Uniót bomlasztó populisták előretörését. Ehhez Európát fel kell rázni, meg kell változtatni, új emberekre, friss gondolatokra van szükség!
Megváltoztatható Európa?
Erre a következő Európai Parlament összetétele fogja tudni megadni a választ. A törésvonalak a populisták és az Európa-pártiak között fognak meghúzódni. Be kell bizonyítani, hogy Európa egy olyan védőháló, amely képes biztonságot nyújtani mindenki számára mind a külső, mind a belső fenyegetések ellen. Az Unió nem tűrheti szó nélkül azt, ha az európaiaknak megtiporják a jogait, ha ellopják a magánnyugdíjpénztári pénzeket, ha sérülnek a betegjogok, vagy ha rabszolgatörvénnyel zsákmányolják ki a munkásokat. Elengedhetetlen az is, hogy az Unió aktívan küzdjön a korrupció ellen, és tényleg csak arra osztja a pénzt, amire kell. Ne lehessen az EU pénzéből EU-ellenes oligarchiát építeni! A strukturális alapok jobb, közvetlen elosztásával, a regionális egyenlőtlenségek csökkentésével, az oktatás, az egészségügy, a munkalehetőségek fejlesztésével lehet küzdeni a főleg az új tagállamokban feltörő populista erőkkel szemben.
Ez a modell mennyiben áll távol a DK-féle Európai Egyesült Államoktól?
Az Európai Egyesült Államok egy nagyon távoli vízió. Egy utópia. Most a legfontosabb kérdés az, hogy Európa képes lesz-e az azonnali kihívásokat megoldani. A következő ciklusban az a feladat, hogy megállítsuk az EU szétesését, megálljt parancsoljunk a populistáknak, és csökkenteni tudjuk az uniós tagországok közötti jogállamisági és jóléti szakadékot. Mi, a Momentumban abban hiszünk, hogy 3 fő pillére van a jólétnek: az egészség, a tudás és a megélhetés. Éppen ezért azt szeretnénk, hogy az uniós fejlesztési pénzeket iskolákra, kórházakra és a munkahely-teremtésre, illetve a munkahelyi körülmények javítására fordítanák. A korrupcióval szemben pedig vaskézzel kell fellépni. Teljesen jogosak azok az EU-val szembeni kritikus hangok, hogy Európa semmit sem tesz, amikor az EU-s pénzek milliárdjait teszi zsebre Orbán Viktor, pedig ezt ők is pontosan látják. Az Európai Ügyészég legyen kötelező érvényű azoknak a tagállamoknak, akik uniós pénzekből részesülnek. A Magyarországon tapasztalt problémák miatt most Brüsszelben az Uniós pénzek befagyasztása is komolyan felmerült, azonban szerintünk nem ez a megoldás.
Érdemes lenne azt is átgondolni, hogy nem lenne-e jobb, ha a pénzt a problémás tagállamok esetén nem a kormányok kezelnék, hanem az Unió közvetlenül osztaná ki a pályázók között.
Erre a fideszes válasz nyilván az, hogy hazaárulás.
Szerintem az a hazaárulás, hogy naponta 2 milliárd forintot kapunk az EU-tól, és ezt a pénzt elherdálják. Az a hazaárulás, hogy szó nélkül nézték végig azt, hogy összeomlik az egészségügy, összeomlik az oktatás, hogy fiatalok százezrei vándorolnak külföldre. Ezt a pénzt a magyar családoktól lopták el, és azoktól, akik értelmetlenül haltak meg a magyar kórházi osztályokon, vagy akik most Londonban mosogatnak tanári diplomával. Ez a hazaárulás.
Azonnali kihívás a migráció kérdése is. A Momentum EP-programjában a bevándorlás kapcsán egyfajta kvótakereskedelemről írnak. Ahova éppen kell mosogató, oda vehetünk migránsokat?
Európai szintű fellépés kell a migrációval szemben. És mindennek az alapja egy közös szigorú európai határvédelem. A kvótakereskedelem egy innovatív javaslat, önmagában nem oldja meg a problémát, egy megoldási csomag része. Vannak olyan tagállamok, ahol munkaerőhiány van, vagy ahol nyitottak arra, hogy befogadjanak új embereket, és van, ahol nem. A javaslat értelmében ezek a tagállamok a Kiotói egyezmény mintájára kereskedhetnének a rájuk kirótt menekültkvótákkal.
Ugyanakkor nem gondoljuk azt sem, hogy bárkit rá lehet kényszeríteni arra, hogy befogadjon idegeneket az országba.
A programjukban azt írják, megbukott az EU bevándorláspolitikája. Ebben egyetértenek Orbán Viktorral?
Az Európai Unió nem volt képes kezelni a nagy válságokat. Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek nem érdekeltek a megoldásban, és a jelenlegi struktúrában ezek akadályozni tudják a döntéshozatalt. Orbán Viktor megvétóz minden olyan EU-s szerződést, ami a migrációkezelést szolgálná, amely támogatná a kibocsátó országokat, hogy helyben tartsák a bevándorlókat.
Az EU jelenlegi integrációs szintjén nem tudunk választ adni súlyos, Európa-szintű kihívásokra. Elitváltásra van szükség Európában, félre kell tenni régi paradigmákat, át kell értékelni a status quot..
Hány momentumos EP-képviselővel számolnak?
A jelenlegi számok alapján egy képviselőnk biztos lesz, és még a kettő is elérhető.
A Fidesznek mennyi lesz?
A cél az, hogy az ellenzéknek több képviselője legyen, mint a Fidesznek. Csak ehhez az kell, hogy ellenzéki pártok most ne egymással vitázzanak, hanem alternatívát kínáljanak, és a választáson való részvételre buzdítsák az Európa-párti szavazókat.
Az ellenzéki pártok - a realitások alapján - maximum 2 női politikust juttatnának be az EP-be, közülük pedig az egyik Dobrev Klára, aki azért inkább Gyurcsány Ferenc feleségeként kapott első helyet a DK listáján. Az ellenzék mégsem annyira trendi, mint amennyire láttatni akarja magát?
Azért felhívnám a figyelmet arra, hogy a Momentum listáját például két nő vezeti, Donáth Anna és én! Szerintem a változást a társadalom is igényli, ezt talán a legutóbbi népszerűségi mérések is igazolják. Egy újfajta Európában újfajta politikusokra van szükség, hogy ne csak szürke öltönyös bürokratákat lássunk, hanem legyenek ott nők, fiatalok, nem hagyományos hátterűek. Én például orvos vagyok, Donáth Anna pedig szociológus, tehát mindketten olyan szakmai hátteret tudnánk képviselni, ami a politikában elengedhetetlen. Bízom benne, hogy a következő években mind a magyar, mind az európai politikai is egyre sokszínűbbé válik majd. A Momentumon nem fog múlni.
Szükség lenne női kvótára a magyar politikában?
Problémás, hogy a magyar parlamentben ennyire kevés a női képviselők száma, de abban nem vagyok biztos, hogy ezt kvótával lehetne kezelni. A Momentumon belül nincsen kvóta, de a közösségünkben van igény a női politikai vezetőkre. Az lenne a fontos, hogy a társadalom kikényszerítse ezt a pártokból. Ennek a kulcsa pedig az érzékenyítés, és a jó példák mutatása.
Magyarországot vezetheti valaha egy női miniszterelnök?
Biztos vagyok benne.
Mikor? '22?
Akár '22-ben is. Nézzük meg Szlovákia példáját. Most választották meg az ország első női elnökét Zuzana Čaputová személyében, akit egyébként a Momentum testvérpártja, a Progresszív Szlovákia jelölt erre a posztra. Ő egy fiatal, kompetens ügyvédnő. És nem egy kvóta alapján lett elnök belőle, hanem kiküzdötte magának.
Ha lenne ilyen felkérés, Ön vállalná 2022-ben az összellenzéki miniszterelnök-jelölti szerepet?
Ilyen kérdést még sohasem kaptam... Nem gondolom azt, hogy én lennék erre a legalkalmasabb ember, de bízom benne, hogy lesz 2022-re egy olyan európai és piaci tapasztalatokkal rendelkező, tiszta hátterű, modern gondolkodású, a politikai konszenzus megteremtésében és az árkok betemetésében érdekelt ember, aki sikerre tudja vinni az ellenzéki oldalt. Legyen az nő, vagy férfi.