A környékre először Sven Hedin, svéd felfedező merészkedett, aki nagyon sok különleges, ősi településre bukkant a Takla Makán homokdűnéi alatt. Őt követte a magyar Stein Aurél, aki sok homokba temetett várost tárt fel, sőt felfedte a dunhuangi barlangkönyvtár titkát is. Ezt követően megindult a kutatók és a szerencsevadászok áradata a felfedezetlen helyre és egyre több különleges leletre bukkantak.
A Hsziahe-nél lévő temetőre 1939-ben a svéd Folke Bergman talált rá, aki akkor Kína tíz legfontosabb régészeti emlékei egyikének tartotta az ott talált sírokat. Hatvan évvel később a kínai kutatók még több érdekességet fedeztek fel a környéken, ezért 2005-től megkezdődtek a feltáró munkák. A szakemberek összesen 167 sírt számoltak össze, ahonnan több mint ezer lelet került elő. Nagyon soknak a használata máig rejtély maradt a kínai kutatók előtt.
Csónakos temetés
A legfurcsább a csónakos vagy hajós temetkezési mód a sivatag közepén.
A legtöbb koporsó egy felfordított hajóra emlékeztet bennünket, mintha a folyópartra temették volna el a halottat. Mindezt marhabőrrel fedték be. Ahogyan a marhabőr fokozatosan kiszáradt, a bőr összehúzta a csónakot.
Négy koporsó viszont kagyló alakúra volt kialakítva, amely agyagból készült. Ezekbe rangos nőket temettek el, erre a sok mellékletből következtettek. További rejtély, hogy hat sírba miért helyeztek fabábut valós holttestek helyett.
Eltűnt népek?
A sírt körülbelül 4000 éve használhatták. Ugyan a kínai kutatók úgy gondolják, hogy az ide temetett emberek hirtelen eltűntek, nem maradt nyom utánuk, sok más külföldi úgy véli, hogy ők lehettek a Kr. e. 1. évezredben feltűnt szkíták ősei.
Arra még nem született magyarázat, hogy miért hagyták el ezt a helyet az ősi lakók, de talán a természeti környezet változása játszhatott fontos szerepet. Az emberi maradványokból sikerült genetikai mintát is kinyerni. Ezek azt mutatták, hogy nagyon sokféle ember élt a térségben.
A modern emberek közül mind keleti, mind nyugat-európaiak őseire találtak mintákat, feltűntek a kelet- és dél-szibériai emberekre vonatkozó minták is. A szkítákra jellemző R1a1a haplogrouphoz tartozókat apai ágon mutatták ki.