Az Unser Mitteleuropa is beszámolt a rendezvényről, melynek kapcsán egy olvasói levelet is közöltek.
Reynke de Vos beszámolója
„A legszebb német föld a Brenner-hágónál fekszik. Elvették tőlünk a háborús jog alapján, megmaradt nekünk az emberi jogok alapján. Senki nem tudja tőlünk elidegeníteni, senkinek sem szabad kisajátítania. Ezt a német nyelvű vidéket; ezt a német borvidéket; ezt a német virágvidéket; ezt a német fényvidéket. A felhívásnak így kell szólnia: „Ki vele!” – amíg a magunk fajtának szava van; és toll a kalapján; és egy vágya; és egy akarata.
Amit az író, Alfred Kerr az 1920-as évek végen szavakban öntött, a szégyenteljes Saint-Germain-en-Laye békeszerződéssel van kapcsolatban, melynek kapcsán Tirol déli része Olaszországhoz került. A mai nappal ellentétben akkor még tudták, hogy a költő német nyelvi és kultúrközösségről beszélt és nem nemzet(állami) területről. És azt is, hogy a föld, ami a Brenner hágótól délre fekszik, Tirol, a Habsburg Őrgrófság részeként, Ausztriához tartozott és az 1915-ben oldalt váltó Olaszország a fegyverszünet ellenére 1918-ban annektálta és 1919. szeptember 10-én mint hadizsákmány, meg is kapta.
Olaszország része maradt a második világháború után is és azóta is „Provincia Autonoma di Bolzano-Alto Adige (Bolzano-Alto Adige Autonóm Tartománya)” néven jegyzik, miközben az egész tiroli népesség aláírásokat gyűjt, tüntet az önrendelkezésért, és mindenkiben ott van az akarat, Dél-Tirolban és Ausztriában is, hogy a terület jövőjéről népszavazást tartsanak. Soha sem volt meg a Brenner-hágó és Salurner-szoros, a hegyek és völgyek között élő embereknek lehetősége, hogy az önrendelkezési jog alapján a területi hovatartozásukról döntsenek.
Az osztrák külpolitikának és a parlament többségének elég Dél-Tirol autonómiája, számukra így az önrendelkezés teljes egészében megvalósul. Örökkévaló is ez az állapot, legalábbis Sebastan Kurz külügyminiszter szerint, akihez csatlakozik az SPÖ, az ÖVP, a Zöldek, a Neos és ezen pártok innsbrucki és bozeni barátaik.
Vannak, akik nem így gondolják. Jelenleg több ezer ember veszt rész a „Iatz!” szervezet, mely a Dél-Tiroli Védelmi Szövetség (Süd-Tiroler Schützenbund, SSB) egyik alszervezete, által szervezett megmozduláson, ahogy elindulhassanak azon az úton, amely a földjük függetlenségéhez vezethet. Nem meglepő az sem, hogy az „El Rómától!” mottó alatt nem csak Észak- és Dél-Tirolból valók vonulnak, hanem velenceiek, triesztiek, lombardok, friuliaiak, szicíliaiak, baszkok, katalánok, flamandok, skótok. Az ő mottójúk az „El …” a fővárosuktól, tehát Madridtól, Brüsszeltől és Londontól.
Manu Gomeznek az arrankudiagai népszavazás (2014. november) nem hozta el Baszkföld önállóságát, hiszen a spanyol alkotmánybíróság minden próbálkozást alkotmányellenesnek ítélt. Ezzel meg lett mozgatva egy kis hó, amely lavinává kezd nőni.
Shona McAlpine, a 2012-ben alapított „Nők a függetlenségért” mozgalom tagja elmondta, hogy a 2014-es népszavazáson nem sok hiányzott, hogy Skócia egy önálló állammá váljon. A skót regionálisparlamentben ismét az önállóságpárti SNP került többsége, amely ismételten kiírna egy népszavazást az „El Londontól” jelszóval, de előbb június 23-án a britek szavaznak a Brexitről. Edinburghben az emberek a Brexit ellen vannak.
A katalán Anna Arqué, aki már az első, merani „függetlenségi napon” és a 2016-os Andreas Hofer ünnepen is részt vett, most Bruneckben a politikusokat úgy jellemezte, mint akik a nemzetállamok térdre borulnak és az önrendelkezésről szóló nemzetközi jogot megtagadják és így veszélyt jelentenek a demokráciára. Bart De Valck, a Flamand Népmozgalom elnöke az önállóságot gazdasági szempontból közelítette meg: „Önállóság nélkül nincs jólét”- mondta De Valck.
A „Haza mozgásban – El Rómától” mottó alatt ezrek vonultak Bruneckben, ezt a szemünk elé táruló zászlótenger is bizonyítja. Elmar Thaler, a Dél-Tiroli Védelmi Szövetség elnökének záróbeszédét többször szakította félbe helyeslő tapsvihar. A szövetség elnöke és a rendezvény főszervezője elmondta, hogy mennyire is függ Dél-Tirol Rómától, miközben Európa szerte a dél-tiroli autonómia modellként jelent meg. „Egy erős anyaországunk van és ugyanúgy, mint korábban –legalábbis kulturálisan- Ausztria része vagyunk. Az embereknek kapcsolatba kell lépnie és tovább kell gondolkodnia, mert „a kész megoldás, a tökéletes recept hazánk önrendelkezéséhez” nincs meg. „Senki nem tudja, mit tud, mielőtt megpróbálná és senki sem tudja, hogy mit érhetne el, ha nem törekszik tovább.”, mondta Thaler és több bátorságot kért a helyiektől: „Ha valaki el akar érni valamit, bizakodónak kell lennie, meg kell ragadnia a lehetőséget és mernie kell élni vele”. Európa igazságtalan határait korrigálni lehet békés úton is, ezt megmutatta már a történelem. Németország is minden várakozás ellenére újra lett egyesítve.
„Szükség van bátorságra a beismeréshez, hogy semmi sem tart örökké, semmi sem örök” – így a hangzik a rendezők fő mondanivalója a „függetlenségi napra”, ami az alacsony hőmérséklet ellenére is remek hangulattal szolgált. A szórakozásért a néptánc- és hagyományőrző csoportok, dudások, trombitások és nem utolsó sorban a Volxrock és a Die Seer zenekarok feleltek. Egy különleges esemény volt a Dél-Tiroli Hazaszövetség (Südtiroler Heimatbund, SHB) programja, melynek keretein belül egy hőlégballont engedtek a levegőbe. Roland Lang, a szervezet vezetője elmondta, hogy ezzel a gesztussal „Dél-Tirol és az összes többi szabadságáért küzdő népet kívánták támogatni”. Ha ők, úgy, mint Bruneckben, az útjukon okosan és bátran járnak, Ernst Bloch filozófiai elmélete alapján egy elérhető céllal fognak találkozni.