Milyen érzés lehet megtapasztalni, hogy a mindenkori államgépezet számára többet ér egy "nemzetgazdaságilag jelentős gazdasági társaság", mint az egyszerű állampolgár? Ezt a felállást elfogadjuk, vagy vállaljuk a harcot a vélt igazunkért? Esetleg jobb lenne csalódottan elfordulni, vagy inkább reménykedve újrakezdeni mindent?
Kívülállóként a vörösiszap-katasztrófát közvetlenül, vagy közvetett módon elszenvedők döntése fölött ítélkezni nem lehet, pusztán csak abban bízhatunk, hogy mi nem kerülünk hasonló helyzetbe.
Átszakad a gát
Kettőezer-tíz október negyedikén 12 óra 5 perc és 12 óra 10 perc között átszakadt a Mal Zrt. ajkai timföldgyára X-es kazettájának észak-nyugati sarokpontjánál a gáttest, és körülbelül egymillió köbméternyi magas lúgtartalmú folyadékkal fedett és keveredett vörösiszapzagy áradatként öntötte el a Torna-patak völgyét.
A pusztítás - fotó: Béli Balázs - Alfahír
Az áradat iszonyatos erejére jellemző, hogy 12 óra 14 perc 38 másodperckor a gát falából kiszakított, és elsodort földdarab kiütötte az ÉMÁSZ egyik villanyoszlopát, ezzel áramszünetet előidézve a környéken. A maró lúg 35 km/órás sebességgel száguldott a felkészületlen és védtelen Kolontár felé, amelyet aztán néhány perc alatt el is ért.
Csak a sarkát nyaldosta
"Emlékszem, fél egy körül a hídról azt néztük, hogy vajon mitől vöröslik a Torna-patak, persze aztán néhány perc múlva már rohantam vissza az étterembe, hogy mentsük, amit csak tudunk"
- mesélte Miki bácsi, a devecseri vasútállomás melletti Resti tulajdonosa. Az étterem végül megmenekült, csak "a sarkát nyaldosta meg a vörösiszap", azonban a melléképületeket elöntötte az ár.
A mentés kezdete - Fotó: Béli Balázs
Szerencse, hogy a Resti megúszta, mert így a mentésben résztvevő több száz ember élelmezését lehetett a következő napokban ott megoldani.
"Ajkán dolgoztam korábban, nem gondoltam volna, hogy ez van azokban a tározókban"
- elevenítette fel a tragédia napját a férfi.
Érzékeltetésképpen, 2010-ben a Torna-patak átlagos vízállása 30 és 50 centiméter között volt, a júniusban, illetve augusztusban levonuló árhullám idején 150 centimétert mutatott a kolontári vízmérce, míg 2010. október 4-én, 12:30 perckor a lúgos vörösiszap-folyam 340 centiméternél tetőzött ugyanott. (Ne felejtsük, ebben az időpontban a devecseriek egy része még semmit sem sejtett az egészből).
Tűzoltók - gumiruha nélkül
"Jött egy jelzés arról, hogy átszakadt a tározó, de akkor még nem tudtuk pontosan, hogy mi történt. Kolontár felé akkor már közvetlenül nem tudtunk menni, így a Tik-hegy irányába kerültünk"
- emlékszik vissza Sándor, akit nemcsak tűzoltóként érintett a katasztrófa, hanem a házát is elvesztette.
A katonák, már védő ruhában - Fotó: Béli Balázs
A tűzoltó elmesélte, hogy a Tik-hegyről csak gyalogszerrel tudtak lejönni, ahol egy kötél segítségével kihúztak egy férfit az árból. A tűzoltók végül visszafordultak Devecser irányába, a vasúti sín akkor már dübörgött alattuk, jelezve a közeledő árhullámot.
"Mire visszaértünk, már úszott a város Torna-patakhoz közeli része. Az ár gerendákat sodort magával. Mi a vasút felé vettük az irányt, és ott vettük fel csak a gumiruhát, addig ugyanis nem tudtuk pontosan, hogy mivel állunk szembe"
- mutatott rá Sándor, hogy a tűzoltók valójában mennyire voltak informálva a katasztrófát követően.
Az emberek mentését, lemosását a Vasút utcában kezdték meg:
"akkor már folyamatos volt a sikoltozás, a jajgatás. A teherautók egymás után hozták a sérülteket. Miután levonult az árhullám akkor tudtuk csak megközelíteni a házakat, és azokból menteni az embereket".
Esélytelenül - Fotó: Béli Balázs
A tűzoltó szerint soha nem lehet kitörölni az akkor látott képeket, ahogy az emberek és az állatok égtek a savtól.
Tíz százalékos veszteség
Az Emlékparkot Devecser elpusztult, lebontott városrészének a helyén alakították ki. A pázsit szép, zöld, és rendezett, láthatóan folyamatosan ápolják, míg a Torna-patak csendesen folydogál, három apró tavacskát táplálva vízzel.
Itt város állt egykor - Fotó: Alfahír
Furcsa, de itt egykor házak sorjáztak, utcák szegélyezték egymást. Emléküket egy kopjafa őrzi, amely valójában egy kétméteres jelzőtábla; Szent Imre utca, Móricz Zsigmond utca, Bocskai utca, Vadvirág utca, vagy épp Árpád utca (erre valaki egy nemzeti színű szalaggal egy piros szívet kötött rá), - kinek merre volt az otthona?
Nem itt laktam, hanem abban az irányban, amerre régen a Posta volt
- igazít minket útba a huszonéves Richárd (miközben bennünk tovább visszhangzik a "volt" szó). Közvetlenül nem szenvedtek kárt, derült ki, azonban elmondta azt is, hogy a devecseri fiatalok között folyamatosan téma volt a katasztrófa, és a gyógyulni tűnő sebeket most újra felszakította a felmentő ítélet.
Egy szív az Árpád utcánál - Fotó: Alfahír
Richárd elárulja azt is, már nem Devecserben lakik, de nemcsak ő - a kisváros néhány év alatt elvesztette lakosságának 10 százalékát, nagyrészt fiatalokat. A "csodaszép, de lélektelen" Makovecz-lakóparkba is főleg idősek költöztek be.
Nyughatatlan lelkiismeret
Az emlékműnél beszéltünk meg találkozót Ferenczi Gábor polgármesterrel. Ahogy arról beszámoltunk, a vörösiszap-katasztrófa által érintett három település, Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely vezetői békés, pártpolitikától mentes demonstrációt hirdettek meg a Veszprémi Törvényszék épülete elé.
Tanultunk belőle? - Fotó: Alfahír
Ez egy lelkiismereti kérdés számunkra
- jelentette ki a településvezető, korábbi jobbikos országgyűlési képviselő, aki a vörösiszap-katasztrófa okait vizsgáló parlamenti bizottságnak is a tagja volt.
A három polgármester véleménye szerint az elsőfokú ítélet nincs arányban a 10 halálos áldozatot, és legalább 150 sérültet követelő tragédiával.
"Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar társadalom ne legyen közömbös a katasztrófa áldozataival szemben, a demonstrációval is napirenden tartanánk az ügyünket".
Ferenczi Gábor ugyanakkor hangsúlyozta, a lakosság véleménye, hozzáállása egyik településen sem egységes. Vannak, akik szeretnék már végre elfelejteni a tragédiát, őket majdhogynem közömbösen érintette a felmentő ítélet. Vannak olyanok, akik végigharcolták az igazukért az elmúlt éveket, és igyekeztek mindent megtenni, hogy valamilyen igazságszolgáltatásban legyen részük. Közülük azonban sokan csalatkoztak a kárrendezés során. (Sok olyan véleményt is hallottunk például, hogy az egykori helyén kellett volna újra felépíteni az elbontott városrészt).
A Torna-patak, békésen - Fotó: Alfahír
"A csapást az időseknek és a fiatalabb generációnak sikerült a legnehezebben feldolgoznia - az elvándorlást csupán a közelmúltban sikerült megállítanunk"
- sóhajtott fel a polgármester. Aki nem felejtette el megjegyezni, hogy továbbra rendszeres, és ingyenes szűrővizsgálatokat szeretne a városban, csak így nyugodhatna meg végre a lakosság.
Az ördög maga
Érthető, ha a helyiek megcsömörlöttek, és csalódottak. Hosszú évek óta élnek a tározó árnyékában.
Ahogy az ítélet indokolásában elhangzik, a vörösiszap feltöltésének pillanatától, azaz 1998. december 23-tól érvényes a X-es kazetta halálos ítélete. Az Ajkai Timföld Kft. ajkai telephelyén folytatott tevékenységére 1998. december 22-én kapta meg a környezetvédelmi működési engedélyt a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségtől a 30010-120/1998. számú határozatában (a kérelmet április 15-én nyújtotta be a Kft., jogerőre 1999. január 7-én emelkedett. Mindez "a jogszabályban meghatározott eljárási szabályok betartásával történt".
Ezután éveken keresztül - minden hatósági és katasztrófavédelmi engedéllyel biztosítva - töltögették a Kolontár melletti tározót.
A jelentésről - Fotó: Alfahír
Jellemző a Mal Zrt. kapcsolati tőkéjére a privatizációs folyamat is. Az Ajkai Alumíniumipari Kft.-t, amely annak idején a magyar timföldgyártás egyik zászlós hajójának számított, 1997. június 20-án privatizálták potom 10 millió forintért. Ennek a Kft.-nek a jogutódja a Mal Zrt., aminek aztán Bakonyi Árpád (a per elsőrendjű vádlottjának az édesapja) lett az egyik tulajdonosa.
A hivatalos verzió szerint azért volt alacsony az ár, mert a vevőnek eleget kellett tennie a környezetvédelmi vállalásainak, azonban arra már nincs bizonyíték, hogy azt meg is tette - lapozzuk fel együtt a polgármesterrel a bizottsági jelentést. Emlékezetes, a beszerzett privatizációs szerződések hiányosak voltak, például még a vagyonleltárt sem tartalmazták, míg a kárelhárítási felmérések azért nem fellelhetőek, mert a mai MNV Zrt. (akkori ÁPV Rt.) egy SELL 2000. Bt. nevű kisvállalkozást bízott meg az iratok tárolásával, amelyet azonban néhány év múlva felszámoltak.
A vörösiszap-katasztrófának emléket állító múzeum falán a következő felirat olvasható:
"2010. október 04. 12 óra 30 perc: Amikor az ördög úgy döntött, hogy az ő vörös nyelvével végignyalja Devecsert".
De vajon biztos az ördög volt az?
Tenni kell a dolgunkat!
"Engem is felháborított az ítélet, a családunknak két ingatlanját öntötte el a vörösiszap, mindkettőt le kellett bontani. Most már mi is a lakóparkban élünk, amely sajnos távol esik a várostól"
- meséli az ifjú Kurdi Róbert, aki azért hozzáteszi, sokat gondolnak a régi házra, hiszen több generáció nőtt ott fel.
Csodaszép, de lélektelen - Fotó: Alfahír
A fiatalember azonban a jövőbe tekint, újrakezd. A Vöröskereszt felújított egy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlant, szerszámot és eszközöket adományoztak, így sikerült megnyitni a bicikliszerelő üzemet, ennek a vezetője Róbert. A terv az, hogy a most induló vállalkozás márciustól, a szezon kezdetekor már széles kínálattal várja a devecserieket - addig azonban napi három járművet kell összeszerelniük.
"Sokáig reménykedtünk, hogy a házunk megmarad, de a bontás után sem fordult meg a fejemben, hogy elköltözzek"
- meséli Róbert. Ezek a gondolatok egybecsengenek a tűzoltó Sándor szavaival, aki szerint mindegy milyen szörnyű dolgokat láttak a mentés során,
"de tenni kellett a dolgunkat, nem volt mese".
A Veszprémi Ítélőszék 2016. január 28-án bűncselekmény hiányában felmentette a vörösiszap-per mind a tizenöt vádlottját minden vádpont alól első fokon, köztük Bakonyi Zoltánnal, a Mal Zrt. felelősvezetőjével, tulajdonosával.