A Magyar Patrióták Közössége az Ojtozi-szorosnál levő első világháborús katonai temetőben járt. És amit ott találtak, az valami egészen döbbenetes.
1916-ban a Magyarországot hátba támadó román hadsereg itt tört be az országba. Az osztrák-magyar és nyugati frontról ide átdobott német csapatok megállították az offenzívát. Az 1917. nyarán indult román ellentámadás során az egyik legvéresebb ütközetet itt vívták augusztus 8. és 19. között. A harcok hősi áldozatait, túlnyomórészt német, bajor, osztrák és magyar katonákat Sósmezőn, hadisírban helyezték végső nyugalomra. A vastag, időtálló kőkeresztekre így a legtöbbször német, vagy magyar nevek kerültek.
Erdély elcsatolását követően azonban nemcsak Erdély lett "ősi román föld", de
a hősi halottak is románná asszimilálódtak.
A helyiek elmondása szerint a sírköveken a neveket valamilyen, ép ember számára felfoghatatlan elgondolásból átvésték román elesett katonák nevére. A kegyeletsértő, barbár aktus nyomai ma is látszanak a kereszteken.
Ám történtek ennél betegebb dolgok is.
A magyar és német harcosok csontjait kiásták, és a temetőben álló román emlékmű alatti terembe hordták le.
A dicsőséges Román Királyi Hadsereg így szimbolikusan is felülkerekedett a halott ellenségen. A balkáni mércével is döbbenetes babonás fekete mágiát a patriótáknak sikerült dokumentálnia.
A sósmezői hadisírok elrománosítását többen is jelezték a Honvédelmi Minisztériumnak és a Hadtörténeti Intézetnek. Köztük a jobbikos Szávay István országgyűlési képviselő, aki írásbeli kérdéssel is fordult a HM-hez. 2011-ben Hende Csaba akkor ezt válaszolta: „Célunk, hogy a sírkert helyreállítása a feltárt történeti adatok alapján valósuljon meg, amelyre – terveink szerint – 2012-ben sor fog kerülni."
Mindezt a magyar kormány kegyeletsértésre és a 2008-as kölcsönös román-magyar hadisír-egyezményre hivatkozva teljes joggal tette volna. Az államközi megállapodás ugyanis kimondja, hogy a két ország biztosítja a „Románia területén található magyar hadisírok és háborús emlékművek megőrzését és a háborús elesettek örök nyugalomhoz való jogát.”
Azóta valóban történt változás:
az utolsó magyar neveket is eltüntették.
Vagyis, ha azt hinnénk, hogy ma már rég meghaladott, csak a 80-90 évvel ezelőtti Romániára jellemző barbarizmussal van dolgunk, akkor tévedünk.
A román hatóságok a mai napig keményen és kitartóan folytatják a száz esztendeje halott emberek asszimilációjának nemzeti misszióját.