Ez Magyarország
Lesújtó megállapításokat tettek: a szegénység magas, a szociális mutatók pedig nem javultak annyit 2014-re, mint amennyire a kormánykommunikáció szerint az általános gazdasági és munkaerőpiaci helyzet. 2005-től kezdve a legtöbb országban, azaz hazánkban is folyamatosan csökkent a rendkívüli nélkülözés népességaránya. 2008-ban Magyarországon ez a szám 17,7 százalék volt, majd fordult a kocka: 2013-ra 27,8-ra növekedett. A mutató 2014-re néhány ponttal csökkent ugyan, de még mindig negyedével magasabb, mint a 2010-es kormányváltás idején.
Ez a szegények országa
Az EU-tagországok kilenc százalékos átlagánál majdnem két és félszer magasabb, azaz huszonhárom százalékos az a mutató, amely megmutatja, hogy
2 millió 340 ezer magyar él rendkívüli nélkülözésben.
Meghaladta a 11%-os uniós átlagot azoknak az aránya is (12,2%), akik nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban éltek, azaz alighanem alkalmi munkákból tengetik az életüket. Különösen szomorú, hogy a 18 év alatti gyermekek körében a rendkívüli nélkülözés aránya 32,4%-kal a második legmagasabb az EU-ban, tehát ez a nehézség nem kizárólag a romákat érinti, mint ahogy szeretik azt beállítani. A jelentés arra is rámutat, hogy
a nem roma emberek huszonhárom százaléka úgynevezett abszolút szegény.
Ez a közmunkások országa.
A közmunkarendszer az állam legfőbb munkaerőpiaci intézkedése, amire több pénzt fordít, mint az álláskeresési járadékra. Ez az összeg 2014-ben elérte a GDP 0,8%-át, 2015 és 2018 között pedig megduplázódhat ennek az aránya, közmunkástartó társadalmat épít az állam. Érdekesség, hogy az Európai Unióban a legrövidebb ideig Magyarországon segítenek a munkanélkülieknek. Mindössze három hónapig utalnak álláskeresési járadékot. Miközben a luxuskormány szerint ez arra ösztönzi a munkanélkülieket, hogy minél gyorsabban újra munkát találjanak, az EB felhívja a figyelmet arra, hogy a
megtakarítások hiánya miatt sokan belekényszerüljenek a közmunkarendszerbe, akkor is, ha képzettségük alapján más munkát is megkaphatnának.
A szerzők ugyanakkor jelezték azt is, amiről a Világgazdaság nyomán korábban is írtunk, itt is, hogy a közmunka átmeneti jellege tartós lesz, a többség bennragad, a sikeres kilépők aránya tavaly az első fél évben csupán tizenhárom százalékos volt. Tehát a közmunka hangzatos és látványos megoldásnak tetszik, de végső soron a termelékenység csökkenéséhez vezet. Ehhez hozzájárul, hogy a visszafoglalkoztatás révén is piaci munkahelyeket számolhat fel a közmunka.
„Miért adna a munkáltató rendes fizetést annak, aki ugyanazt a feladatkört a minimálbér alá szorított közmunkásbéréért is elvégzi?”
– tehetjük fel a költői kérdést. Hiába tagad a luxuskormány, bemutatjuk a magyar nyomort.