Apáti István hónapok óta folytat sziszifuszi küzdelmet a magyar kormánnyal, hogy pontosan mennyibe került az államnak egy bevándorló napi ellátása, milyen tételekből álltak a kifizetések, hazai és/vagy uniós pénzekből fizették-e az ellátásukat, valamint mely cégekkel kötöttek szerződést. De azt is tudni szerette volna, a megrendelt sátrak, konténerek és persze maga a kerítés mennyibe került, mely cégektől vásárolták az alapanyagokat.
És hogy mindezekért egyáltalán indult-e közbeszerzési eljárás, ha nem, akkor miért nem.
A képviselő ezen kérdésekre nem mindennapi kitartással és szorgalommal igyekezett választ kapni, és bár a kormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, végül a többszöri, szűkszavú, és fogalmazzunk úgy "felületes" válaszok után végül egy részletes kimutatást küldtek a képviselőnek. Kár, hogy ebből csak azt nem lehetett megtudni, hogy pontosan mire, milyen elosztásban is költötték el az adófizetők pénzét a kerítés építése során.
Az első körben szinte kötelezően lejátszandó kormányzati ping-pong, tehát a hatáskörrel való játék és az ezzel járó időhúzás mellett a Belügyminisztérium válaszából augusztus 28-án ugyan kiderült, hogy pontosan mennyibe is kerül egy migráns napi ellátása, illetve az, hogy augusztus végéig mintegy 6,6 milliárd forintot különítettek el a határzár kiépítésére, az már nem derült ki, hogy ebbe az összegbe pontosan mi is tartozik bele.
Nem is volt vele elégedett Apáti István, aki szeptember 3-án újból kérdéssel fordult - immáron - Pintér Sándorhoz. A jobbikos képviselő gyakorlatilag ismét feltette a kérdést: indult-e közbeszerzési eljárás, ha nem, miért, mely cégek és mennyiért biztosítják a kerítés alapanyagait. A politikus tehát a kerítés teljes költségvetését szerette volna látni.
Szeptember 18-án meg is érkezett a válasz: a határzár létrehozása érdekében a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból biztosítottak forrást, az alapanyagok beszerzését viszont a büntetés-végrehajtási szervezet gazdasági társaságai biztosítják. Újabb ping-pong, szerva ott.
Sebaj, a képviselő itt sem adta még fel. A következő kérdés szeptember 25-én már a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának ment, méghozzá közérdekű adatigénylés formájában. A politikus gyakorlatilag a határzárral kapcsolatos részletes költségvetést kérte ki a parancsnokságtól.
Október 19-én aztán megtört a jég, válaszolt a - no nem a BVOP, hanem a belügyminisztérium, pontosabban a rendészeti államtitkár, Tasnádi László. Hogy a hónapokig tartó kérdezz - részben válaszolgatok játéknak időhúzás, vagy egyéb oka volt, nem tudjuk, a lényeg, hogy a képviselőhöz megérkeztek a részletes adatok.
Részletes homály
A portálunkhoz került részletes adatok azonban még az államigazgatás sajátos nyelvezetéhez, és a hírhedt magyar bürokrácia rugalmasságához szokott embert is könnyen a kétségbeesés határára sodornak, hát még azt, aki csak egyszerűen tisztán szeretne látni, vagy olyan egyszerű kérdést feltenni: pontosan mire, pontosan mennyit (és persze miért) költöttek.
A részletes adatsorokból gyakorlatilag a teljes káosz bontakozik ki. Sok adat beazonosíthatatlan, vagy egyszerűen "csak" nem részletezett: nem tudni, hogy egyes alapanyagokból - például horganyzott lágyhuzalból - a különböző cégektől mikor, mennyit rendeltek, az eltérő végösszegek hogyan jönnek ki. Sok helyen hiányzik a bizonylat összege, a kifizetés dátuma. Az egyik helyen kilométerhosszban jelzik a megvásárolt készterméket, egy másik helyen tekercsben, megint máshol tonnával, de sok helyütt még így sem, ezért aztán az egyes adatokat egyszerűen képtelenség összehasonlítani.
De a lista tömve van első látásra is feltűnő logikátlanságokkal. Drótfonó és cölöpverő gépeket vásárolt az állam csaknem 90 millió forint értékben, ráadásul utóbbiakat többszörösen túlárazva. Megint máshol ugyanolyan gépeket már béreltek.
A már előbb említett távközlési rendszerekkel foglalkozó cég szerencsére drótfonó és NATO drótkészítő gépekkel is foglalkozik, így ezért - bár persze darabszám most sincs - 56 millió forint értékben szállítottak ilyen gép(ek)et. Ez persze aprópénz a több mint egymilliárd hatszázmillió forinthoz képest, ami értékben NATO drótot szállítottak. Ami már külön is érdekes, mivel roppant különböző adatokkal találkozhatunk ott, ahol ezt egyáltalán össze lehet hasonlítani, mivel az egyik elszámolásban adták csak meg a megrendelt mennyiséget, kilométerhosszban, a másiknál ilyen aprósággal nem foglalkoztak. Így - ha hihetünk a kimutatásnak - az egyik cégtől rendelt NATO drót métere 841 forint volt, egy másiktól pedig hol 618 forint, hol 2800 forint. Kissé látványos a különbség - már persze, ha hiszünk a csapnivaló minőségű elszámolásnak.
Személyes kedvenc mégis a karbantartó csoportok tervezett költségénél megjelent "szervizautó" sora, amelyből az egyiket a Legjobbkocsma.hu-tól 5 millió 588 ezer forintért vásárolt meg az állam. De ugyanúgy igazi csemege lehetett a gyártónak 350 darab lakatot leszállítani 1 millió 255 ezerért, vagy - bár pitiáner összeg az egészhez képest, mégis jól mutatja az állami túlköltekezést - 100 darab láthatósági mellény megvásárlása 240 ezer forintért. Darabját sikerült tehát
2400 forintért megvenni - bevásárlóközpontban ez 300 forint +/- 100 forint).
De nem rossz üzlet lehetett az 1 950 darab figyelmeztető tábla 15 millió forintért. A két darab vasúti vonatkapu darabját több mint négymillióért csinálták. Bár az nem derül ki, hogy ezek a híres Mad Max kapuk, vagy a rendes, nyitható-zárható kapuzattal rendelkező vasúti átkelőhely, mindkét esetben kissé túlárazottnak tűnik a kialakításuk. Dörzsölhette a tenyerét a HILTI. A cég eleve külön fejezetet - név szerint megemlítve - kapott az elszámolásban: 50 millió forint értékben szállíthatott kellékanyagot.
Összefoglalva tehát, bár rendkívül részletes elszámolásnak tűnik a Belügyminisztérium válasza, a beszámolóból nem derül ki, hogy a három szakaszban összesen mennyibe került a kerítés. Bár az összes felmerülő költségként 10,4 milliárd forint van feltüntetve, de nem világos, hogy mi az a költség, amit csak elterveztek elkölteni, és mi az, amit ki is fizettek. Az összehasonlíthatatlan adatok miatt képtelenség megállapítani, hogy vajon az állam mennyivel költött többet a valóban indokoltnál. Ha gonoszak akarunk lenni: lehetőleg minél többet...
A legszörnyűbb az, ha a Belügyminisztérium valóban ezekből a számokból dolgozik, akkor nagy valószínűséggel halványlila elképzelésük sincs, hogy pontosan mennyi adóforintot is költöttek el a határzár építése során, vagy csak úgy gondolták, hogy ezzel elég kiszúrni a képviselő szemét. Nem tudjuk melyik a rosszabb.
Ráadásul a végösszeg finoman szólva is eltérhet az említett 10 milliárd forinttól. Varga Mihály pénzügyminiszter ugyanis egy lapinterjúban azt mondta: a kerítés költsége eddig közel 40 milliárd forint volt. Ráadásul a parlament a héten 60 milliárd forinttal megemelheti a rendkívüli kormányzati intézkedések keretét. A kormány indoklása szerint erre azért van szükség, mert az eredetileg 100 milliárd forintos keret szinte teljesen kimerült, részben a migránsválság kezelésére fordított 30 milliárd forint miatt...
Repkednek a számok. De ki tudja hol állnak meg.