Nehéz nem észrevenni, hogy akkor indult meg a kőolaj világpiaci árának hihetetlen mértékű csökkenése, amikor az Egyesült Államok és az Európai Unió Moszkvával szembeni szankciói is érvénybe léptek. Az egyértelmű cél Oroszország térdre kényszerítése volt, de úgy tűnik a folyamat mára kezelhetetlenné vált.
Kudarcot vallottak
Az kőolaj árának manipulálásával nyilvánvalóan olyan gazdaságokra lehet hatni, amelyeknek a fő exportbevétele a nyersanyag kereskedelméből származik. Oroszország klasszikusan ilyen ország. Tény azonban, hogy az alacsony olajár az Egyesült Államoknak sem jó. Obama a nem hagyományos olajkészletei kitermelésével szeretett volna gazdasági erősödést levezényelni, azonban egy bizonyos árszint alatt, már gazdaságtalanná válik kőzetrepesztéses technológia alkalmazása.
Úgy látszik, Oroszországot mégsem sikerült térdre kényszeríteni, sem a legyengített rubel, sem pedig az alacsony olajár nem mozdította el Putyint az elnöki székből. Sőt! Mivel elhagyták az országot a külföldi befektetők, Moszkva fillérekért vásárolta vissza a korábban privatizált állami tulajdont. Akik kifundálták ezt az egészet, valószínűleg nem számoltak azzal, hogy a Kremlnek ekkora anyagi tartaléka van, és miután január 1-vel hivatalosan is megalakult az Eurázsiai Unió, kijelenthető, hogy az Egyesült Államok terve nem jött be.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy naponta 1,5 millió hordó kőolaj a különbség a piacon a keresleti és kínálati oldal között. A túlkínálat állapota pedig csak egy bizonyos pontig marad fenn, hiszen a piaci törvényeknek egyszerűen nem feleltethető meg ez a helyzet. Fel kell készülni arra, hogy ez a folyamat nem tarthat a végtelenségig, a kérdés csupán az, hogy hol és miképp ütközünk majd a falnak?
Tankönyvi példa
Történelemkönyveinket fellapozva, valószerűnek tűnhet a háborús forgatókönyv, gazdasági válságból ez szokta kihúzni az Egyesült Államokat. Ugyanakkor az is mihamarabbi cselekvésre késztetheti Washington-t, hogy a nagy energia-felhasználó országok, mint Kína és Japán, most jelentős mértékben profitálnak az alacsonyan tartott árból, viszont ez hosszútávon nem érdeke az amerikai adminisztrációnak.
Az EU és ezzel együtt hazánk helyzetét sajnos nemcsak az esetleges fegyveres konfliktus rémképe fenyegeti, de még attól a pozitív fordulattól is elesik, hogy valamennyire élvezni tudja a fekete arany árának zuhanását, hiszen az oroszokkal szembeni szankciók fojtogatják a tagállamokat. Az Európai Uniónak választania kell végre, vagy marad az Egyesült Államok előretolt éke, vagy inkább a saját anyagi hasznát veszi majd figyelembe. A kettő egyszerre nem működik, mint az világosan kiderült.
Mindenképpen bájos reménykedni a 200 forintos benzinárban, főleg miután a magyar fizetőeszköz ennyire sérülékeny, és az esetleges hasznot elviszi a dollár és a forint közti árfolyamváltozás. Ugyanakkor, szakértők egybecsengő véleménye alapján kijelenthetjük, hogy 2015 feléig tarthat ki ez a jelenlegi tendencia, addigra el kell dőlnie, milyen jövőt szán Washington a világ számára.
Menekültek
Kapásból tudnánk két térséget mondani, amely megszenvedi az olcsó olaj miatti a bevételkiesést és ahol tombol a terror is; ilyen Nigéria és a közel-kelet. A fekete-afrikai országra jellemző, hogy már arra sincs elég pénze, hogy hatékonyan fellépjen a Boko Haram nevezetű szélsőséges iszlamista szervezet ellen. Nem kérdés, hogy ezek a társadalmi folyamatok, mint például az Egyesült Államok által kikényszerített arab-tavasz, csak továbbfokozzák a migrációs hullámot. Az észak-afrikai országok ugyan nem voltak demokratikusak, de mindenesetre olyan stabil védőhálót képeztek, amely felfogta ezt a hatalmas menekültáradatot.
Ezt a helyzetet az EU nyilvánvalóan nem tudja kezelni, hiába is kezdenek el most egyes Uniós országok vezetői a schengeni egyezmény újraértelmezésén gondolkodni, nehéz lesz erőszak mentesen megálljt parancsolni a bevándorlóknak. Általában a migrációt természeti katasztrófák, éghajlati anomáliák vagy gazdasági kényszer indítja el, és az észak-afrikai emberek olyan mennyiségben kerültek a nyomor szélére, és indultak el Európa, a jobb élét felé, ami szükségszerűen egy újabb potenciális konfliktusnak lesz a forrása.
És mindez úgy kezdődött, hogy az Egyesült Államok gátat akart szabni az orosz gazdaság fellendülésének.
(elemzésünkben segítséget nyújtott Kepli Lajos, a Jobbik természeti erőforrásokért felelős szakpolitikusa)