Nem igaz az a negatív legenda, mely szerint a 2. hadsereget abban a tudatban állították össze, hogy úgysem fog visszatérni. Az ország egész területéről sorozták a katonákat és az ország teljesítőképességéhez képest fel volt szerelve. A szemben álló szovjet hadsereghez képest nem - tette hozzá az államtitkár.
Előkerült a doni magyar honvéd pontosan 74 éve írt utolsó levele
Szabó György tizedes napra pontosan 74 esztendeje, 1943. január 9-én ragadott tollat, hogy röviden üzenjen szüleinek, és megnyugtassa őket. Három nappal később a szovjet támadásba lendült, és gyakorlatilag elpusztította a II. magyar hadsereget. A tizedes, csak úgy mint több tízezer társa, soha többé nem látta a hazáját, nem tért vissza a szüleihez, feleségéhez és gyermekéhez.
Kovács Vilmos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka a Donnál harcoló magyar katonák felszerelésével kapcsolatos viták kapcsán a tévéműsorban az emelte ki: a teljes magyar haderő harmada lehetett a 2. hadsereg, mely a teljes magyar fegyverzet felét megkapta.
A fegyverzet minősége egy "más kérdés" - jegyezte meg.
Általában a magyar hadsereg annak a feladatának megfelelt, hogy a szomszédos, hozzá hasonló államok haderejével képes legyen felvenni a harcot. A szovjet vagy német birodalom hadseregével azonban nem volt egyenrangú - mutatott rá a szakember.
Kovács Vilmos a 2. hadsereg veszteségei kapcsán kifejtette: a katonai veszteség fogalmába mindazokat beleszámítják, akik másnap nem tudnak harcba indulni, tehát a halottakon kívül a sebesülteket, fogságba esetteket, eltűnteket. Ez a mintegy 200 ezer fős 2. hadsereg esetében a doni katasztrófánál hozzávetőleg 125 ezer fő volt, amiből a jelenlegi kutatások szerint 47-50 ezer lehetett a hősi halott.