A szűz vértanú nyomában
Dorottya a négy szűz vértanú egyike volt a keresztény hagyományban. Ő is a mai Törökország területén született, a kis-ázsiai Kappadókiában látta meg a napvilágot egy keresztény polgári család harmadik lányaként. Ezen a területen már nagyon hamar meghonosodott Jézus tanítása és nagyon sok szent és vértanú származott erről a vidékről. Dorottya a kereszténység elkötelezett híve volt, vesztét szépsége okozta. Visszautasította a helyi uralkodó közeledését, arra való hivatkozással, hogy ő Krisztus jegyese. A király mérgében el akarta pusztítani a lányt. Először forró ónnal teli kádba vettette, de Dorottya sértetlen maradt. Ezután kilenc napra börtönbe vetette, de a lány ott sem tört meg és éhen sem halt, mert angyalok táplálták. Miután továbbra sem engedett hitéből, sőt, azt állította, hogy Krisztus kertjében szokott rózsát és almát szedni, kínzói vasgerebennel szaggatták húsát. Ezek után bíró elé hurcolták, aki halálra ítélte. Elítélője gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől küldessen néki azokból a rózsákból, almákból. Dorottya a feljegyzések szerint 303. körül halt meg. Lefejezése után csoda történt: egy égi gyermek küldönc jelent meg a bíró előtt egy virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral. Ez a jelenet olyan nagy hatást gyakorolt Dorottya bírájára, hogy ő is felvette Jézus hitét.
Egy középkori kultusz
Dorottyát tavaszi rózsának nevezték és máig ő a kertészek és a virágárusok védőszentje. Jelképe a virágos, gyümölcsös kosár, a középkori freskókon így jelenítették meg. A csodára emlékezve február 6-án régen virágot és almát szenteltek a templomokban. Sokan úgy vélik, hogy Dorottya napját azért helyezte az egyház erre a napra, mert az közel esik a régi római istennő, Flóra ünnepéhez, mely a tavasz kezdetét jelezte az ókorban.
Dorottya-napi szokások
Február 6-a a Felvidéken dologtiltó nap volt, az asszonyok nem varrhattak, nehogy megfájduljon az ujjuk. Őt hívták segítségül a várandós asszonyok és a szülésznők, a hagyomány nagyon hasonlít a Közép-Ázsiában élő keleti rokonainkéra, akik Umajhoz, egy ősi táltos hitben gyökerező istennőhöz fohászkodnak. Máshol a következő hónapok időjárására próbáltak következtetni. Ha ezen a napon esett az eső, annak a juhászok örültek, mert úgy vélték, hogy akkor bőséges tejhozamra számíthatnak. Létezett egy jól ismert mondás is: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.” Ez azt jelenti, hogyha Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára, február 16-ra megenyhül az idő.
OB