- A magyar csapatból te voltál az egyetlen, aki érmet tudott szerezni a szeptemberi szentpétervári junior ökölvívó világbajnokságon. Hogy értékelitek az eredményed?
- Így utólag már örülök neki, az első napokban azonban még kicsit csalódott voltam, de a családom és az edzőm végül ráébresztett arra, hogy ez is egy nagyon szép eredmény. Úgy mentem ki, hogy ez egy nagyon nagy verseny, az volt a célom, hogy pontszerző legyek, ahogy egyre közelebb kerültem a dobogóhoz egyre jobban vágytam az aranyéremre. Végül az elődöntőben egy török versenyző győzött le nagyon szoros mérkőzésen, sokan úgy vélik, hogy én voltam a jobb és vitatták a győzelmét. Egy biztos, ha több nemzetközi meccsem, és így tapasztalatom van, akkor máshogy alakult volna a végeredmény.
- Németh János hozzátette: amikor már bejutott a legjobb nyolc közé én már hátradőltem, hiszen már ez is hatalmas teljesítmény volt. Majd a következő meccsét is megnyerte. A megszerzett bronzérmet nagyon komoly eredménynek tatom, Szilárd ezzel megmentette a magyar csapat becsületét.
- Milyenek voltak a kinti körülmények? Hogy bírtad a szorítóban a rivaldafényt?
- Még nem voltam ekkora versenyen. Eddig csupán egy junior Európa-bajnokságon voltam, ami nem mérhető a szentpétervári világbajnoksághoz. Stresszes volt, amikor bementem, a tévéből ismert fények, füst, rengeteg kamera fogadott, nagyon nagy volt a nyomás, nem szoktam még hozzá ekkora felhajtáshoz.
- Még nagyon fiatal vagy, ökölvívó karriered kezdetén állsz. Mik a távlati terveid?
- Ha megkapok minden támogatást és el tudok menni az elkövetkező években megfelelő színvonalú versenyekre, akkor elég tapasztalatot tudok gyűjteni ahhoz, hogy a 2020-as tokiói olimpián ott lehessek.
- Mint edző azt tanítom, hogy mindig a következő feladatra kell koncentrálni. Tanítványom Szilárd, jövőre ifjúsági korcsoportba lép. Azt szeretném, ha majd ott is megállná a helyét, és mint a válogatott keretnek a tagja, jó eredményt érne el a jövő évi szintén Szentpéterváron megrendezésre kerülő ifjúsági világbajnokságon.
- Hogy látjátok a magyar ökölvívó sport helyét a világ mezőnyében?
- A saját korosztályomban is vannak ügyes és tehetséges srácok, de mindenkinek nagyon kevés a nemzetközi meccse. Ennek is betudható a szentpétervári junior világbajnokságon elért, a vártnál gyengébb eredmény. A saját klubom ezeket a külföldi edzőtáborokat nem tudja finanszírozni, ahogy a családom sem, szponzorok és a szövetség támogatására lenne szükségünk.
- Németh János a kérdésre válaszolva elmondta: az lenne a legfontosabb, hogy a környező országokba ki tudjanak járni edzésekre. Úgy látom, így sok értékes tapasztalatot gyűjthetnének a fiatal ökölvívók. Bízom abban, hogy Szilárd sikerének köszönhetően talán sikerül szponzorokat találni, és a Magyar Ökölvívó Szövetség és Kecskemét városai is jobban fogja klubunkat és a szakosztályt támogatni.
- A Kecskeméti Sportiskola eddig is támogatott minket, ebből a nagyobb versenyeken való részvételét lehetett finanszírozni, de a kisebb külföldi, klub szintű meccsekre, edzésekre már nem elég. A ’80-as években, amikor ennyi idős voltam, mint a Szilárd most, egy év alatt volt 30 fölötti hazai és nemzetközi mérkőzésem. Neki most eddig 32 meccse van összesen, így értelemszerűen sokkal kevesebb tapasztalatot tudott gyűjteni.