Dholavira és Lothal a két legismertebb Harappa lelőhely Gudzsaratban, amely települések talán az ókori világ leghatalmasabb kikötőjét rejtik. Y. S. Rawat, a helyi régészeti intézet kutatója legalábbis ezt állítja egy nemrég megjelent tanulmányában.
Dokkok és romok
A régészeti ásatások azt mutatják, hogy a harappai civilizáció legnagyobb kikötője a Saurashtra parton Kr. e. 3000 körül jött létre. Kisebb kikötők a partszakasz egyéb pontján is voltak, ahol a helyi kereskedelem bonyolódott. Rawat azonban régészeti leletekre hivatkozva művében azt állítja, hogy az ókorban Lothal a Kucsi-öbölnél volt, a másik kikötő, Dholavira a Kis Rann része volt, ahol a vízmélység 4 méter volt Kr. e. 2000-ig, ami lehetővé tette a hajózást.
A szakember szerint ezek a nagyvárosi kikötők nemcsak az áruforgalmat bonyolították le a térségben, hanem a nemzetközi áruforgalom központjai voltak, és innen indultak az áruval megrakott hajók nyugatra és eljutottak a Tigris és az Eufrátesz folyókhoz. Erre a legjobb bizonyíték, hogy harappai árukat találtak Mezopotámiában, Sumérban és Elámban is.
Fejlett birodalom
Már az 1955 és 1962 között elvégzett ásatások alapján bebizonyosodott, hogy a harappai civilizációnak voltak kikötői, és termékeit nemcsak közeli helyekre, hanem távoli országokba is eljuttatta. A régészek úgy vélték, hogy ennek az ősi és fejlett civilizációnak főleg a gudzsarati részekben voltak emlékhelyei, az eddigi adatok alapján a 2000 lelőhelyből 500 kötődik Gudzsarathoz és a tengerparti helyekhez.
Elképzelhető, hogy Harappa nem csupán egy régészeti kultúra volt, hanem egy jól fejlett birodalom, a szervezettség láttán jogosan felmerülhet a kérdés: vajon azok az emberek, akik ilyen nagyszabású munkálatokat végeztek, vajon jól szervezett államban éltek-e?
Európai hiba
A feltárások igazolták, hogy a tengeri hajózás az ókori indiai szubkontinensen már a korai bronzkortól nagyon fejlett volt, a hajósok állandó kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak Afrikával és az akkori nyugati civilizációkkal, így Sumériával és a mezopotámiai térség hurrita népeivel. Téves tehát az a nyugat-európai álláspont, miszerint felfedezésekről beszélünk, hiszen ahová a spanyol és portugál hajósok eljutottak a 15-16. század folyamán, azokat a területeket egy évezreddel korábban már több ősi, nem európai birodalom is ismerte és használta.