Kezdjük a műfajnál. Amit az Európai Tanács – vagyis a tagállamok kormányfői – pénteken elfogadtak, azt a hivatalos uniós szakzsargonban „következtetésnek” hívják. Valójában azonban jóval több ez, mint egy közös elmélkedés írásba foglalása. Ami egy ilyen dokumentumban kijelentő, vagy felszólító módban van megfogalmazva, arra az aláíró országok kötelezik magukat. A szöveg 36 oldalas, és számos témakörrel foglalkozik. Ami a migrációs kérdés szempontjából fontos, az a 7. pont h., bekezdése. Illetve annak is egy mondata, mely szerint
„valamennyi tavaly decemberben elfogadott intézkedést a lehető leggyorsabban végre kell hajtani, a migránsok Unión belüli áthelyezésére vonatkozó határozatokat is beleértve”.
Nem csoda, hogy az ügyre azonnal rávetette magát az ellenzék. A balliberális pártok kárörvendően Orbán pálfordulásáról, a Jobbik „elképesztő árulásról” beszélt. A felháborodás hullámait Kovács Zoltán kormányszóvivő azzal igyekezett megtörni, hogy azt mondta: ez csak az önkéntes alapú befogadásról szóló júniusi határozatra vonatkozik. Ugyanerre fűzte fel rengeteg megosztást kapott Facebook bejegyzését Varga B. Tamás dalnok és wannabe uniós szakjogász is, aki a szegény ember Habony Árpádjaként vetette rá magát az "aljas, manipulatív” eszközöket alkalmazó ellenzékre. Óramű pontossággal érkezett a szokásos „bevezetés-idézet-tárgyalás-mocskolódás” felépítésű Bayer Zsolt publicisztika is, amelyben a mértéktartás polgári erényét gyakorolva a Hellászt megmentő, majd árulással megvádolt Miltiádészhez hasonlította Orbán Viktort.
Blöff
Pedig a helyzet az, hogy ezt alaposan benézték. A szövegben említett „decemberben elfogadott intézkedések” kifejezés ugyanis az Európai Tanács december 18-i „következtetéseire” utal. Ebben pedig „a migránsok EU-n belüli áthelyezésére vonatkozó határozatok” végrehajtására kötelezik a tagállamok. Nem egy, hanem több ilyen határozatról beszélünk tehát. Ha sok ilyen döntés született volna, akkor akár még gondban is lehetnénk, hogy ez a kötelezettség melyikre vonatkozik. De szerencsére mindeddig csak két ilyen határozatot hoztak. Az egyik a júniusi önkéntes alapú elosztásról szóló– a másik pedig bizony az ominózus szeptemberi, amely
a kötelező kvótarendszert írta elő.
És, amelyet az Európai bíróságon támadott meg Szlovákia és Magyarország. A dokumentum aláírásával tehát Orbán nyilván nem fogadta el a kötelező kvótarendszert – ez a mai népszavazási bejelentése után még világosabb. Ugyanakkor mégis csak egy olyan állásfoglaláshoz adta a nevét, amely ennek a kvótarendszernek az alapját megvető határozat végrehajtására kötelez. Vagyis a miniszterelnök azt tette, amit már számos más esetben itthon és külföldön is:
blöffölt, hogy időt nyerjen.
Miről szavazunk?
Kérdéses, hogy maga a referendum is hasonló célt szolgál-e? A legfontosabb dilemma, hogy egyáltalán kiírható-e népszavazás ebben az ügyben? Az Alaptörvény alapján két okból sem biztos. Magyarország nemzetközi szerződéses kötelezettségeiről a szavazók közvetlenül nem dönthetnek. Igen ám, de létezik-e kvótaügyben bármilyen nemzetközi szerződés, amely kötné a kormány kezét? Nos, Brüsszel kitartóan erőlködik azon, hogy a migráns kvótát az unió alapszerződéséből vezesse le, de valójában sokkal inkább arról van szó, hogy az Unió még csak most készül megalkotni valamilyen szabályrendszert. Tehát egy olyan nemzetközi egyezményről fogunk szavazni,
amely még nem jött létre, következésképp szembemenni sem lehet vele.
A másik kérdés már neccesebb. Referendumot ugyanis csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben lehet tartani, ilyenkor a választók lényegében visszaveszik saját képviseletük jogát a parlamenttől, és közvetlenül döntenek. Csakhogy a migránsok betelepítéséről Brüsszelben akarnak dönteni - éppen ez nagyjából minden józanul gondolkodó ember egyik legfőbb gondja a kvóta rendszerrel. Tehát elképzelhető olyan jogértelmezés is, amely szerint ez a kérdés jelen állás szerint nem tartozik a magyar törvényhozás döntési körébe –
tehát a nép sem szavazhat róla.
Így véli a Jobbik is, amely egyébként
már tavaly népszavazást kezdeményezett az ügyben.
Nem véletlen, hogy elsőként Alaptörvény módosítást nyújtottak be, hogy lehetővé tegyék a referendum kiírását. Habony Árpádnak azonban két csíknyi kreativitás között megtetszhetett az ötlet, így most a miniszterelnök állt elő vele. Orbán Viktort nem fenyegeti az a veszély, hogy a Nemzeti Választási Iroda kapujában a kőbányai Ságvári Endre Edzőterem nyugdíjas testépítői állják útját – hiszen a kormány által kezdeményezett referendumokhoz
nincs szükség kétszázezer aláírásra, ha az NVB jóváhagyja a kérdéseket, rögvest kiírják.
Most már csak az a jövő nagy rejtélye, hogy a Fidesz vajon bevállalja-e az alkotmányellenes helyzetet (esetleg azt, hogy a választási bizottság ezért visszadobja a kérdéseket), vagy megszavazza a Jobbik javaslatát, amely így az első sikeres ellenzéki Alaptörvény módosítás lenne. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet feloldják, alighanem szükség lesz még egy csík kreativitásra...