Márki-Zay Péter vállalkozása mostanra okafogyottá vált

2018 februárjában Márki-Zay Péter „az” ellenzék, a változást akaró polgárok győztes (57,49%) jelöltje volt a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson. Sokan (köztük jómagam is) egy lehetséges sikerreceptet véltek felfedezni abban a példaértékű koordinációban és helyi kampányban, ami kiütötte a Fidesz jelöltjét (aki később politikai pályájának felfüggesztéséről döntött), súlyos presztízsveszteséget okozva Lázár Jánosnak.

2018 áprilisa aztán más eredményt mutatott: az egyéniben induló Lázár 51,78%-ot ért el a Csongrád megyei 4. számú választókerületben, miközben a hódmezővásárhelyi polgármester választási koordinációs szerepe (esélyes ellenzéki jelöltek megnevezése, az ellenzéki pártok közötti taktikai összefogás ösztönzése, valamint az ellenzéki választók átszavazási hajlandóságának növelése érdekében) messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: 2014-ben a 106-ból 20 olyan egyéni választókerület volt, ahol a Fidesz-KDNP abszolút többséggel tudott nyerni, míg ezúttal 52. A taktikai szavazás sokakat megmozdított, de ilyen fölénnyel szemben hatástalannak bizonyult.

A Márki-Zay és szövetségesei által 2018 őszén - nem kis részben a tavaszi választást követő összellenzéki tüntetések hatására - létrehozott Mindenki Magyarországa Mozgalom folytatta volna a korábban megkezdett munkát: ezúttal a 2019-es őszi önkormányzati választásokra készülve koordinált volna, hogy (bizonyos településméret felett) az önkormányzatok többségében egyetlen jelölt álljon a kormánypártok jelöltjével szemben.

A mozgalom igyekezett tömegbázist is teremteni, társadalmi beágyazottságát növelni az úgynevezett Kossuth-körök szervezésével.

Csakhamar egyre több ambíciózus célt tűzött ki maga elé, miközben a szervezetépítés nem haladt jól, a mozgalmon belüli politikai pluralitás keltette ellentétek és az érdekkonfliktusok pedig hamar kiütköztek.

Népszava: kezd szétesni Márki-Zay mozgalma | Alfahír

A Népszava információi szerint egyre több a feszültség a Márky-Zay Péter-féle Mindenki Magyarországa Mozgalom sorain belül. A héttagú elnökségből már két ember távozott, ezúttal Hadházy Ákos mondott le alelnöki pozíciójáról, amit a politikus elismert a lapnak, de csak annyit tett hozzá, hogy szerinte a mozgalomnak a jelenlegi helyzetében nincs sok esélye a céljai elérésére.

Márki-Zay egy olyan vállalkozásba fogott, ami bizonyos értelemben mostanra okafogyottá vált: a választók arra fogékony csoportjai megtanulták, hogy az esélyesebbnek, ellenállóbbnak vélt ellenzéki pártot, jelöltet preferálják, miközben a pártok is tanultak a korábbi kudarcokból, s ha nyögvenyelősen is, de koordinálnak.

Ez ernyőszervezet, mediátorok nélkül is zajlik - egyszerűen azért, mert politikai kényszer. A kimaradókat a választók büntetik. Ebben a helyzetben az MMM kapcsán előkerülő újabb fejlemények csaknem irrelevánsak a választási felkészülés szempontjából.

Márki-Zay megítélése ma már jóval ellentmondásosabb az ellenzéki oldalon, mint a politikai „arénába” lépése idején, amikor minden földtől elrugaszkodott elképzelése betudható volt tapasztalatlanságából fakadó idealizmusának, s akkor még nem volt saját szerepének foglya sem, aki kénytelen zéró összegű játszmákban önjelölt döntőbírót játszani.

S persze a személyes imázs építésének az sem használ, ha amatörizmusból vagy egy elhibázott politikai kommunikációs stratégiát követve Márki-Zay neve hallatán a gyerekverésre asszociálnak sokan. Egy politikusi megnyilatkozásnál ugyanis nincs egyrészt-másrészt; az üzenet létezik, amit át akar adni, és az üzenet interpretálása, ami annál nagyobb mozgásteret hagy a „dekódolónak”, minél ügyetlenebben, bonyolultabban fejezte ki magát a megszólaló.

A szerző politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője.