"Mély fájdalommal tudatjuk,
hogy Bud utolsó útjára repült."
- írja Carlo Pedersoli (művésznevén Bud Spencer) családja a közösségi oldalon. Fia, Giuseppe azt nyilatkozta: édesapja hétfőn este hat óra körül csendesen ment el, nem szenvedett.
"Kérte, hogy mindannyian gyűljünk köré. Az utolsó szava csupán annyi volt: "Köszönöm!" Ezután hunyta le örökre a szemét."
- mondta a legendás színész utolsó estéjéről fia.
A színész egyszer már 45 évesen farkaszemet nézett a halállal, amikor rosszindulatú daganatot diagnosztizátak nála, de végül legyőzte a betegséget. A világ egyik leghíresebb ál-halálhíre az ő nevéhez fűződök. 2013 februárjában bejárta az internetet a hír, hogy elhunyt, ám valójában teljesen egészséges volt. Két évvel ezelőtt azonban már komoly keringési problémák jelentkeztek nála, amit orvosai elsősorban a túlsúlyának tulajdonítottak. Szervezete eddig bírta, június 27-én, 86 éves korában elhunyt.
Ám élete legutolsó napjaiig aktív volt, tartotta a kapcsolatot rajongóival. Egy héttel ezelőtt még így bolondozott egy Facebook oldalára feltöltött videóban:
A jól megtermett, mackós mozgású, lapáttenyerű Carlo Pedersoli Nápolyban született 1929. október 31-én. Már kicsinek sem volt kicsi: állítólag hat kilósan jött a világra. Kiemelkedően jó tanuló volt, emellett nyolcévesen úszni kezdett. 1948-ban mellúszásban, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszásban lett olasz bajnok. Ugyanebben az évben az olasz vízilabda válogatottal Európa-bajnokságot nyert, az 1952-es helsinki olimpiáról ezüstéremmel tért haza. 1956-ban, a Melbourne-ben rendezett ötkarikás játékokon még ott volt, aztán több világversenyen nem indult.
Elindult viszont filmes karrierje, eleinte statisztaszerepekkel. Egyszerű ókori római katona volt például az Olaszországban forgatott Oscar-díjas Quo vadis című amerikai filmben. 1967-ben igent mondott egy filmvígjáték főszerepére (Isten megbocsát, én nem). Ebben a makaróni-westernben már mint Bud Spencer szerepelt, oldalán a későbbi, szinte állandó partnerrel és jó baráttal Terence Hillel. (A legenda szerint művésznevét részben Spencer Tracy iránti tiszteletből vette fel, részben pedig a Budweiser sör iránti szeretetből.) A híres bunyós páros vígjátékok sokaságában szórakoztatta ezután a nagyérdeműt:
Az ördög jobb és bal keze (1971), Különben dühbe jövünk (1973), És megint dühbe jövünk (1978), Kincs, ami nincs (1981), Szuperhekusok (1985).
Bud Spencer szólókarrierje is sikeres volt. Steno rendezésében készültek a Piedone-filmek a behemót, jólelkű, de keményöklű nápolyi zsaruról. Komolyabb témájú filmekben is megállta helyét: Sötét Torino (1972), A zsoldoskatona (1976). A kilencvenes évek közepétől - elhízása miatt - már nem vállalt szerepet pofozós filmekben, inkább tévésorozatok magánnyomozójaként osztotta az igazságot (Extralarge, Professzor Clementi).
Népszerűsége az évtizedek során mit sem kopott, televíziós csatornák rendre műsorra tűzik egy-egy filmjét.
Bud Spencer 1960-ban nősült meg, és halálig példás házasságban élt, amelyből egy fia, Giuseppe (1961), és két lánya, Christine (1962), valamint Diamante (1972) született. Hívő katolikus, családszerető ember volt, aki konzervatív elveit a nyilvánosság előtt is vállalta.