Már az is megér egy külön cikket, hogy ma Magyarországon egy járási hivatalban dolgozó közalkalmazottnak rettegnie kell attól, hogyha nyilatkozik a sajtónak - és jó esetben nem énekel a kormányablakról - akkor kirúghatják az állásából, függetlenül, hogy mekkora szakmai tapasztalattal rendelkezik.
Levélírónk az aktív korúak ellátásának, hivatalosan a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (fht, tudják - az a bizonyos bűvös 22.800 forint) buktatóira hívta fel a figyelmünket (korábbi cikkünket ITT olvashatják).
A szakmaiatlanság - mint megtudtuk - a járásokban egészen a legfelső szintig jellemző az alkalmatlanság, és bár ez nem az ott dolgozók felelőssége, azt szinte mindannyian érzik, hogy a rendszer az összeomlás szélén táncol.
Ugyanakkor az utasítást végre kell hajtani, így viszont azoknak az embereknek sérülnek az érdekei, akiknek ez a néhány tízezer forintos összeg az utolsó szalmaszálat jelenti.
Február 28-ával megszüntették a rendszeres szociális segélynek azt a fajtáját, amit önkormányzati rendelet alapján adhattak a települések elsősorban azoknak, akiknek az egészségi állapota nem tette lehetővé a közmunkában való foglalkoztatását, vagy a vonatkozó nyugdíjkorhatár betöltése előtt álltak 5 évvel - ez volt a rendszeres szociális segély közcélú foglalkoztatásból kimaradt kategória.
Ezek az emberek, ha írásbeli nyilatkozatban vállalták, hogy eleget tesznek és vállalják az fht feltételeit, azaz együttműködnek a munkaügyi központokkal, illetve a megállapítástól számított egy éven belül 30 nap munkaviszonyt vállalnak minimum, akkor az ellátást az éves felülvizsgálat után is folyósítják a részükre.
Forrásunk szerint a történetben a csavar azonban most következik.
Hiszen az egyik esetben már eleve beteg emberekről, többszörösen gerinc-műtöttekről, cukorbetegekről, epilepsziásokról, kisebb pszichiátriai betegséggel küzdőkről, szenvedélybetegekről van szó, akikről azonban a nemzeti rehabilitációs bizottság szakvéleménye kimondta: az egészségkárosodásuk nem éri el az 50 százalékot, tehát munkaképesek - eleveníti fel a tapasztalatait a levélírója.
A másik csoport pedig - nyilvánvaló módon - az idős kora miatt találna magának nehezen munkát.
Tehát az eddig szociális segélyben részesültek sok tízezres tábora most úgymond átkerült a járási hivatalokhoz, az fht-kategóriába, lényegesen megnövelve ezzel a munkanélküliek számát (korábban nekik nem volt kötelező tartani a kapcsolatot a munkaügyi központokkal), több munkakeresőt kell a központoknak így megmozgatniuk, ami lehetetlen, mert annyi közmunkahely nincs, más meg pláne - érzékelteti a változást a hivatali informátorunk.
Ezek az emberek hamarosan rá fognak jönni arra (maximum egy év múlva, a felülvizsgálatuknál), hogy nem tudták összeszedni a 30 nap kötelező munkaviszonyt, így megszűnik a segélyük. Három évre kizárják őket az aktív korúak ellátásából. S hiába lehet ezt a harminc napot alkalmi munkaszerződéses munkával, tanfolyammal, önkéntes munkával, közmunkával, illetve az elsőrendű munkaerőpiacon összeszedni - egyszerűen ennyi emberre kivetítve ez lehetetlen.
Persze a sajtó is csak akkor fog foglalkozni ezzel a témával, ha egy végsőkig elkeseredett ember öngyilkosságba menekül, és sajnos ennek meg is van a lehetősége - figyelmeztette a szakember.
A sok nyugdíj előtt álló ember hogyan szedjen össze harminc ledolgozott napot? Pedig ez a 22.800 forintos támogatás kritériuma, hiába van tapasztalatuk, tudásuk, de a koruk miatt, munkaerő-piaci szempontból esélytelenek. Magyarországon legtöbb településen, de még megyeszékhelyen sincs megváltozott munkaképességűeket - vagy nehezített munkavállalású egyéneket - foglalkoztató munkahely, ami tovább súlyosbítja a helyzetet - zárta sorait a levélírónk.
Egy elképesztő képet festett le nekünk a járási hivatalban dolgozó alkalmazott, és sajnos rendkívül hitelesen mutatja be a jelenlegi kormány politikáját, ahol csak a statisztikai mutatók számítanak, és az emberi sorsokon egyszerűen átlépnek.
Mindazonáltal reméljük, még idejében sikerül korrigálni a rendszeren, lehetőleg az összeomlás előtt, mindenesetre az óra ketyeg.