A pótmagánvádat az a - dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője által képviselt - Dukán Dániel terjesztette elő, akit annak idején, 2006. szeptember 20-án hajnalban egyetemistaként a Blaha Lujza tér környékén civil ruhás rendőrök megtámadtak, brutálisan megvertek, azt állították róla, hogy rendőröket dobált, ennek következtében őt gyorsított eljárásban első fokon 2,5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, közel 40 napot töltött előzetes letartóztatásban. A másodfokú bíróság 2 évre enyhítette a büntetését és a végrehajtást felfüggesztette, de pártfogói felügyelet alá került. A 2006 őszi elítélésekkel kapcsolatos, 2011-ben hozott semmisségi törvény jelentős részben Dániel esete miatt született és ennek nyomán elítélését megsemmisítették.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás perbeszédében hangsúlyozta: ügyfele nem vett részt semmiféle rendbontásban, ennek ellenére a Szentkirályi utca sarkán azzal a felkiáltással, hogy „Tüntető!”, Elfogni !", a rendőrök rátámadtak, leteperték, többször megütötték, és legalább egyszer fejbe rúgták, mielőtt elfogták volna. Rámutatott: a 2006-os elítélések semmisségéről szóló 2011. évi XVI. törvény törvényi vélelmet állított fel arra, hogy az ebben az időszakban "intézkedő" rendőrök vallomásai és jelentései nem feleltek meg a valóságnak. Ezzel szemben a bíróság a felmentő ítéletében azt mondta ki, hogy a rendőrök vallomásának teljesen mértékben hitelt lehetett adni a bántalmazott jogsértettével szemben és kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, hogy ők akár tettesként, akár pszichikai bűnsegédként elkövették a terhükre rótt bűncselekményt. A hamis vád és bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény pedig elévült velük szemben. Ezzel lényegében a 2006 őszi rendőrbűnök relativizálására került sor, közel 9 évvel a véres események után, az elszámoltatás ezzel ebben a körben sem valósult meg. Az ítélethirdetéskor érthetően indulatossá vált fiatalembert a bíró rendbírsággal fenyegette meg.
A pótmagánvádló úgy vélte, csak a szerencsén múlott, hogy nem lett nagyobb baja (a rendőri "intézkedést" kisebb-nagyobb zúzódásokkal és egy bevérzett szemmel sikerült „megúsznia”), ezért súlyos testi sértés kísérlete miatt kérte Sz. Tamás és B. Norbert elszámoltatását a bíróságtól. A vádlottak kezdettől fogva tagadtak és összezárták a sorokat a többi rendőrrel együtt, akiket meghallgatott a bíróság. Az orvosszakértő a perben pedig lényegében megerősítette Dukán verzióját: nem tudta kizárni, hogy sérülései az elmondottak szerint keletkeztek. Mint mondta, ököllel vagy könyökkel is fejbe vághatták a fiatalembert, de a rúgás sem zárható ki egyértelműen. Kifejtette, hogy a fejre, a szem környékére mért csapások miatt akár a szemét is elveszthette volna a fiatalember. A fiatalember a mai napig nem kapott sem kártérítést, sem kártalanítást a meghurcolások miatt. Megverése, ártatlanul történt elítélése és fogva tartása miatti kárigényét bejelentette az Emberi Jogok Európai Bíróságán, a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal szemben, a Magyar Állammal és a Fővárosi Törvényszékkel szemben is, de az állami szervek az egyezség elől eddig elzárkóztak, ezért pert kellett indítania, amelyben az első tárgyalásra nemrég került sor, amelyben a rendőrség mindent vitat.
A felmentő ítélet ellen a vádlottak terhére bűnösség megállapítás és büntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be a pótmagánvádló, így az ügy a Fővárosi Törvényszéken folytatódik.
Ez az ügy arra mutat rá, hogy a 2006-os rendőri erőszakkal kapcsolatos felelősségre vonási folyamatok még mindig nem záródtak le, még mindig vannak bűntetteikért meg nem büntetett rendőrök, illetve olyan áldozatok, akik az őket megillető jóvátételt még nem kapták meg.