Ha valaki a világ legnagyobb hajókatasztrófájával kapcsolatban értekezik, az rendszerint a Titanic pusztulásáról beszél. Való igaz, az Angliából induló óceánjáró története a maga 1.517 halálos áldozatával is tragikus esemény, de az akkor meghaltak majd hatszorosa veszett oda 71 évvel ezelőtt a lengyel partok közelében.
S hogy miért nem lett ez a gyászos történet olyan híres, mint amilyen Titanicé? Erre a kérdésre két válasz is van; egyrészt a Wilhelm Gustloff vesztét nem egy jéghegy, hanem egy szovjet tengeralattjáró okozta, másrészt a fedélzeten a bűnös nemzet tagjainak ezrei utaztak - többségükben nők és gyermekek.
A barbár vörös áradat 1945 elején érte el Poroszország területét, és egyre több vérfagyasztó beszámoló érkezett a "felszabadító" szovjetek civilekkel szembeni brutalitásáról.
A német vezetés döntött, és Karl Dönitz 1945. január 21-én kiadta a parancsot a Hannibal hadműveletre. Még most is nehezen fogható fel ésszel, de a német hadsereg - a légierő és a haditengerészettel vállvetve - a következő napokban 2,2 millió(!) embert menekített ki a háború poklából - az oroszok karmaiból.
(Kicsit aktualizálva a megemlékezésünket, Európát 2015-ben összesen nem érte el ennyi menedékkérő, mint amennyi menekültet a német hadsereg evakuált a keleti területekről 1945 elején).
Mivel Hitler parancsa szerint a férfiaknak az utolsó töltényig harcolniuk kellett az előretörő szovjettel szemben, elsősorban a nők, a gyermekek, illetőleg a sebesültek szállhattak fel a különféle személyszállító és kórházhajókra.
A Wilhelm Gustloffot is a menekültek szállítására rendelték, és elindulásakor becslések szerint mintegy 10 ezer ember zsúfolódott össze a fedélzeten, abban reménykedve, hogy így eljutnak a biztonságot jelentő Kiel kikötőjébe (egyébiránt Dániába és Svédországba is szállítottak menekülteket a németek).
A túlterhelt hajó január 3-án kora reggel futott ki Gotenhafenből, de célját nem érte el, mert este 9 órakor a részeges, becstelen Marinyeszko három torpedót is kilőtt a dermesztő hidegben úszó Wilhelm Gustloffra.
Egészen hihetetlen, de ugyanez a szovjet tengeralattjáró február 9-én kilőtte a General von Steuben kórházhajót is; az 5 ezer menekültből hatszázan élték túl a támadást. Marinyeszko néhány nap leforgása alatt 14 ezer ember halálát okozta - de mivel ők a bűnös nemzethez tartoztak, nemhogy hadbíróság elé nem került, de halála után 27 esztendővel, 1990-ben a kapitány magkapta a posztumusz "Szovjetunió hőse" kitüntető címet.
A bestiális kegyetlenséggel meggyilkolt nők és gyermekek sorsa természetesen tabutéma lett, még Németországban is, és bár a fejekből talán ki lehetett törölni, de a lelkekből soha - a Wilhelm Gustloff tragédiája csak egy azon kibeszélhetetlen titkok közül, amelyek tudattalanul ugyan, de szétfeszítik az egyesült Európa ábrándját.
Hazugságra nem lehet várat építeni.