Aki a héten a Várba látogatott, annak feltűnhettek az Oroszlános kapu közelében zajló, friss építési munkálatok. Ugyan a hivatalos megerősítés még várat magára, de ha a palota és környezetének Hauszmann Alajos által megálmodott, egykori struktúráját összevetjük a jelenleg futó, több milliárdos felújítási projekt látványterveivel, ill. a miniszterhelyettesi nyilatkozatokkal, akkor egész jól kikövetkeztethető, hogy az egykor a Csikós udvart és a Hunyadi udvart összekötő lépcsősor, valamint a darabont testőrségnek a várpalota őrzésével és a díszszolgálat ellátásával megbízott része számára kialakított laktanya kerülhet vissza méltó helyére.
Funkcióját tekintve a Főőrségi épület jövőbeli szerepe egyelőre még nem tisztázott, de a Stöckl-lépcsővel újabb gyalogos közlekedési lehetőség nyílna meg a palota felé, melyre a Vár körüljárhatóságának, elérhetőségének egyszerűsítése miatt hatalmas szükség van. Bár az eddig nyilvánosságra hozott látványterveken nem szerepel az egykori várfelügyelői házról (Stöckelgebäude) elnevezett közlekedési útvonal, megépítéséről már több alkalommal is szó esett.
Legutóbb például ez év májusában, amikor a kormányzat arról határozott, hogy a Lovardával és a Főőrségi épülettel együtt gyorsított közigazgatási eljárás keretében épülhet meg. Ennek jelentősége, hogy a projekt kikerülhet az olyan – ebben az esetben nyilvánvalóan felesleges időhúzásnak számító – eljárások hatálya alól, melyek azt vizsgálnák, az épületek beleillenek-e Budapest városképébe.
A mostani építkezés és a korábban felvázolt látványtervek között annyi ellentmondás fedezhető fel, hogy az eddigi koncepció az eredetinél északabbra helyezte volna a laktanyát, és a teret nagymértékben szűkítő épülettömeg helyett két balusztrád sorral zárta volna le a Hunyadi udvart, mely vizuálisan szellősebb, mégis harmonikus összhatást keltene. Egyelőre azonban nem tudni, mennyiben módosult, ha módosult egyáltalán, ez az elképzelés.
Mind a Főőrségi épületet, mind a Stöckl-lépcsőt a Vár kommunista szellemiségben zajló átalakítási munkálatai során bontották el, a '60-as, '70-es években, holott ez egyik esetben sem lett volna indokolt. Az ostrom során az épületekben „csupán” 30% körüli kár keletkezett, ám építészeti stílusuk és funkciójuk nem felelt meg a „helyreállítási” munkálatoknak irányt szabó elképzeléseknek.
T. T.