Kovács a Quaestor-ügy társadalomra rakott terhét azzal érzékeltette, mintha minden magyar ember, csecsemőtől az aggastyánig, fejenként 18 ezer forintot dobna be a közösbe, hogy a 32 ezer Quaestor-károsult megkapja a pénzét.
Amíg a bankok és a magyar állampapír 2-3 százalékos hozamot tudott fizetni, mert ez volt a reális kamathozam, addig volt egy cég, amely 8-10 százalékot fizetett – mutatott rá, hozzátéve, hogy a magasabb hozamnak nyilván magasabb kockázat volt az ára. Kovács Levente közölte, a quaestoros ügyfelek papírjaira normál betűmérettel rá volt nyomtatva, hogy sem az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), sem a Befektető-védelmi Alap (Beva) garanciája nem vonatkozik rájuk.
„Nem is tartom etikusnak, hogy valaki azt kéri, hogy őt kárpótolják, ha nem volt biztosítása” – vélekedett a főtitkár.
Mint kifejtette, az elmúlt években jó volt a 10 százalékos hozam, ami „mindenféle realitást messzemenően nélkülözött”, amikor azonban a kockázat másik oldala következik be, akkor őket teljes mértékben kárpótolják. Ez – mondta Kovács – olyan szinten etikátlan, hogy a bankszövetség álláspontja szerint nem lenne szabad ezt a terhet a társadalomra rárakni 32 ezer „meglehetősen jómódú” ember érdekében.