Ha megkérdezik tőlem, hogy szerintem mi várható tíz vagy húsz év múlva Európában, nekem mindig ez a videó jut az eszembe. Több millió afrikai és ázsiai bevándorló árasztja el a kontinenst. Véres polgárháborúk, vallási konfliktusok és zavargások tépik Európa országait, iszlám dzsihadisták fűtik a tömegeket, a gyenge és korrupt liberális kormányok pedig egymás után buknak el, miközben a terrortámadások mindennapossá válnak. Dél-Franciaországban kikiáltják az iszlám államot, amelyen keresztül még több radikális szervezet veti meg a lábát Európában, hogy a „hitetlenek” ellen induljon harcolni. Az Európai Unió bevándorlási és menekültügyi politikája Közép-Európába is juttat bevándorlókat, akik a társadalom perifériáján nyomorban tengődő cigánysággal „együtt” okoznak erősödő konfliktusokat. Európa lassan megbénul, a közlekedés leáll és nagyvárosok válnak a káosz áldozatává. A videó szerint a nacionalista kormányzású Lengyelország és Magyarország lehetnek az európai lakosok utolsó bástyái, ellenállva a bevándorlásnak. A videó szövege a multikulturalizmust és a toleranciát nevezi meg bűnösnek Európa bukásáért, majd azt is közli: „most még sokan nem értenek egyet ezzel a videóval, de több tényező is alátámasztja ezt az előrejelzést”.
A muszlim és fekete afrikai nők több gyermeket szülnek, így a bevándorlók száma egy generáció alatt megkétszereződhet. Franciaországban már jelenleg is ezrek élnek külvárosi gettókban, közülük sokat a rendőrség sem tud ellenőrizni, a gyenge kormányok semmit sem tesznek a zavargásoktól félve. A bevándorlás mellett baloldali és szélsőbaloldali csoportok tüntetnek, ahol azonban tömegével jelennek meg a migránsok, ott nő a bűnözés és az erőszak is. 2030-ra a Föld népessége elérheti a kilencmilliárd főt, Afrika túlnépesedik és milliók akarnak majd Európába vándorolni. A nagyvárosok egyre inkább afrikai és muszlim többségűvé válnak. Az Európai Unió újra el akarja osztani a migránsokat bevándorlási kvóta segítségével. „Valóban ezt a jövőt akarjuk?” – teszik fel a videó készítői a kérdést.
A videó 2012-ben került fel a YouTube-ra, három évvel azelőtt, hogy a migránskrízis eddigi tetőzése minden európai számára tapasztalhatóvá vált volna. Ami 2012-ben sokak számára még abszurdnak és „rasszista szélsőjobboldali” víziónak hathatott, az mára kínzóan kézzelfogható fenyegetés. A videó képsorai a szemünk előtt elevenednek meg és egyre reálisabb jövőképet festenek Európa nemzetei számára. A kérdés azonban továbbra is nyitott: tényleg ezt akarjuk? A válasz egyszerűbb, mint a megoldás, vagyis a hogyan kerülje el ezt a sorsot Európa? Mert ahhoz, hogy a jövőt megváltoztassuk, egy totális paradigmaváltásra lenne szükség. A liberális, multikulturális, a hagyományokat, a tradíciókat háttérbe szorító és az individualizmust a nacionalizmussal szemben hirdető, a mindent csak olcsó munkaerőben mérő világkép elpusztítja a kontinens országait. Ennek a világképnek a politikai torzulása az Európai Unió. Ugyanakkor egységes Európa nélkül sem kerülhető el a bukás. A kerítésekkel való elbarikádozás és az erősebb nemzetállamok ellenállása csak ideig-óráig késleltetheti a káosz és a zűrzavar terjedését. Ha az Európai Unió meghatározó, de liberális útra „tévedt” államai csődöt mondanak, az magával fogja rántani a „túlélő” nemzetállamokat is. Az európai országok szimbiózisát hosszú évszázadok formálták, és egyfajta egymásrautaltság alakult ki, amely szükségszerűvé teszi a társadalmi, politikai és gazdasági kihívásokkal, fenyegetésekkel szembeni integrációt. Európa csak egységesen lehet erős. De az Unió helyett olyan föderáció létrehozása indokolt, amely nem számolja fel, hanem inkább támogatja a nemzeti identitás megőrzését és erősítését, emellett az európai kultúrkör elfogadását kényszeríti, illetve teszi általános érvényűvé minden más kultúrkörből érkező idegen számára, aki átlépi a kontinens határait. Az új Európai Föderációnak meg kell őriznie a nemzetállamok közötti gazdasági, kereskedelmi együttműködéseket, a terrorizmus megfékezésére és felszámolására pedig közös biztonságpolitikát kell szorgalmaznia, továbbá önálló, egységes külpolitikára van szükség, ami azonban független az Egyesült Államoktól, de egyenlő súlyú partnere a többpólusúvá váló világrend hatalmainak.
Ha megkérdezik tőlem, hogy milyen Európát szeretnék látni tíz vagy húsz év múlva, akkor én egy ilyen Európai Föderációban látom a kontinens országainak életképes jövőjét.
(Megjelent a Bar!kád hetilap 8. évfolyam 16. 2016. április 21-i számában.)