A Financial Times és a Politico is cikket közölt arról, hogy kik a győztesei, illetve a vesztesei az Európai Tanács tisztújításról döntő ülésének.
Macron, a „régi” Európa és a nők győztek
A Financial Times a zárt ajtók között zajló megállapodások győztesei közé sorolta Emmanuel Macron francia államfőt, mivel a francia Christine Lagarde kapja az EKB-t, illetve a liberális szövetséges Charles Michel az Európai Tanácsot, plusz Macron volt Ursula von der Leyen bizottsági elnökségének fő hajtóereje is. A francia államfő azt is megjegyezte az uniós csúcs után, hogy mind a négy új, csúcspozícióra javasolt személy folyékonyan beszél franciául.
Győztesnek tekinthető a „régi” Európa is, a Financial Times szerint főleg Belgium. Hiába volt téma a földrajzi egyensúly az Európai Unióban, a „régi” Európa fog uralkodni. Egyetlen olyan ország sincs a megállapodás-csomagban, amely 1990 után csatlakozott az Európai Unióhoz. A Financial Times arra is emlékeztetett, hogy Charles Michel a harmadik olyan ET-elnök, akit megválasztottak (a korábbiak automatikusan a soros kormányfők voltak), és az első is belga volt (Herman Van Rompuy). Charles Michel esetében a Politico megjegyezte, hogy csúnyán elvesztette a belga parlamenti és a májusi EP-választást is, most mégis a valaha volt legfiatalabb ET-elnök lesz.
A Financial Times a nőket is győztesnek tartja, mivel a két legbefolyásosabb posztot nő kapta, ráadásul mindketten első nők az adott tisztségben. Christine Lagarde és Ursula von der Leyen kapcsán a Politico a feministák győzelmét emelte ki.
A Politico szerint az ET javaslata előnyös lehet az uniós külpolitikának is:
A Politico győztesnek tekinti még a davosi Világgazdasági Fórumot, melyen gyakran vesznek részt a csúcspozíciók várományosaként megnevezett politikusok. A lap a dinasztiákat és a bankokat is megemlítette, előbbit azért, mert Ursula von der Leyen és Charles Michel is politikuscsaládból származik, míg Christine Lagarde a francia bankoknak lehet kedves.
Akiknek nincs okuk ünnepelni, de azért lehetne rosszabb is
Se nem vesztes, se nem győztes Angela Merkel német kancellár, aki túlélte a lázadást az Európai Néppártban, és a védelmi minisztere lehet az EB-elnök, továbbá Lagarde-ot is kedveli, de otthon, Németországban megharagudott rá a koalíciós partner, a német Szociáldemokrata Párt (SPD) a Spitzenkandidat-rendszer ejtése miatt.
A Politico megjegyezte, hogy Angela Merkel első és második EB-elnök jelöltjét is félredobták, illetve az Európai Néppárton belüli lázadás meglepően hangos és nyilvános volt. Merkelt a német média is támadja, amiért félretette a Spitzenkandidat-rendszert, emellett nem szavazhatott igennel a védelmi miniszterére a szociáldemokraták haragja miatt. De mégiscsak egy közeli szövetségese lehet az EB elnöke, szóval kérdés, hogy tervezetten vagy csak a szerencse útján, de a végeredmény jó neki.
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök sem lehet teljesen elégedett: külügyminiszterének megszerezte a főbiztosi posztot, ám Josep Borrell alkalmassága kérdéses, hiszen 72 évesen kell majd rengeteget utaznia, továbbá a kelet-európai diplomatáknak nem tetszik, hogy ő hozott tető alá egy ellentmondásos megítélésű orosz-spanyol kiberbiztonsági megállapodást. Ezen kívül e poszt miatt Sánchez feladta, hogy egy szocialista szerezze meg az ET-elnökséget. Pártcsaládjában bírálják azért is, amiért nem szerzett csúcspozíciót Frans Timmermansnak.
A visegrádi országok vesztettek
A vesztesek között említette a Financial Times az egykori Hanza-szövetség országait, ugyanis egyetlen északi ország sem kapott csúcspozíciót. A Politico is kitért erre a régió kapcsán, azt is hozzátette, hogy már az Európai Néppárt csúcsjelölt-választásán is alulmaradtak, legfeljebb a dán Margrethe Vestager kaphat a korábbinál komolyabb szerepet az Európai Bizottságban.
A visegrádi országok bár sikeresen blokkolták Frans Timmermanst, de hosszútávon a diplomáciai erőfeszítéseikkel nem sok eredményt mutathatnak fel. Nem lesz kelet-európai csúcspozíció és az általuk favorizált jelölt - Michel Barnier - sem járt sikerrel.
A V4 és Olaszország sikeresen blokkolta Timmermanst, Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár egyenesen úgy fogalmazott, hogy megbuktatták.
A Zöldek az eddigi legjobb eredményüket érték el az EP-választáson, de nem tudják érvényesíteni az érdekeiket. Ska Keller, a Zöldek társelnöke nem szerezte meg az EP-elnökséget sem (csak harmadik lett a nyertes David Sassoli és Jan Zahradil mögött).
Martin Selmayr, az Európai Bizottság főtitkára, Jean-Claude Juncker mögött a valódi erő volt, most azonban a napjai meg vannak számlálva. Többek között azért is, mert az uniós szokásjog szerint a bizottsági elnöknek nem lehet honfitársa a főtitkár. Martin Selmayr német, ahogy Ursula von der Leyen is.
Érthető okokból a Politico vesztesnek tartja Manfred Webert, aki hiába nyerte meg az Európai Néppárttal a választást, nem lett belőle EB-elnök, most pedig abba a megalázó helyzetbe került, hogy frakcióvezetőként kell győzködnie a képviselőcsoportját: támogassanak egy másik németet az általa megcélzott csúcspozícióra.
A vesztesek táborát gyarapítja a bolgár Kristalina Georgieva és a holland Guy Verhofstadt: egyikük sem szerzett csúcspozíciót, de Georgieva továbbra is a Világbank elnöke, Verhofstadtnak már a frakcióvezetői pozíciója sincs meg.
A Politico a Balkánnak sem sok jót jósolt: Emmanuel Macron ugyanis közölte, hogy blokkolja az Európai Unió bővítését, amíg nem reformálják meg a döntéshozatali folyamatokat. Josep Borrell országa, Spanyolország meg nem ismeri el Koszovót, és minden bizonnyal aligha lesz elfogulatlan a szerb-koszovói közvetítésben.
A Politico azt is hátrányként rója fel, hogy nem történt generációváltás az uniós politikában, a 43 éves Charles Michel a legfiatalabb a csúcspozíciókra jelöltek között.