(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Régóta várt esemény történt meg június elsején. Megkezdte ugyanis működését az Európai Ügyészség (EPPO) az uniós pénzek védelme érdekében. Éppen ideje volt – mondhatnánk, csakhogy nem az Európai Unióban élnénk, ha nem lenne ismét egy csavar a történetben. Ugyanis a csatlakozás önkéntes volt, és éppen az EU-s források megcsapolásából Magyarországon diktatórikus rendszert építő Orbán-kormány nem csatlakozott.
Keresve sem találhattak volna ideálisabb embert a munkáját június elsején megkezdő Európai Ügyészség (EPPO) élére a román Laura Codruţa Kövesinél. A korábban saját hazája korrupcióellenes ügyészségét vezető Kövesi ugyanis olyan személy, aki valóban bizonyított. A sokszor eufemisztikusan csak „bizánciasként” aposztrofált, súlyosabbnál súlyosabb korrupciós láncolatokat kitermelő román közéletben ugyanis nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy valaki a legbefolyásosabb politikusokkal is szembeszálljon. Kövesi pedig nem csak szembeszállt azokkal, akik az elmúlt évtizedekben súlyosan megkárosították a román államot, de sorra juttatta őket rács mögé. Talán megkockáztathatjuk, hogy ha valaki ebben a közegben ilyen bátran helyt állt, annak az Európai Ügyészség munkája szinte jutalomjáték lesz.
Bár Luxemburg nem Bukarest, a feladat most sem lesz kicsi. A 22 ország részvételével elinduló nyomozóhatóságnak a hozzá csatlakozó államok területén kell majd az olyan bűncselekményeket kivizsgálnia, mint a pénzmosás, a korrupció, vagy éppen az áfacsalás, amennyiben ezek érintik az uniós forrásokat. Mindez pedig nem éppen kis értéket tesz ki: az adatok szerint csak 2019-ben 460 millió euró értékben történtek ilyen csalások, az uniós helyreállítási alapok felhasználásával pedig ez az összeg a következő időszakban még tovább nőhet.
Szép feladat, ám az ördög – ahogyan az Európai Unióban általában – a részletekben rejlik. Az Európai Ügyészséghez ugyanis nem volt kötelező a csatlakozás az EU-s országok számára, a kimaradás lehetőségével pedig öt tagállam élt is. Dánia, valamint Írország számára a bel- és igazságügyi kérdésekben nyitott a kimaradás lehetősége, Svédország pedig csak jövőre szeretne csatlakozni az ügyészség munkájához. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a fenti három ország közül egyik sem épp a korrupcióról híres, és nem is tartoznak az EU-s források fő haszonélvezői közé. Érdekesebb a csatlakozást egyáltalán nem tervező Lengyelország és Magyarország esete, ez a két állam ugyanis óriási pénzeket kap az EU-tól.
Lengyelország esetében a kimaradás oka valószínűleg politikai: bár az országot kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) az elmúlt években rengeteg kritikát gyűjtött be egyre autoriterebb módszerei miatt, ellentétei az uniós szervekkel főleg ideológiai jellegűek. Mindent elborító korrupcióról Lengyelországból nem értesültünk.
Nem így Magyarországról, ahol az egyre nyíltabban diktatórikus módszerekkel fellépő, az ellenzékét módszeresen ellehetetlenítő és a független intézményeket felszámoló Orbán-rezsim bár szeretné azt mutatni, hogy Brüsszelben ideológiai és világnézeti kérdések ügyében csatázik, a valóság az, hogy Orbán egy velejéig korrupt rendszert épített ki, amit éppen az EU-s források megcsapolása által tart fenn. Ma Magyarországon a korrupció nem egy hiba, hanem a rendszer maga. Nem elég, hogy Orbán legszűkebb körei és kedvenc oligarchái közvetlenül is a saját zsebüket tömik az uniós forrásokkal, de az EU-s pénz mára szinte fizetőeszközként funkcionál azok felé a vidéki kiskirályok felé, akik az emberek megfélemlítésével és megzsarolásával szállítják a Fidesznek a szavazatokat – cserébe pedig a térségüknek szánt fejlesztési pénzeket magáncélra használhatják. Nem csoda, hogy Orbánéknak eszük ágában sincsen csatlakozni az Európai Ügyészséghez.
A hivatalos indok persze az, hogy a magyar ügyészi rendszer teljesen elegendő a csalások megelőzésére. Csakhogy aki kicsit is ismeri Magyarországot az tudja, hogy Polt Péter legfőbb ügyész, a Fidesz korábbi tagja és képviselőjelöltje valójában Orbán politikai kinevezettje, akinek esze ágában sincs párttársainak ügyei után vizsgálódni. (Mennyivel elmésebb ez a rendszer, mint a bírók lecserélgetésével operáló lengyel modell, hiszen ha az ügyészt nem érdekli egy ügy, akkor már mindegy is, hogy kik a bírók, úgysem kerül eléjük semmi – álmélkodhatunk el a Fidesz ravaszságán).
Így viszont, bármennyire is örülünk Laura Codruţa Kövesi munkájának, és az Európai Ügyészségnek, joggal lehet hiányérzetünk, hiszen éppen a legnagyobb tolvajt hagyják futni. Ismerve az európai integráció történetét, érthető is, hogy miért nehéz fellépni a Magyarországon burjánzó korrupció ellen. Az EU ugyanis alapvetően az abban részt vevő államok becsületes és jóhiszemű hozzáállásán alapulva jött létre. Az alapító atyák és az azóta kiépült intézményrendszer pedig aligha számított arra, hogy valaki csak azért akar majd az EU tagja lenni, hogy a szervezetet politikailag bomlassza, pénzügyileg pedig kizsebelje.
Sajnos Orbán Viktor pontosan ezt teszi. Bármennyire is nehéz, ideje elgondolkodnunk azon, hogy hogyan állítsuk meg az ilyen politikusokat, amíg nem késő.
(Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő írásának eredeti, angol nyelvű változatát itt olvashatja.)