Ez akár még össze is jöhet: így lehet az Európai Unióból európai bérunió

Igen könnyen az Brüsszel elé kerülhet az egyenlő munkáért egyenlő bért elve.

Vona Gábor arról beszélt, hogy az "európai bérunió" erkölcsileg igazságos, jogilag megvalósítható, gazdaságilag hasznos. Másrészt véleménye szerint az a Közösségnek sem áll érdekében, hogy a térségünkben egy szociális válság alakuljon ki az elvándorlás miatt. Az elmúlt két és fél évtizedben a kelet-közép-európai országokból 20 millióan indultak el nyugatra, aminek az egészségügyre, az oktatásra, az államigazgatásra, a nyugdíjrendszerre és persze a népszaporulatra is hatása van.

Ennek fényében egyáltalán nem lenne meglepő, ha hazánknak sikerülne legalább további hat tagállamot szövetségbe állítani ebben az ügyben (a visegrádi országok mellé elég felsorakoznia a Romániának, Bulgáriának és Horvátországnak).

Bár az EU-nak számos hibája van, de valójában egy eszköz, amit egyelőre a multinacionális cégek lobbistái jobban tudnak használni, mint a nemzeti parlamentek Brüsszelbe, Strasbourgba akkreditált politikusai.

Összesen 1 millió aláírást kell összegyűjteni a kezdeményezőknek. Nézzük, hogyan is zajlik ez a folyamat, (ami egyébként egyáltalán nem ritka dolog - sőt, tavaly nyáron lapunk is kampányolt egy európai kezdeményezés mellett; a Stop TTIP! akciót végül több mint 3,2 millió uniós állampolgár támogatta. S bár az Európai Bizottság végül elutasította azt, ám az Európai Parlamentnek (EP) nyílt meghallgatást kellett tartania, miközben az EU-USA szabadkereskedelmi egyezményről a civilek végleg lerántották a leplet az európai közvélemény előtt. A StopTTIP! azért is figyelemreméltó, mert azt komoly politikai erő és média nem támogatta Európában).

Rendszerszintű változás kell! Kivándorolnak a dolgos magyarok

Elsősorban az iskolázott fiatalok, azon belül a munkaerő-piaci szempontból legfontosabb szakmunkások és a diplomások hagyják el az országot - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Intézetének tanulmányából. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a járulékcsökkentés önmagában még nem elégséges megoldás a munkaerőhiányra. Rendszerszintű változásokra van szükség.

Az európai polgári kezdeményezés jogalkotási javaslat előterjesztésére kéri az Európai Bizottságot olyan ügyekben, amelyekkel kapcsolatban az Unió hatáskörébe tartozik a jogszabályok alkotása (ez a bérezés esetében megállja a helyét). A polgári kezdeményezést a 28 (27?) uniós tagország közül legalább 7-ből származó, legkevesebb 1 millió uniós polgárnak kell támogatnia. Minden ország esetében vannak minimum kvóták: Magyarországon legalább 15.750 állampolgárnak kell szignóznia a kezdeményezést (ez a szám Németországban 72 ezer).

  1. Polgári bizottságot kell felállítani: amely legalább 7 olyan uniós polgárból áll, akik állandó lakóhelyük szerint legalább 7 különböző tagállamot képviselnek.
  2. A kezdeményezés nyilvántartásba vétele az EU megfelelő internetes felületén (érdekesség: a cím legfeljebb 100 karakter lehet) - max. 2 hónap.
  3. Igazolni kell, hogy megfelelő az online gyűjtési rendszer - max. 1 hónap.
  4. Kezdődhet a móka! Online és/vagy papíron maximum 12 hónap alatt össze kell gyűjteni legalább 1 millió aláírást.
  5. A támogató nyilatkozatok ellenőrzése a következő lépés - ez tagállami szinten zajlik, és maximum 3 hónapig tarthat.
  6. Ha minden rendben, a szervezők benyújthatják az aláírásokat az Európai Bizottság elé.
  7. És most ugrik a béremeléses majom a vízbe - erre egyébként 3 hónapja van. Ugyanis megkezdődik a kezdeményezés vizsgálata:
  • a Bizottság fogadja a szervezőket, akik ismertetik a feltett kérdéseket;
  • a szervezőknek lehetőségük van az EP-ben nyilvános meghallgatáson ismertetni kezdeményezésüket;
  • ezután a Bizottság hivatalos választ ad, hogy támogatja-e a kezdeményezést. Amennyiben igen, akkor megindul a jogszabály alkotási folyamat. Amennyiben elutasítja azt, akkor viszont döntését köteles közlemény formájában, "egyértelműen" megindokolni.

Ebben az esetben pedig arra kellene indokot találnia, miért nem támogatja, hogy egyenlő munkáért, egyenlő bért kapjanak az uniós állampolgárok.

Láthatjuk, ez viszonylag egy hosszú folyamat, idő bőven van arra, hogy szövetségeseket találjon a kezdeményező - tagállami és brüsszeli szinten.

Zárszóként: bár a StopTTIP! kezdeményezést elutasította az Európai Bizottság, azonban egyrészt állást kellett foglalnia a kérdésben, másrészt a civil ellenállás végül odavezetett, hogy az Egyesült Államokkal nem kötötték meg a szabadkereskedelmi egyezményt, és nyilvánvalóvá vált, hogy az európai elit, és az őket kiszolgáló kormányok, szembemennek a saját állampolgáraikkal. Aminek több országban is súlyos következményei lettek belpolitikai téren.

Itt az újabb esély az EU megváltoztatására.