A napirendi pontokat előzetesen vizsgálva a kevésbé vájt fülű érdeklődő is izgalmas vitára számíthatott, hiszen eddig még egyetlen országban sem sikerült maradéktalanul megoldani egyik kérdést sem, éppen ezért bíztunk a magyar parlament fideszes többségének tisztánlátásában.
Fél év múlva minden oké
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény a hatósági bevételek rendezésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4020) részletes vitájával kezdte meg a munkát a bizottság.
Bár a kijelölt célkitűzés nemes, de a módosító indoklásában azért egy kicsit anyagiasabb szempontok is előtérbe kerülnek.
Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkára, mint beterjesztő elmondta, hogy a végrehajtási keretrendszerről szóló törvény módosításának szükségességét az uniós jogi szabályoknak való megfelelési kötelezettség, valamint az elmúlt évek jogalkalmazói gyakorlatának megfelelő egyszerűbb és átláthatóbb szabályozás kialakítása indokolja.
Szerinte ezzel átláthatóbb lesz a rendszer, hiszen eddig a fluorgázokkal kapcsolatos szabályozás, az adatnyilvántartási és adatkezelési kötelezettség jelentős terhet és figyelmet kíván a Nemzeti Klímavédelmi Hatóságtól.
Ez az adatbázis kezelés elengedhetetlenné teszi egy díjfizetési rendszer bevezetését - hangsúlyozta az államtitkár.
Helyben vagyunk.
Összegezve, az államtitkár által elmondottakat: egy olyan átlátható, rendezett és nyilvántartható rendszert akarnak létrehozni, amivel regisztrálni lehetne a károsanyag-kibocsátást, csakhogy ennek érdekében egy felügyeleti díjrendszert vezetnének be, azaz rossz májúan nevezhetnénk ezt egy pénzbeszerzési eljárásnak is.
Nos, az ellenzéki képviselők is ezen a csapásirányon kezdték meg a támadást.
Sallai R. Benedek (LMP), a bizottság elnöke, arra hívta fel a figyelmet, hogy visszásnak tűnik ez az elképzelés, főleg miután lebontotta a kormány az önálló környezetvédelmi felügyeletet.
A Jobbik szakpolitikusa, Kepli Lajos egy kapkodó, következetlen jogalkotási gyakorlat példájának nevezte a minisztérium által benyújtott javaslatot, külön kiemelve, hogy a módosítót kedd éjszaka kapta meg a bizottság, szerda reggel küldték szét a tagok között, míg délelőtt már szavazni is kellett róla.
Szabó államtitkár azonban csak próbálta győzködni arról a makacskodó ellenzéki képviselőket, hogy pusztán segítő szándékú a kormány javaslata, éppen ezért fél vagy egy év múlva szíves örömest eljön a bizottság elé újra, és beszámol arról, hogy mennyivel csökkent a hazai károsanyag kibocsátás a díjfizetés bevezetése után.
Ezt a magas labdát persze egyből lecsapták: ezek szerint a Fidesz félév alatt megállítja a klímaváltozást?! De Sallai szerint ez a rövidtávú gondolkozás is nyilvánvalóan azt bizonyítja: a módosító egyszerű pénzlenyúlás.
Mindenesetre, a bizottság fideszes többsége elfogadta az indítványt, szóval láss csodát világ! - minden jóra fordul.
Egy államtitkár a Jobbik mögött
A kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló határozati javaslat (H/3883) vitája már keményebb diónak ígérkezett, hiszen manapság igen nehéz egy fideszes és/vagy kormányzati potentáttal úgy beszélni a paksi bővítés kérdéséről, hogy ne az legyen a második mondat: nem történt titkosítás.
Nem tett másként Aradszki András, az NFM államtitkára sem.
A folyamatnak még csak az elején járunk, egyelőre egy nemzeti politikát kell megalkotni, ami aztán összefoglalja a nemzeti program kidolgozásához és végrehajtásához alkalmazandó alapelveket, illetve bemutatja a jelenlegi helyzetet, ezen belül a radioaktív anyagok és az atomenergetika alkalmazását, a szabályozási és intézményi kereteket, valamint a radioaktív hulladékok osztályozásának szabályait.
A kormány szándéka, hogy ez az országban képződött és képződő összes radioaktív hulladékra és kiégett üzemanyagra egyaránt vonatkozik, keletkezésüktől a végső elhelyezésükig, figyelembe véve a nukleáris létesítmények leszerelését is.
A vita ezen a ponton keresztúthoz érkezett. Egyrészt megkezdődött a „titkos-nem titkos csata”, másrészt annak firtatása is, hogy vajon létezik-e az az 1.600 (azaz ezerhatszáz) milliárd forint, amely az MTA szerint szükséges majd a radioaktív hulladék kezelésére.
Az államtitkár szerint az 1.600 milliárd jelen értéke 672 milliárd, amiből 240 milliárd már meg is van, majd megígérte, hogy a következő ötven évben lesz még több pénz is erre a célra. Majd ezután, megrökönyödést kiváltva, a Jobbik mögé bújt az ellenzéki össztűz elől – mondván, a nemzeti párt az egyetlen frakció, amely támogatja a kormányt a nukleáris bővítés ügyében.
Ezt viszont Kepli Lajos cáfolta: azt ugyan elismerte, hogy a legerősebb ellenzéki erő következetes módon kiállt a bővítés mellett, a Fidesz titkosítását azonban a Jobbik is elutasította.
A szakpolitikus azzal is vitatkozott, hogy a szakma egyöntetűen támogatná a kormány politikáját, véleménye szerint a helyeslők elsősorban azok közül kerülnek ki, akik a kabinet pénzcsapjaihoz vannak bekötve, mások pedig egzisztenciális félelemből nem mernek ellentmondani a kormány döntésének.
Ezzel elszabadultak az indulatok.
Aradszki ellőtte a már idézett „normális gondolkozásra” felszólító mondatot, majd az egész vitát színtiszta demagógiának nevezte. Ellenzéki képviselők szerint a kormány propagandája hiányolja a szakmai szempontokat, szerintük erre kiváló példa L. Simon László örökbecsűje: az éjszaka nem süt a nap című megfigyelés.
Tanulság?
Nehéz elképzelni, milyen (politikai, társadalmi) változásra van ahhoz szükség, hogy érdemben is lehessen vitatkozni a paksi bővítésről, azt viszont valóban megköszönnénk, ha az Orbán-kormány egy éven belül megállítaná a klímaváltozást.