Nem egyedül Franciaországgal, hanem Európával, az európai civilizációval ekképpen Magyarországgal szemben is. Ma Párizs, holnap Berlin, holnapután Budapest. Nem csupán azért vagyunk szolidárisak a párizsiakkal, mert minden emberi lélek érték, minden legyilkolt test az emberiség közös tragédiája, hanem mert érezzük, hogy ez az iszonyat akár itt is megtörténhetett volna és meg is történhet akármikor…
Itt az ideje, hogy megszülessen Európa, az európai nép, az európai szabad nemzetek népe. Itt az ideje, hogy ez a soknyelvű, sokkultúrájú, de egyívású európai nép elkergesse a brüsszeli elefántcsonttoronyból azokat, akik a saját állampolgáraikat képtelenek megoltalmazni. Itt az ideje elfogadni, hogy a XXI. századi népvándorlás tömegeiből a közös határvonalon kell kiszűrni azokat, akiket menekültként befogadunk és azokat, akiket terroristagyanús személyként nem. Meg kell oldani, akárhogy is. Itt az ideje mindezen lépéséknek, mert ha az európai nép még több sebet kényszerül elszenvedni, akkor egy idő után nem fog válogatni. Elszabadulnak a nem kívánt indulatok, és ez a nép kíméletlenül, kegyetlenül megtorolja a sértést. Nem ezt akarjuk.
Az Iszlám Államot, az al-Kaidát és a többit le kell gyilkolni. Teljesen tökmindegy, hogy melyik nagyhatalom érdekeit szolgálják ezek a terrorszervezetek, mert nekünk nincs szükségünk egyetlen elmebeteg tömeggyilkosra Palmyrában sem, Egyiptomban sem, Párizsban sem…
Ma mindannyian párizsiak vagyunk, nem feledhetjük a halottainkat, ma gyászolunk, az asszonyok, a gyermekek sírnak. De amikor holnap felkel a nap, akkor, ha nem is egyként, de együtt kell odaállnunk a képletes frontvonalra, ha szükséges, akkor a tényleges harcmezőre is!