Portálunk is többször foglalkozott már a témával. Emlékezhetünk, a nagy vihart és derültséget okozó napsugáradótól kezdve, a magyar szénbányászat lezüllesztésén keresztül, egészen a paksi bővítésig, számos alkalommal kellett megállapítanunk, hogy egy tudatos folyamat során építik le a környezetvédelmet.
Hogy mi ennek az oka?
Sajnálatos módon, ugyanúgy, mint a közélet minden más területén, a pillanatnyi haszonszerzés, a kormányközeli baráti kör rövid távú anyagi igényeinek minél gyorsabb és hangsúlyosabb kiszolgálása vezeti a döntéshozókat. Csakhogy a környezetvédelem, az energetika, egészen más kávéház, itt komolyabb társadalmi következményekkel kell számolni, szemben a Simicska-féle kiszorítósdival.
A rendszer leépítésének egyik látványos metódusa a nemzeti parkok kivéreztetése, ami szép lassan és csendben, de kíméletlen precizitással zajlik. A kormányzati csapás két irányból érkezik. Egyrészt elvonja az 1.200 hektár feletti birtokok esetében a földalapú támogatást, ami bár jól hangzik, és lehet úgy kommunikálni, hogy ezzel is nagybirtokosokat szorongatja a Fidesz, ugyanakkor ez az intézkedés 2,3 milliárd forintos bevétel kiesést jelent a tíz nemzeti park költségvetésében. A másik agyrém szerint a kormány 50.000 hektárnyi védett területet von el a nemzeti parkok vagyonkezeléséből, és átadja a Nemzeti Földalapkezelőnek (NFA). Azonban ezeket a földeket korábban haszonbérleti szerződéssel adták ki, így ettől a bevételtől is elesnek az igazgatóságok.
Első hallásra hihetetlennek tűnnek ezek az intézkedések, de látni fogjuk, végül is igen könnyen megmagyarázhatóak.
Szakmai civil szervezetként nem formálunk véleményt a kormány szándékairól, mi a különböző döntések környezeti és társadalmi hatásaival foglalkozunk. A kormányzat egyébként nem egy homogén szervezet, a különböző társadalmi-gazdasági érdekcsoportok a különböző kormányzati szerveken keresztül artikulálják érdekeiket. A kormányzati döntések ezen érdekek eredői. Mi azon dolgozunk, hogy a döntések szolgálják a magyar emberek környezeti érdekeit, a természeti erőforrások megőrzését a jövendő generációk számára – mondta el lapunknak dr. Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) ügyvezető elnöke.
Kíváncsiak voltunk ugyanis, hogy egy zöld civil szervezet hogyan látja a jelenlegi magyarországi helyzetet.
Dr. Farkas István emlékeztetert, a természetvédelmi intézményrendszer gyengítése tíz éves múltra tekint vissza. Elmondta, hogy a különböző döntések, mint a környezetvédelmi tárca szétdarabolása és beolvasztása a gazdasági ügyekkel foglalkozó minisztériumokba, a nemzeti parkok állami támogatásának csökkentése és a saját bevételekre való kényszerítése, a földbérleti pályázatok átalakítása azt eredményezte, hogy csökkent a természetvédelmi intézményrendszer érdekérvényesítő képessége. Bizonytalanságot okoznak az időnként felmerülő átszervezési ötletek, amelyek a természetvédelmi jogrendszert, a nemzeti parkokat érintik – tette hozzá a szakember.
Aggályát fejezte ki az 50 ezer hektáros elvonással kapcsolatban is, hiszen ennek következményeként az állami tulajdonú védett területek egy részének vagyonkezelése a nemzeti park igazgatóságtól a NFA-hoz kerülne, amely szervezet az MTVSZ véleménye szerint felkészületlen a természetvédelmi szempontok érvényesítésére. Tartunk attól, hogy ez a folyamat a védett területeken való gazdálkodás szigorúságának csökkenéséhez vezet – húzta alá dr. Farkas István.
Az MTVSZ álláspontja szerint a 2015-ös agrár-környezetgazdálkodási és földalapú támogatásokat érintő kifizetési korlátozások, a védett területek haszonbérbeadásából adódó bevételek esetleges kiesése több milliárdos lyukat üthet a tíz nemzeti park költségvetésében. Amennyiben a kormány ezt nem pótolja be, veszélybe kerül a nemzeti parkok alapvető feladatainak ellátása, mint például az élőhelyvédelem, az oktatás és az ismeretterjesztés.
Ugyanakkor az operatív programok projekttámogatásai sem pótolhatják ezeket a bevételeket, hisz azokat az adott fejlesztés megvalósítására kell fordítania a nemzeti parkoknak, nem fedezhetik a fenti feladatok költségeit – közölte az MTVSZ elnöke.
A folyamat a nemzet közös öröksége, a természeti értékek és erőforrások elvesztéséhez vezethet.
Végső konklúzióként megállapította, nem az a baj elsősorban, hogy ilyen javaslatok felmerülnek. Azt tartjuk problémának, hogy a természetvédelmet érintő kérdésekről nincs nyílt társadalmi és parlamenti párbeszéd, a kérdések a kormányzaton belüli vitákban dőlnek el. Ezeket a folyamatokat a gazdasági érdekcsoportok pedig erősebben tudják befolyásolni, mint az emberek környezeti érdekeit képviselő szervezetek.
A nemzeti parkoktól tehát eljutottunk a parlamenti dolgozószobákig. Vajon a kormánypártok miért hagyják ki a számításból a szakmai szempontokat, miért politikai döntés születik egy-egy élőhely megóvása, vagy elpusztítása kapcsán? Megkértük Kepli Lajost, a Jobbik szakpolitikusát, hogy segítségével egy kicsit mi is rákukkanthassunk a háttérben zajló folyamatokra.
A nemzeti párt országgyűlési képviselője szintén arra hívta fel a figyelmünket, hogy ez egy 2010 óta tartó folyamatnak a része, amely a második Orbán kormány hatalomra jutásával kezdődött. A környezetvédelmi ágazat gyengítése tudatos, aminek az első lépése az önálló minisztérium megszüntetése volt, amit később a hatáskörök széttagolásával folytatott a kormány.
Válaszában kitért a manapság igazi média roadshow-ba kezdő Illés Zoltán kicsinálására is. Kepli elmondta, hogy az egykori környezetvédelmi államtitkárral szakmailag sok mindenben nem értettek egyet, de szerinte tény, hogy Illés harcossága szúrta a kormány szemét. Eltávolítása óta az államtitkárság súlytalan, és abszolút az agrárérdekeknek rendelik alá a természetvédelmet.
Eközben tovább gyengült a környezetvédelmi hatósági rendszer is, mivel a felügyelőségek a kormányhivatalok hatáskörébe tagozódtak. Ez nyilván további összevonást, gyengülést és létszámleépítést fog eredményezni – figyelmeztettet Kepli.
Kepli egyetértett az MTVSZ elnökével abban is, hogy az utóbbi években arra kényszerítették a nemzeti parkok igazgatóságait, hogy mintegy üzleti vállalkozásként működjenek, az őshonos állatfajták tartásával és annak kereskedelmével foglalkozzanak. Azonban a kormány most pont azokra a területekre vetette ki a hálóját, amely ezt a bevételforrást biztosította az igazgatóságoknak.
A földalaphoz ezzel megint hatalmas földterületek kerülnek, amiket aztán egy újabb földmutyi keretében (főleg a választáshoz közeledve) ismételten szét lehet majd osztani – oszlatta el a kételyeinket a radikális párt képviselője, majd hozzáfűzte: sajnos, most már ott tartunk, hogy felmerült annak a lehetősége is, hogy a kormány – a jelenlegi formájában – megszüntetné a nemzeti parkokat.
Kepli Lajos szerint jó példa az Orbán család legújabb befektetése arra, hogy a Fidesz legfőbb célja, hogy egyetlen olyan hatóság ne maradjon, ami a kormány mögött álló gazdasági, üzleti érdekköröknek a tevékenységét zavarná, vagy akadályozná.
Dr. Farkas István szerint a környezetvédelmi kérdések kormányzaton belüli vitákban dőlnek el, ezt a honatya annyiban árnyalta, nemhogy a civilszervezetek, de a parlamenti pártok sem tudnak beleszólni a kormány döntéshozatalába, de még a mezei fideszes képviselőknek sincs rálátásuk a metódusra.
Azt viszont leszögezte, hogy a kormány a civilszervezeteket inkább csak nyűgnek tekinti, nem a partnert, hanem az ellenséget látja bennük. Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy ez egy téves út, hiszen ezeknek a szervezeteknek óriási tapasztalata van, és a tanácsukat meg kellene fogadnia a kabinetnek.
Legvégül arra figyelmeztetett, hogy a magyar parlamentben a törvényalkotást nem előzi meg társadalmi egyeztetés, háttérmunka, ezért is hiányzik ezekből a fajsúlyos döntésekből a szakmaiság.
A tanulság?
Szerintünk, abból csak a gyerekeink fognak okulni, mindenesetre a témával a továbbiakban is foglalkozunk.