A legendás banda egykori énekese a „Walk” című szám után
karlendítéssel és "White power" ordítással
búcsúzott a közönségtől.
A bulit a 2004-ben a színpadon meggyilkolt Dimabeg Darrell Pantera-gitáros emlékére rendezték Hollywoodban. A felvételen látható, hogy a zenész elég alaposan be van állva, egyik társa próbálja is finoman letessékelni a színpadról, de már késő.
A hollywoodi karlendítésről készült videó azóta bejárta a netet, és hatalmas felháborodási hullámot indított el. Számos rock-és metál zenész tartotta fontosnak, hogy elhatárolódjon. A Darkest Hour-ban játszó Mike Schleibaum például sietett leszögezni, hogy a „rasszizmusnak nincs helye a metálban”. Persze, ahogyan az lenni szokott, ezúttal is akadt valaki, aki túltolta a píszi-biciklit. A Machine Head frontembere Robb Flynn nem csak felháborodását fejezte ki Anselmo cselekedete miatt, de kerek perec kijelentette azt is:
a jövőben egyetlen Pantera számot sem hajlandó eljátszani.
(Úgy, hogy a banda lelkének tartott Dimabag sosem tett szélsőjobbos kijelentéseket, és különben is 12 éve halott.)
Maga Anselmo sem könnyítette meg saját helyzetét, amikor a botrány kirobbanása után azzal az igencsak faék egyszerűségű történettel hozakodott elő, hogy a „white power” ordítás valójában egy belső poén volt, mivel
a színpad mögött fehér borral hangoltak az estére.
Később aztán mégis megtört, és közzé tett egy videót, amiben mindenkitől elnézést kér, akit megbántott, és égre földre fogadkozik, hogy semmilyen rasszista, náci eszmeiségben nem hisz.
Ezzel persze csak még jobban olajat öntött a tűzre, hiszen a neten ma is látható egy 1995-ös Pantera koncerten tartott kiselőadása a „fehér büszkeségről”.
Ezzel a szerencsétlenkedéssel azoknak is alaposan megnehezítette a dolgát, akik egyébként szolidaritásból kiállnának mellette. Azon azonban érdemes elgondolkodni: vajon hányszor hallhattunk hasonlóan kemény szavakat a szélsőbalos Rage Against The Machine osztályharcos nótái, vagy a keresztény gyalázó (és nem mellesleg jelentős részben szintén hardcore rasszista) death és black metal bandákkal szemben? (A hip-hop-ban már szinte mindennapossá vált fehérellenes szövegekről nem is beszélve.)
És miért van az, hogy én keresztény konzervatív rockerként is szívesen hallgatom az egyébként remek zenét játszó komcsi RATM-t és a jó, igényes black metalt is? Csak nem azért, mert toleráns vagyok…?